Kint tartózkodásom során nem mindennapi élményekkel gazdagodtam, amiért nem tudok eléggé hálás lenni!
Egy álmom vált valóra, és szerencsére hozzátehetem azt is, hogy ismételten. Először 16 évesen tapasztalhattam meg azt az érzést, ami akkor önti el és járja át az ember egész testét, szívét, lelkét, amikor beteljesül egy kolosszális és csaknem megfoghatatlan álma.
2015-ben lehetőségem nyílt dolgozni a Sanghaji Autószalonon, ahol mondanom sem kell, borzasztóan jól éreztem magam. Az volt az én kis komfortzónám. Orosz barátnőmmel az emeleten kellett lennünk reggeltől estig, a vadonatúj technológiákat és eszközöket, alkatrészeket bemutató részen, nem pedig lent, ahol az autók voltak kiállítva.
Később viszont, amikor végeztünk a munkával, besétáltunk az alattunk lévő földszinti pavilonba és olyan volt, mintha egy mesébe csöppentünk volna. A legnagyobb, legnevesebb autógyártó vállalatok standjai között sétálgattunk, testközelből megcsodálhattuk autóikat, sőt, némelyikbe bele is huppanhattunk. Nálam akkor tört el a mécses, amikor szemben találtam magam az Infiniti porondjával, hiszen a mai napig az a legkedvencebb márkám. Tudom, tudom, ízlések és pofonok.
Na de, rátérve az aktuális témára, ami nem más, mint egyhetes kint tartózkodásom az Egyesült Arab Emírségek második legnagyobb városában, megint csak az álmaim beteljesüléséről lesz szó. Minden akkor kezdődött, amikor anyukámmal beszéltem telefonon az élet nagy dolgairól, amit egy rövid csilingelés szakított meg fél pillanatra. Az a hang nem volt más, mint az, hogy üzenetet kaptam. Az üzenet tartalma egy meghívás volt. Meghívás a mesés Dubajba, az Emírségek legnagyobb városába, csaknem egy teljes hétre. Engem rögtön elkapott egy egymilliomodik érzés, amit azelőtt sosem éreztem. Folytak az örömkönnyek, remegtem, ugráltam és közben nem hittem el. Tulajdonképpen akkor fogtam fel igazán, hogy mi is történik velem, amikor felszálltam a repülőre és elfoglaltam a helyemet, előttem pedig egy 5 órás út állt. Tudatában voltam annak, hogy nem kikapcsolódni, nyaralni és turistáskodni megyek, hanem kőkemény napok állnak előttem, de mégis a legboldogabb ember voltam az egész világon, hiszen közel 7 000 ember közül én voltam az egyik kiválasztott.
Mire jók, a social media felületek, ha nem arra, hogy mindent akkor és ott tegyél közzé, amikor és ahol szeretnéd?! Így tettem én is, igyekeztem az Alapjárat, illetve saját Instagram profilomon keresztül mindvégig tájékoztatni a kedves érdeklődőket, hogy pontosan mi történik odakinn.
Egy előre megtervezett program szerint követték egymást a mindennapok: ébredés után következett a mennyei reggeli, majd behuppantunk az autóba, az aktuális helyszínen pedig kiszálltunk. Mindenkinek megvolt a saját szupersportautója, amit alapos felkészülés után le kellett tesztelnie. A sivatag kellős közepén voltunk, borzasztóan meleg volt, emiatt koncentrálni sem volt egyszerű. A hét folyamán nagy segítségemre volt a bennem pezsgő adrenalin, ami hatalmas löketet adott a folyamatokhoz. Az elkészült videókat közösen átnéztük, majd véglegesítés után szépen sorban közzé is lettek téve az interneten.
Az én videómat Supercar Blondie Facebook oldalán keresztül éred el, de az egyszerűség kedvéért beágyaztam neked a cikkbe:
Felfoghatatlan és mesébe illő, ami velem történt. Mindemellett az is, hogy kevesebb, mint 10 napon belül közel 17 millió megtekintést tudhat magáévá az én kis videóm. Borzasztóan hálás vagyok a lehetőségért, a szakmai tudásért, az élményekért és a kint szerzett tapasztalatért! Remélem, hogy a későbbiekben lesz még lehetőségem együtt dolgozni a szuper kis csapattal, akiket nagyon megkedveltem azalatt a pár nap alatt.
Bízom benne, hogy tetszett ez a kis élménybeszámoló, ha pedig a videó is tetszett, hálásan köszönök minden egyes lájkot és megosztást!