2020. január 15. | 16:22

Elárultak néhány kulisszatitkot.

Az aszfalt királyai címmel fut a mozikban a Ford és a Ferrari hatvanas években történt versengését bemutató film, melyet James Mangold rendezett. A főszerepeket Christian Bale és Matt Damon alakítják, a színészekkel a TopGear készített interjút.

Matt, az egyik kedvenc jelenetem a filmben, amikor megmutatod Henry Ford II-nek, hogy pontosan mire képes a GT40. A kezdetekben vicces a szituáció, majd erősen érzelmessé válik.

Matt Damon: Tracey Letts (aki a Ford vezérigazgatóját játssza) egy remek színész. Vicces pillanat, ami később megfordul. Nem azért, mert fél az autótól, hanem azért, mert azt mondja „ha ezt a nagyapám láthatta volna”. A generációkon átívelő szenvedély hatja át a pillanatot. Ez a rengeteg erő a családból származik. Kétszer vettük fel a jelenetet, Tracey már elsőre kiválóan játszotta a figurát. Én belegondoltam az ő érzéseibe, valamint abba, hogy Shelby hogyan érezné magát, amikor egy másik férfi ilyen nyíltan beszél az érzéseiről. Ez a humor a történetben. Nagyon érzelmes pillanat volt látni, ahogy Tracey ilyen remek alakítást nyújt. Erre nem számítottam.

Úgy hallottam, hogy a színészek között te vagy az egyik legtehetségesebb sofőr…

Matt Damon: [kétkedően] Hogy kerültem fel erre a listára??

Viszont Robert Nagle kaszkadőr és oktató azt mondja, hogy Christian a legjobb, akit valaha képzett…

Christian Bale: [győzedelmes nevetéssel] A helyzet az, hogy soha nem is képzett senki mást.

Egy filmben sofőrt játszani különleges képesség. Nekem mindig Robert De Niro jut eszembe a Ronin című filmből. Ő az egyik legkiválóbb színész, viszont kicsit mereven fest a volán mögött. Egyszerűen nem úgy néz ki, mint egy menekülő sofőr.

Matt Damon: Olvastam Charles Grodin emlékiratait, aki az Éjszakai rohanásban játszott De Niróval. Ő leírta, hogy Robert egy förtelmes sofőr volt. Ültem vele egy autóban, de soha nem ő vezetett. Egyszer próbált útbaigazítást adni a vidéki házához. „Oké, aztán jössz még egy kicsit, majd a baloldalon lesz egy kukoricaárus” – mondja ezt De Niro hangján. Ez volt a legnevetségesebb útbaigazítás, amit hallottam. Viszont odataláltam. A Ronin abban az időben egy úttörő film volt. Frankenheimer (a rendező) egy valódi zseni volt.

Bizonyos szempontból az 1966-os Le Mans 24 órás egy szoros férfibarátság története.

Christian Bale: Teljes mértékben. A film a megszállottság, a barátság és egy közös álom története. A forgatókönyv? Olyan, mint amikor egy filmet nézel. Sok minden függ attól, hogy milyen hangulatban vagy éppen. Vannak olyan forgatókönyvek, amiket elsőre nehezen értünk. Ez elsőre elbűvölt, egyszerűen nem tudtam letenni. Korábban már dolgoztam együtt Jimmel, Matt Damonnal pedig mindig is szerettem volna együtt játszani. Könnyű dolgom volt, nem kellett sakkoznom az időpontokkal – mivel nem volt más dolgom (nevet).

Michael Mann fejlesztette ki a projektet, és volt egy forgatókönyve, igaz?

Christian Bale: Mindketten olvastuk azt a változatot. Fantasztikus volt.

Matt Damon: Walter Salles 10 évvel ezelőtt odaadta nekem a Ford és a Ferrari csatájáról szóló Go Like Hell című, A. J. Bairne könyvet. Akkor még nem volt forgatókönyv.

Christian Bale: Egy televíziós sorozat elkészítése volt a terv, ezért nem adhattuk ezt a címet a filmnek. A filmben azonban használhattuk a mondatot, a verseny későbbi szakaszában meg is jelenik egy ilyen felirat.

Matt Damon: A cím elévült, Thomas Tull a Legendary stúdiótól megvásárolta a jogokat, és egy hosszan futó TV-sorozatot akart csinálni. Ami akár remekül is sikerülhetett volna. Végül nem jött össze, de a címet már nem lehetett felhasználni.

Christian Bale: Jim sikereit és eredményeit Ayrton Sennáéhoz tudnám hasonlítani. Emlékszem arra a napra, amikor Senna meghalt. Néztem a versenyt a TV-ben. Hatalmas élmény volt, amikor apám elvitt Brands Hatchbe. A feleségem soha életében nem látott Forma-1-es versenyt, mégis magával ragadta a film. Jim Mangold elképesztő munkát végzett. Nem kell tudnod semmit az autóversenyzésről, hogy megértsd a film üzenetét.

Az apa-fia viszony szintén nagyon erős. A Ken Miles, és az ifjú Peter közti kapcsolat.

Matt Damon: Igen, csodálatos. Noah Jupe játssza Petert, fenomenális az a kölyök.

Christian Bale: Nagyon tehetséges, igaz? Megnéztem a filmet Peter Milesszal és a lányával. Annyira segítőkész volt, rengeteg történetet mesélt az apjáról.

Matt Damon: A kortársai mind nagyszerű eredményeket értek el. Miles akár a McLaren helyzetében is lehetne, nemdebár? Ken Miles egy briliáns mérnök volt, Caroll Shelby elmondása szerint a legjobb, akit valaha látott.

Christian Bale: Remélhetőleg a filmen keresztül többen megismerik az ő életművét. Még az autós körökben otthonosan mozgók közül is kevesen tudnak róla. Ez egy legendás történet, elképesztően gazdag. Remélem, hogy a közönség elismeri a filmet.

Mit tudtatok Ferrariról a film előtt?

Matt Damon: Rengeteg történetet besűríteni egy kétórás filmbe, az valódi kihívás. Beszélgettünk a szóban forgó Le Mans verseny végjátékáról – csak erről önmagában lehetne egy filmet készíteni. A politikai háttér is érdekes… a pénz, amit Ford befektetett. Ez a srác megakarta nyerni a Triple Crownt?! Nyilván nem. Az egész csak az autók eladásáról szólt. Ezt a hatalmas kampányt nem árnyalhatja egy briliáns pilóta története.

A boxutcát egy Los Angeles közelében reptéren rendezték be. Charlie Agapiou dolgozott Ken Milesnak. Megkérdeztem tőle: „Charlie, nyertetek Sebringben, Daytonában, tiétek volt a legjobb autó. Mennyire voltatok biztosak a Le Mans megnyerésében?” Ő erre ezt mondta: „100 százalék. Tudtuk, hogy nyerni fogunk, ha nem történik valami az autóval.” Nem is történt semmi, megszerezték az első, második és harmadik helyet. Charlie szerint Ken egy teljes kör előnnyel ért célba.

Christian Bale: Mindenki másképp emlékszik. Mennyire nyomta a gázt Bruce McLaren? Ken a barátjáért nyomta, hiszen tudta, hogy Shelby nélkül nem lett volna esélye. Ahogy Charlie mondta, az egész nem is számított, mert amúgy is egy kör előnye volt.

Matt Damon: Megnézted a verseny teljes 24 óráját?

Christian Bale: Abban is biztosak voltak, hogy a következő évben is indulhatnak, és mindenféle sz**ság nélkül megnyerik a versenyt. Ami sikerült is… csak Ken nélkül.

A történet arról is szól, hogy egy ember az élete egy bizonyos pontja próbálja újra felfedezni magát. 1966-ban Miles csak 48 éves volt, Shelby pedig útkeresésben volt, miután az orvosok egy szívprobléma miatt eltiltották a versenyzéstől.

Matt Damon: Ez hatalmas vízválasztó mindkettőjük számára…

Christian Bale: Az egész nyomorult életünkben keressük az utat, és próbáljuk magunkat újra felfedezni (nevet).

Matt Damon: Ez Miles utolsó esélye. Shelby számára pedig itt a lehetőség, hogy újra értelmezze az életét. Ezzel indul a legendás történet, mely meghatározza a fickó következő 40 évét.

Ha már itt tartunk, Paul Newman 1979-ben, 54 évesen végzett a második helyen Le Mansban. Az ő felkészítéséért Bob Bondurant vezette, szerinte Newman sikeres karriert futott volna be profi autóversenyzőként. Nektek is van még időtök…

Christian Bale: Dolgoztam vele, elképesztően tapasztalt pilóta, és nagyon kellemes társaság. Remek sztorikat mesélt nekem Kenről. Az egyik nap beugrott mellém, és azt mondta: „Gyerünk Christian, csapjunk bele”. És közben különböző instrukciókat adott: „így fogd a kormányt, most kanyarodj”. Majd megálltunk, és helyet cseréltünk. A többi oktató csak nézett, hogy most ő fog vezetni. Én átültem az anyósülésre, és elindultunk. Baromira jól nyomta. Ő tervezte a pályát, úgy ismeri, mint a saját tenyerét. Néhányszor szólnom kellett neki: „Bob, lesodródtunk a pályáról”. Majd beletaposott a fékbe. Ott ültünk, csendben, én azt gondoltam, hogy biztosan csak élvezi a pillanatot. Ő így szól: „Hol a f**mban vagyunk?”. „Bob, ez a hetes kanyar”, válaszoltam. „Hetes kanyar, megvan”, mondta ő. Zseniális pali.

Remélem, ez az interjú kedvet csinált ahhoz, hogy te is megnézd ezt a remek filmet az autóversenyzés egy legendás időszakáról.