Ott voltunk az elmúlt évek legjobb autós filmjének a premierjén, az Alapjárat csapata együtt nézte meg Az aszfalt királyait!
5 hónap. Ennyi ideje várta az Alapjárat csapata, hogy végre megnézhesse a mozivásznon az ígéretesnek tűnő filmet, amihez a Fórum Hungary teremtette meg a lehetőséget, 15 darab tiszteletjeggyel.
Már az előzetesből is látszott, hogy nem egy elcsépelt kontármunkát fognak bemutatni novemberben, már maga a témaválasztás is telitalálat volt, Matt Damon és Christian Bale szereplése pedig még magasabbra tette azt a bizonyos lécet. Már akkor tudtam, hogy biztosan meg fogom nézni, ezért örültem, amikor közösen elhatároztuk, hogy 14-én, a bemutató napján megnézzük az autós filmek legújabb trónbitorlóját.
6 év. Ennyinek kellett eltelnie, hogy a Hajsza a győzelemért után ismét egy színvonalas autós film kerüljön mozivászonra. A 70-es évek Forma-1-es futamainak izgalmai, és a korszak két meghatározó pilótájának rivalizálása az összes autórajongó szívét megdobogtatta, Ron Howard megmutatta, hogy igenis van helye ennek a kategóriának a hollywoody-i sikerprodukciók előkelő klubjában. Most James Mangold futott neki, hogy méltóképpen folytassa a sort, filmje visszakalauzol minket az 1966-os Le Mans-i 24 órás versenyre, amikor a Ford minden erejét és tudását bevetve próbálta megtörni a Ferrari egyeduralmát a legendás aszfaltcsíkon.
2,5 óra. Ennyi ideig mi is a 60-as évekbe csöppentünk, főleg Amerikába, de persze a francia versenypálya sem maradhatott ki, sőt egy-egy jelenet erejéig még a Ferrari maranellói gyárába is betekintünk. A film első harmada arról szól, ahogyan a Ford megpróbálja felvásárolni az akkor csőd közeli Ferrarit, amiből egy heves konfliktus alakul ki a két iparmágnás között. A vérig sértett Henry Ford kiadja a parancsot: gyorsabb autót kell gyártaniuk, mint az olaszok. Ehhez persze a legjobb szakemberek kellenek, így kerül a képbe Caroll Shelby (Matt Damon), a V8-tuning atyaúristene és régi jó cimborája Ken Miles (Christian Bale), aki hétköznap szerelőként dolgozik, hétvégén meg körbealáz mindenkit a versenypályán. A magasztos cél és a Ford pénze mindenkiből egységet kovácsol, viszont az eltérő érdekek gyorsan konfliktusokhoz vezetnek. A film kitűnően bemutatja, hogy mekkora munka egy versenyautó megépítése és milyen veszélyes annak tesztelése, még akkor is, ha szinte végtelenek az erőforrások.
A karakterek pedig zseniálisak. Matt Damon bravúros alakítást nyújt Caroll Shelby szerepében, kitűnő vezető és egyszerre nagy stratéga, végig kiáll és akár tűzbe is tenné karját barátjáért, Ken Miles-ért. Bale talán még egy fokkal jobban játssza el az önfejű, családjáról mégis gondoskodó gátlástalan pilótát, toronymagasan ő a film legszerethetőbb karaktere. Nagyon megtalálták a fejeket a szereplőkhöz, nekem Enzo Ferrari és a Scuderia csapata külön favorit volt. Hahotázva nevettem, ahogyan a film misztifikálta ezt a bájosan bolond népet, mivel őket nem szinkronizálták, ezért még autentikusabbak volt a boxban történő heves szóváltások, meg úgy maga, ahogy az olaszok intézik a dolgokat.
A versenyek izgalmasak, nem csak arról szól, hogy padlógáz aztán lesz, ami lesz. Jobban belemerül a taktikázásba és stratégiákba, ami ugyebár a 24 órás futamok kötelező velejárója, de szerencsére motorhangból sem szerénykedik a film. A GT40-es Fordok öblös rotyogása és a Ferrarik karcos üvöltése boldogsággal töltötte el a szívemet, az már kevésbé, hogy néhol látványosan CGI-effekteket használtak, egy-egy jelenetben pedig felgyorsítottnak láttam a képkockákat. Mondjuk érthető, hiszen vastagon muzeális értékű autókról beszélünk. Meg amúgy is, jóval több a pozitívum, amiktől átsiklik a szem az ilyen apróságokon.
Mert egyszerre szórakoztató, izgalmas, rengeteg autó van benne, és szinte nincs olyan jelenet, ami ne a négykerekűekről szólna(!). És azért sikerült egy kis drámát is belecsempészniük. Mivel a film megtörtént eseményeken alapszik, ezért nem lövöm le a poént, ha azt mondom, hogy a vége elég szívszorítóra sikeredett. Nem tagadom meg is könnyeztem, de szerintem nem csak én vagyok így ezzel a szerkesztőségből. Szép emléket állítanak az évtized talán legkitűnőbb pilótájának, Ken Miles-nak, és az autóversenyzés eme dicső korszakának. Ha benzin csörgedezik a véredben akkor mindenképp nézd meg, de ha csak a családdal szeretnél beülni a moziba és megnézni egy igazán jó filmet, akkor is ajánlani tudom Az aszfalt királyai c. filmet. Az Alapjárat csapata imádta, és bízik abban, hogy a jövőben is láthat még ilyen színvonalas autós produkciót!
Csapatunk tagjai is egy-egy mondatban kifejtették véleményüket, íme:
"Zseniális színészi játék, képileg, sztori-ügyileg is rendben volt a film, az a közel három óra pikpakk eltelt. A szokásos klisék azért megvoltak, de a filmnek minden szakaszában sikerült mély érzelmeket átadnia. Az igazi autóbuzit viszont nem lehet megvezetni, mert azaz egy dolog nem tetszett, hogy visszaváltásoknál 7000-es fordulatszámtól nem feljebb ugrott a mutató, hanem visszaugrott 5-6 ezerre. Súlyos hiba. Egyébként az öreg Ferrari és az olaszok megnyilvánulásai mindent vittek" - Erős Márk (újságíró/műsorvezető).
"Az Aszfalt királyai számomra, mint film elképesztően jó élményt nyújtott. A sztori, képvilág és a szereposztás zseniális, folyamatosan lekötötte a figyelmemet. Természetesen mint bármelyik hollywoodi film esetében, itt sem a tökéletes realitás talaján marad a történet, de elképesztően jól lavíroztak a szakmailag elfogadható és az átlagember számára is érdekessé színezett történeti szálak között. Akinek van bármilyen pályatapasztalata, akár csak egy hétvégi baráti gokart versenyről, biztos vagyok benne, hogy a film végére kőkeményen emelkedett a pulzusa. Ken Miles (Christian Bale) számomra legfontosabb tulajdonsága a technika tisztelete volt" - Kozma Ádám (újságíró).
"Fel sem tűnt, hogy 2 és fél órát ültem a teremben. Szépen komponált képek, hangok, vágás. Izgalmas szereplők és karakterek. Ezt a filmet érdemes moziban megnézni, mert kikapcsolja és magával ragadja az embert egy analóg világban, amely nagyon emberi, jó és rossz értelemben" - Gulyás Gábor (vágó/szerkesztő).
"Ugyan két és fél óra hosszú a film, de nekem ez fel sem tűnt a moziteremben, sőt, még tovább is néztem volna ezt a remek alkotást! Az 1966-os Le Mans-i versenyt feldolgozó rész maga volt a tömör gyönyör, emellett a film soundtrackjét és az operatőri munkát emelném ki, mindkettő nagyon ott volt a szeren. Christian Bale zseniális alakítása nálam minimum Oscar-jelölést érdemel, egyedül a magyar szinkronhangok piszkálták kicsit a fülemet, ha teheted, akkor magyar felirattal nézd meg a filmet. Külön piros pont jár azért, hogy a film készítői nem feledkeztek meg a Ford (és az amerikai autóipar) legendás alakjáról, Lee Iacoccáról sem, aki idén júliusban hunyt el" - Kiss Márton (újságíró).
"Direkt nem nagy elvárásokkal érkeztem a filmre, mivel nem gondoltam volna, hogy a Rush színvonalát tudná ütni, de tévedtem! A szereposztás pazar, a témaválasztás zseniális, a kivitelezés pedig azta k@va. Hatalmas élmény volt látni a szinte korahű Le Mans-i aszfaltcsíkon körözni a GT40-est és a 60-as évek sikerautóit" - Háfra Zsolt (újságíró).
"Számomra nagyon pozitív volt a film, és kedvet is kaptam a vintage pin up fotózáshoz. Ezzel a drámai végszóval is azt kell mondjam, hogy a történetét tekintve nagyon jól voltak időzítve a pillanatok, egy percre sem éreztem azt, hogy unalmas lenne a film. Nagyon jó volt átélni az autóversenyzésnek ezt a történelmi pillanatát e filmen keresztül" - Tímár Viktor (fejlesztő).
"Nagy elégedettséggel távoztam a filmről, teljes mértékben visszaidézte a 60-as évek hangulatát. Egy csodálatos barátságot láthattunk megelevenedni a múltból, valamint egy bámulatos versenyt a felkészülés pillanatától kezdve, mely várhatóan sok millió embert el fog érni. Nagyon jól visszaadta a film a versenyzés világának korabeli hangulatát, ezen túlmenően azt a sok tervezést munkát, ami egy ilyen autó megálmodásához szükséges. Csak ajánlani tudom" - Adok Máté (fejlesztő)
