2017. február 07. | 16:01

Ha szereted az autós filmeket, de egy Halálos iramban résznél többre vágysz

Személy szerint nekem azok a filmek a kedvenceim, amik valós eseményeken alapulnak, de ettől még van mondanivalójuk úgy, hogy közben egyenesen hipnotizálnak, ha nézed. A Hajsza a győzelemért pont ilyen.

A 2013-as Hajsza a győzelemért a brit James Hunt és az osztrák Niki Lauda rivalizálását mutatja be a hetvenes években, főszerepben a James Huntot játszó Chris Hemsworth-szel és a Niki Laudát játszó Daniel Brühl-lel.

A film magyar feliratos trailere:

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=sDKax8Ve4BY[/embed]

A történet 1970-ben kezdődik, és az elején még James Huntra fókuszál, aki ez időben a Formula 3-ban versenyzett, és itt találkozott először Niki Laudával is, akivel már ekkoriban éles csatákat vívott a győzelemért.

Hunt egy agresszív manőverrel kiejti a versenyből Laudát, még a Formula 3-ban

James Hunt ekkoriban mindenáron arra törekedett, hogy feljusson a Forma 1-be, és bár ezt a film nem mutatta, de agresszív versenyzési stílusa miatt gyakran törte össze az autókat amiket vezetett, ezért nehezebben is jött össze a Forma 1-be való bekerülés.

A film nem törekszik arra, hogy dokumentumfilm-szerűen vigye végig a történetet, így csak azt látjuk, hogy James Hunt csapatfőnöke, Hesketh (teljes nevén Thomas Alexander Fermor-Hesketh, Hesketh 3. bárója) bevásárolja Huntot a Forma-1-be és a csapatot is maga után Hesketh-nek nevezi el.

A film könnyed hangulatára jellemző, hogy James Huntot olyannak ábrázolja, amilyen valójában volt: megrögzött nőcsábász, akinek az overalljára is fel volt hímezve, amikor a Hesketh-tel elkezdett versenyezni a Forma 1-ben: Szex. A bajnokok reggelije.

A pillanat, amikor eldől, hogy James Hunt végre a Forma 1-ben versenyezhet a Hesketh-tel

Ezzel szemben ott van a másik oldal, Nikolaus „Niki” Lauda, az osztrák, aki tekintélyes gazdag családból származik és összetűzésbe keveredik apjával, amikor közli vele, hogy ő az autóversenyzésből akar megélni.

Anyagi biztonságát kockára téve bevásárolja magát a Forma 1-es British Racing Motors-hoz, ahol találkozik a csapattársával, Clay Regazzonival. Lauda személyiségére jellemző volt a kíméletlenség, építő jellegű kritikáit mindig kendőzetlenül adta elő. Bár a film már nem szól azon időszakáról, versenyzői karrierje után felkérte a Ferrari 1992-ben, hogy legyen az ekkoriban igencsak mélyponton lévő csapat tanácsadója. Lauda segíteni szerette volna a csapatot, de kompromisszummentes szókimondása inkább csak demoralizálta a csapatatot.

Lauda nem csak egyszerű versenyző, hanem kiváló meglátásai is vannak, hogyan lehetne gyorsabb az autó

A British Racing Motors-nál is korábbi versenyzői tapasztalatát felhasználva ajánlotta az átalakításokat, amitől még gyorsabb lett a P160-as versenyautó.

A film kiválóan állítja szembe a két versenyző teljesen különböző stílusát, mind az autóversenyzés, mind a magánélet terén. Míg Hunt habzsolta az életet, és a pályán is vakmerőségéről volt híres, addig Lauda tehetsége mellé hatalmas munka párosult, szórakozás helyett folyamatosan a versenyzésre koncentrált.

Laudára hamar felfigyelt Enzo Ferrari, aki leszerződtette csapatához, hogy aztán 1975-ben megnyerhesse velük Lauda élete első világbajnoki címét, aminek hatására Hunt kis híján összeomlik, ebben az időszakban hagyja el a felesége is. Emellett versenyzői karrierje is veszélybe került, mert Lord Hesketh nem bírta a Forma 1-gyel járó anyagi megpróbáltatásokat, így a 75-ös év volt az utolsó idénye a Hesketh-nek a Forma 1-ben (bár a valóságban nem teljesen így történt, sokkal inkább nagyobb szerepe volt Hunt távozásának a Hesketh összeomlásában, ami ráadásul 1978-ig versenyben maradt de ennyi alkotói szabadságot megengedhetünk a rendezőnek).

Szerencsére sikerült Huntnak leszerződnie a McLaren-Fordhoz, ami ekkoriban rendkívül jó autókkal versenyzett, és így újra lett esélye felvennie a küzdelmet Laudával.

Ezzel el is érkeztünk a legendás 1976-os évhez, ahol az idény elején Lauda megnyeri a Brazil- és Dél-afrikai nagydíjat, a harmadik versenyt az Amerikai-nagydíjat pedig Regazzoni. Csak a negyedik, Spanyol nagydíjon állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára Hunt, viszont ideiglenesen diszkvalifikálták a Ferrari csapat indítványára, ugyanis az autója tengelytávja másfél centiméterrel szélesebb volt a megengedettnél. Később ugyan visszaadták neki az első helyért járó pontokat, de át kellett alakítani a McLaren-Fordot, hogy megfeleljen a szabályoknak. Ez viszont maga után vonta, hogy nem lett megfelelő a motor hűtése, így az rendre leállt/kigyulladt.

Augusztus 1-én következett a Német Nagydíj, amikor is Hunt indulhatott a pole-pozícióból, viszont a verseny napján erős esőzés volt, ezért Lauda összehívta a versenyzőket, és indítványozta, hogy töröljék a versenyt az időjárás miatt, de ezt a versenyzők leszavazták, és rajthoz álltak. A verseny kezdetére elállt az eső, és a pálya javarészt felszáradt, de a versenyzők döntő többsége (köztük Lauda és Hunt) nedves aszfalthoz való gumikkal kezdte a versenyt, számítva, hogy újra elered az eső. Egy kör után azonban kiderült, hogy ez hiba volt, mindannyian lecserélték a gumikat szárazra. És a második körben megtörtént a tragédia…

Lauda egy megcsúszás után nekicsapódott a falnak, majd ezek után még Harald Ertl és Brett Lunger is ütközött vele, aminek hatására teljesen lángba borult Lauda autója. A versennyel mit sem törődve próbálták kimenteni Laudát az autóból, akikhez aztán még csatlakozott Arturo Merzario és Guy Edwards, de még így is egy perc alatt sikerült a lángokban álló autóból kihúzni Laudát. A versenyt nem fújták végül le, James Hunt lett az első helyezett.

Az ütközés, ami majdnem Lauda életébe került

Lauda eközben élet és halál között lebegett, a tüdejét ért égési sérülések miatt egyáltalán nem volt biztos, hogy életben marad. Viszont nemcsak hogy életben maradt, de alig 2 versenyt hagyott ki, és visszatért a Forma 1-be, amit mindenki lehetetlennek gondolt, és a balesete utáni első versenyén rögtön a 4. helyet szerezte meg.

Mivel a világbajnoki-ponttáblázatot Lauda vezette, egészen az utolsó, Japán Nagydíjig esélyes volt a világbajnoki címre, és Huntnak óriási bravúrra volt szüksége, hogy végül ő legyen a Forma-1 1976-os világbajnoka. Japánban ugyanis szintén esett az eső, emiatt Lauda feladta a versenyt, és Huntnak sikerült megszereznie a 3. helyet, amivel a világbajnoki ponttáblázaton megelőzte Laudát.

A Japán Nagydíj, ahol még mindig nem dőlt el, ki lesz végül a világbajnok

Bár Lauda nem lett végül világbajnok, ha nincs a balesete, és az azt követő lábadozása és magára találása, szinte biztos, hogy nem Hunt, hanem Lauda nyerte volna a 76-os évet, és a film is ezt az üzenetet sugallja nekünk, akármennyire is jó pilóta volt Hunt.

A film mind rendezésében, mind operatőri munkájában kiváló, a színészeken érződik, hogy teljesen a szereppel vannak, de mintha egy hajszállal jobb lenne a Daniel Brühle megformálta egérképű „kraut” (angol gúnynév a németekre-osztrákokra). A tempó végig feszes, és amikor a filmben elindítják a versenyautókat, szinte mi is az orrunkban érezzük a benzingőzt.

Az igazi James Hunt és Niki Lauda, még Lauda balesete előtt

A film lejobb vágás-kategóriában BAFTA-díjat nyert, és a kritikusok mellett a közönség is nagyon jóra értékelte IMDB-n a maga 8.1-es pontszámával. Nem szinkronizálták magyarra, így csak feliratosan tekinthető meg, de azt mondom, ez pont hogy nem árt a filmnek, ugyanis így még jobban átjön a színészek karatkere, a maguk akcentusával.

Aki szereti a valós történeteken alapuló filmeket, azoknak ajánlom, akik viszont valaha is rajongtak a Forma-1-ért, azoknak egyenesen KÖTELEZŐ!