A 10 legnagyobb visszatérés a Forma-1 történetében

Közzétéve:
2019-04-05, 08:50

A 2019-es szezonban a Williams egyik autóját Robert Kubica vezeti. A lengyel pilóta egy szörnyű ralibaleset után 8 évvel tért vissza, ám nem ő az első versenyző, aki egy sérülést követően ismét rajthoz állhat

Társszerző: Hajdu Balázs

Niki Lauda

A Niki Lauda arcán lévő sebekből még szinte folyt a vér, amikor hat héttel az életveszélyes balesete után ismét rajthoz állt Monzában, az Olasz Nagydíjon. Azon az ominózus Német Nagydíjon Lauda kisodródott a Bergwerk-kanyarban, Ferrarija pedig egyenesen a pályát határoló korlátnak ütközött. Az autó azonnal lángra kapott, a roncsból versenyzőtársai szabadították ki. A következő napokat a kórházban töltötte, ahol ellátták súlyos égési sérüléseit.

Niki Lauda

Enzo Ferrari, a csapat tulajdonosa még némi pihenőt javasolt a pilótának, Lauda azonban a visszatérés mellett döntött. Az Olasz Nagydíj pénteki szabadedzésén az osztrák versenyző nem tudott uralkodni a félelmén, és mindössze egy kör megtétele után megszakította a tesztet, és visszatért a szállodába. Szombatra azért összeszedte a bátorságát, és végül mindkét csapattársánál jobb eredményt ért el az időmérőn. A verseny első körében visszaesett a 12. helyre, végül a 4. pozícióban intették le a futam végén
Röviden: A sporttörténelem egyik legnagyobb visszatérése. Nem csoda, hogy Ron Howard 2013-ban filmet készített Lauda sztorijából Hajsza a győzelemért címmel.

Michael Schumacher

Michael Schumacher körülbelül 40 másodperccel az 1999-es Brit Nagydíj rajtja után búcsút mondhatott világbajnoki reményeinek. A német pilóta hátsó fékje meghibásodott, és 160 km/h-val a gumifalba csapódott. Schumacher sípcsontja és szárkapocscsontja is eltört. Helyét hat futam erejéig a finn Mika Salo vette át.

A Forma-1 történetének első Maláj Nagydíján tért vissza. Az egész sportág árgus szemekkel figyelte, vajon veszített-e valamit lendületéből Schumacher. A második szabadedzésen második lett, az időmérő edzésen pedig meggyőző, 0,947 másodperces különbséggel szerezte meg az első rajtkockát. A versenyen aztán – a csapatérdeket szem előtt tartva – átadta a győzelmet csapattársának, Eddie Irvinenak, aki még versenyben volt a világbajnoki címért. A következő idényben Irvine helyét Rubens Barrichello vette át, Schumacher pedig megnyerte első Ferraris világbajnoki címét.  

Röviden: Schumacher a visszatérését követően egy pillanat alatt bizonyította, hogy a versenyautóban ülve terminátorként képes viselkedni, aki darabokra szedi az ellenfeleit. 

Mika Häkkinen

Az 1995-ös Ausztrál Nagydíj időmérő edzésén a bal hátsó gumi defektje miatt Häkkinen elvesztette az irányítást a McLaren MP4/10 felett. A finn versenyző autója a gumifalnak csapódott, Häkkinen állkapcsa összeszorult, az arca pedig a finn zászlón szereplő kék színt kezdte felvenni. A pályán dolgozó mentősök gégemetszést hajtottak végre, ezzel megmentették a finn versenyző életét. 

A diagnózis szerint koponyatörést, és belsőfülsérülést szenvedett, valamint idegi károsodás miatt le kellett ragasztani a szemét, hogy aludni tudjon. A felépülés első néhány hetében csak egy nagy adag fájdalomcsillapítóval vált elviselhetővé az állapota. 1996 februárjában elég erősnek érezte magát a visszatéréshez. A McLaren egy privát tesztet szervezett neki a franciaországi Paul Ricard pályán. 87 nappal a baleset után Häkkinen összesen 63 kört teljesített. A legjobb ideje fél másodperccel jobb volt, mint Michael Schumacher leggyorsabb köre a Ferrarival. Ekkor már nem is volt kérdés, hogy készen áll-e a visszatérésre. A finn sikeresen megúszta Martin Brundle horrorbalesetét a szezonnyitón (erről a későbbiekben olvashatsz bővebben), és végül egy ötödik hellyel tért vissza a Forma-1 világába.

Röviden: A fent leírt borzasztó sérülések mellett érdemes szót ejteni a koponyatörés pszichológiai következményeiről is. Häkkinen hatalmas lelkierejének köszönhetően vészelte át az 1995-ös és 1996-os idények közti téli szünetet – jutalma a ’98-as, és ’99-es világbajnoki cím lett.  

Juan Manuel Fangio

Juan Manuel Fangio sokmindent megélt a ’30-as, ’40-es évek Dél-Amerikájában. 1952-ben, amikor egy Észak-Írországban rendezett versenyen való részvétel után Lyonból Milánóig kellett vezetnie, ami túl nehéz feladatnak bizonyult számára. 48 órája nem aludt, a verseny rajtja előtt 30 perccel érkezett meg a helyszínre. Két kör alatt így is tizenötöt előzött. Ezt követően aztán úrrá lettek rajta az álmatlanság tünetei, és nem tudta bevenni a második Lesmo kanyart. A Maseratija nemes egyszerűséggel átszaltózott a korláton. Fangio nyak-és hátcsigolyája is eltört, számára ezzel véget ért az 1952-es idény. 

A felépülés érdekében hazatért Argentínába, ahol az édesanyja főztjének és maratoni hosszúságú strandfoci meccseknek köszönhetően visszanyerte formáját. 1953-ban visszatért a Forma-1-be. Az első verseny időmérőjén – Buenos Airesben – csak 0,7 másodperccel maradt le Alberto Ascari Ferrarija mögött. Abban az idényben – stílszerűen Monzában – még egy futamgyőzelemre is futotta az erejéből. Ezek után senki nem tudott megálljt parancsolni Fangiónak – 1954 és 1957 között zsinórban négy világbajnoki címet zsebelt be. 

Röviden: Fangio soha nem jött teljesen rendbe a sérüléseiből. Annak ellenére, hogy a baleset idején már 41 éves volt, még előtte álltak a legszebb F1-es évei. 

Felipe Massa

Kevés annyira ijesztő balesetet lehetett látni a Forma-1-ben, mint amit Felipe Massa a 2009-es Magyar Nagydíj időmérőjén szenvedett. A brazil pilótát az előtte haladó Barrichello autójáról leszakadó rugó találta fejbe. Az ütés nagyjából 250 km/h sebességnél találta el Massa sisakját. A becsapódás következtében Massa koponyatörést szenvedett, és azonnal elvesztette eszméletét. Egy magyar kórházban életmentő műtétet hajtottak végre rajta, majd Brazíliába szállították, ahol egy acéllemezt ültettek a brazil pilóta koponyájába. 

A rehabilitációt követően a Ferrari szervezett egy tesztet Massának a 2007-es Ferrarival, GP2-es gumikon.

„Jól érzem magam, mintha a baleset nem is történt volna meg” - nyiltakozta a brazil, aki 201-ben tért vissza a versenyzéshez.

Sokan kételkedtek a brazil pilóta szezon előtti szavaiban. Az eredmények aztán Massát igazolták: a szezonnyitó Bahreini Nagydíj időmérő edzésén a második rajtkockát szerezte meg, majd a másnap rendezett futamon is ezen a helyen ért célba. Mintha nem is történt volna semmi. 

Röviden: Látva a balesetről készült sokkoló felvételeket, a rajongók örültek, hogy Massa egyáltalán túlélte az esetet. Az már csak a hab volt a tortán, hogy további nyolc idényen keresztül bizonyította versenyképességét a legjobbak között. 

Martin Brundle

Az 1984-es Dallasi Nagydíjon történtek következtében leginkább a sebészeken múlott Martin Brundle versenyzői karrierje. A pálya – Brundle szavaival élve – egy vicc volt, ám egy defekt miatt az angol pilóta egy betonfalnak ütközött autójával. A becsapódás következtében leszakadt az autó eleje, Brundle pedig eltörte mindkét bokáját és lábfejét. A legendás professzor Sid Watkins közbelépése kellett ahhoz, hogy az amerikai orvosok ne vágják le Brundle lábát. Az angol pilótát éppen egy londoni klinikán ápolták, amikor megtudta, hogy a Tyrrell csapatát kizárták a bajnokságból, mivel ólmot találtak az autó víztartályában. Szegény embert még az ág is húzza…

Brundle sikeresen felépült, és 1985-re visszatért a Tyrrell csapatához. Az istálló ekkor leszállóágban volt, Brundle mégis a nyolcadik helyen végzett Brazíliában. Brundle elmondása alapján mai napig vannak fájdalmai. Ennek ellenére versenyzett a Forma-1-ben a Benetton, a Ligier és a McLaren csapatainál, 1988-ban pedig a Jaguarral megnyerte a Sportautók Világbajnokságát. 

Röviden: Ha nincs az a baleset, Brundle minden bizonnyal a Forma-1 élmezőnyében versenyezhetett volna. Kitartását, versenyzői kvalitásait hűen tükrözi, hogy a sérülés ellenére is hosszú karriert tudhatott magáénak. 

Johnny Herbert

Johnny Herbert akkora tehetségnek számított a nyolcvanas évek végén, mint Max Verstappen vagy Charles Leclerc napjainkban. Aláírásáért versenyzett egymással a Ferrari, a Williams és a Benetton csapata. 1988 augusztusában, egy F3000-es versenyen bekövetkezett baleset derékba törte a pályafutását. Riválisa, Gregor Foitek lekényszerítette a pályáról, Herbert autója egy betonkorlátnak ütközött, a jármű eleje leszakadt, így az ütközést a pilóta lábai fogták fel. Ennek következtében Herbert lábszára, bokája és lábfeje is számos helyen eltört. 

A fájdalmas felépülés hónapokat vett igénybe. A Benetton csapatfőnöke, Peter Collins hitt Herbertben, és az 1989-es szezonnyitón lehetőséget adott az angol pilótának. Hét hónappal a baleset után még csak mankók segítségével tudott járni (noha a segédeszközöket a Benetton kereskedelmi igazgatója, Flavio Briatore utasítására nem vihette el Brazíliába). Herbert ennek ellenére a lenyűgöző negyedik helyen zárta élete első F1-es versenyét.

Röviden: Herbert balesetéről elég annyit elmondani, hogy az egyik beavatkozó pályabíró elhányta magát a látványtól. Az, hogy Herbert mindezek után ilyen csodálatosan szerepelt a bemutatkozó versenyén, megérdemel egy elismerő kalapemelést. 

Graham Hill

Majdnem halálos balesetet szenvedett Graham Hill az 1969-es Amerikai Nagydíjon. A verseny 89. körében Hill elhaladt a Lotus garázsa előtt, és jelezte a szerelőknek, hogy a következő körben be fog jönni friss gumikért. Másodpercekkel később szinte felrobbant a jobb hátsó gumi. Hill kizuhant az autójából – mivel néhány körrel azelőtt kicsatolta a biztonsági övét. A baleset következtében eltört a jobb térde, a bal térde kificamodott, valamint szalagszakadásokat is szenvedett. 

A sérülések rendkívül súlyosak voltak. A Hillre jellemző küzdeni tudásak és akaraterőnek köszönhetően az 1970-es dél-afrikai szezonnyitón már ismét rajthoz állhatott. A 41 éves Hill a 19. rajtkockából indulva a pontszerző, hatodik helyen ért célba. 

Röviden: A kétszeres világbajnok, ötszörös monacói futamgyőztes Hill – akit a visszatérő verseny végén a szerelők húztak ki az autóból – élete egyik legjobb futamának nevezte az 1970-es Dél-Afrikai Nagydíjat. 

John Surtees

John Surtees pályafutásának egyik legszörnyűbb balesetét 1965-ben, Kanadában szenvedte el. Surtees gálánsan felajánlotta, hogy megy néhány kört a csapattárs, Jackie Stewart autójával, mivel Stewart elégedetlen volt a kocsi irányíthatóságával. Ez a próbakör rosszul végződött: Surtees autója egy korlátnak ütközött, a feje tetejére állt, és összenyomta a pilótát. Surtees combcsontja és medencecsontja eltört, és súlyosan megsérültek a veséi. A baleset következtében Surtees testének egyik oldala 10 centiméterrel rövidebb lett a másiknál. Egy londoni sebész szó szerint visszahúzta Surtees sérült lábát – kezdődhetett a hosszú rehabilitáció.

Surteesnek semmilyen biztosítása nem volt, kórházi számláit a Ferrari csapata fizette. Az olasz istálló tesztlehetőséget is biztosított a brit pilóta számára, aki az 1966-os idényben vissza is tért a versenyzéshez. Az első versenyen, Monacóban vezetett is, majd feladni kényszerült a viadalt. A következő futamon, esős körülmények között 42 másodperccel Jochen Rindt előtt végzett az első helyen.

Röviden: 9 hónappal egy szörnyű baleset után karrierje legnagyszerűbb teljesítményére volt képes. Nem mindennapi teljesítmény. 

Gerhard Berger

Ha egy elhagyatott útszakaszon balesetet szenvedsz, jó, ha a mögötted haladó autóban ül legalább egy orvos. Gerhard Berger 1984 telén tanulhatta meg ezt az életre szóló leckét. Berger éppen a család szállítmányozó telepéről tartott hazafelé, amikor egy benzinkútról kivágott elé egy autó. Az ütközés elkerülése érdekében Berger elrántotta a kormányt, autója lesodródott az útról, az osztrák versenyző pedig kirepült a szélvédőn. Csodával határos módon éppen arra járt két orvos, akik azonnal szakszerű ellátásban részesítették Bergert.

Néhány kockázatos műtétet követően megkezdődött Berger rehabilitációja. Berger egy londoni étteremben találkozott az Arrows csapatfőnökével, Jackie Oliverrel – állítólag Oliver érkezése előtt vette le nyakmerevítőjét, ezzel bizonyítva, hogy megfelelő állapotban van a nyaka. Berger szerződést kapott az 1985-ös szezonra. Az első futamon, Brazíliában a hetedik helyen haladt, amikor a felfüggesztése megadta magát. A következő idényben – már a Benetton színeiben – megszerezte az első futamgyőzelmét is.

Röviden: Berger karrierjét számos baleset hátráltatta, ám egyik sem tudta megakadályozni, hogy sikeres legyen. Nem csoda, hogy az osztrák pilóta hisz abban, hogy rá egy őrangyal vigyáz.

Forrás:

Kapcsolódó írások

James Hunt
2019. június 15.
Az F1 legendás alakja egy olyan korban versenyzett, amikor még a vezetői képességek domináltak
2019. március 06.
A világ egyik legnagyobb Autószalonjára több gyártó is kihozta a jelenlegi Formula 1-es versenyautóját
Hegedűs Andor a Red Bull Racing épülete előtt, szemből fotózva
2018. november 21.
Andor egy olyan karriert futott be eddig, amire sok benzinvérű társammal együtt ámulattal tekintünk . Az alábbi interjúból kiderül, hogyan került a Formula 1 egyik legelitebb csapatába tervezőmérnökként!
2018. december 16.
11 kérdés a szezon második feléről olyan kérdésekkel, hogy min sértődött meg Bottas Magyarországon, mennyi ideig nem nevetne Oconnal Verstappen, és milyen állathoz hasonlította magát vajon Hülkenberg?