Niki Lauda a halál torkából tért vissza, hogy két világbajnoki címet zsebeljen be, köztük egyet mindössze fél pontos különbséggel
Niki Lauda kimászott a Ferrarijából és erősen grimaszolt, amikor levette a sisakját, tűzálló maszkját pedig a saját vére festette pirosra. Próbálta óvatosan leszedni, ám a maszk az arcát borító kötésekhez ragadt. Nem volt más választása, mint egyben levenni a fejvédőt. Történt mindez azután, hogy a negyedik helyen ért célba az Olasz Nagydíjon, 42 nappal a súlyos égési sérüléseket eredményező Német Nagydíjat követően. Ami ezen az 1976-os monzai versenyhétvégén történt, valószínűleg a legbátrabb tett a sportág történetében.
Annak érdekében, hogy megvédje a bajnokságban elfoglalt első helyét, és a Ferrarinál betöltött versenyzői pozícióját, Lauda figyelmen kívül hagyta egészségi állapotát. Később bevallotta, hogy nagyon félt. Annyira, hogy majdnem nem mert beülni az autóba.
„Akkor és később is elmondtam, hogy gyorsan és világosan leküzdöttem a félelmeimet”, írta Lauda a lefegyverzően őszinte önéletrajzi könyvében (A pokolba és vissza). „Ez persze egy hatalmas hazugság volt, ám ha beismerem gyengeségemet, az a vetélytársaim malmára hajtotta volna a vizet. Az igazság az, hogy Monzában tele voltam félelemmel.”
Lauda azért állt rajthoz a versenyen, mert úgy érezte, ez a legjobb a mentális és fizikai jólétének. Mindenesetre lenyűgöző mértékű akaraterő kellett ehhez a tetthez.
Lauda tehát visszaült abba az autóba, melyben kis híján életét vesztette. A hegek még közel sem gyógyultak be, a plasztikai műtét, mely során új szemhéjakat kapott, még bőven éreztette hatását. Mindezekkel együtt a három Ferrari közül ő volt a leggyorsabb az időmérőn, és éppen csak lemaradt a dobogóról. A Nürburgringen bekövetkezett baleset meghatározta a Forma-1 egyik legnagyobb alakjának pályafutását.
Niki Lauda F1-es karrierjének első fejezete
Niki Lauda mindig egyedülálló személyiség volt, nyers és tárgyilagos osztrák, egy nagyon érdekes humorérzékkel és független elmével megáldva. 25 futamot és három világbajnokságot nyert két éves kényszerszünettel megszakított karrierje során. Nem is kérdés, hogy helye van a legnagyszerűbb pilótákat felvonultató listán. Forma-1-es pályafutása viszont nagyon nehezen indult.
Az első tesztjére be kellett magát fizetnie a March csapathoz 1971-ben. Ehhez egy olyan banki kölcsönt vett fel, melynek záloga a saját életbiztosítása volt. Két évvel később továbbállt a BRM csapatához, melyhez újabb kölcsönre volt szüksége. Három évvel a bemutatkozása után így is a Ferrarinál találta magát. Ekkor csatlakozott a csapathoz a legendás Luca di Montezemolo, akkor három rettenetes év után domináns erővé változtatta a Ferrarit.
Az 1974-es világbajnoki címet csak tapasztalatlanságának köszönhetően nem nyerte meg. Második évében aztán bezsebelte a trófeát, a történelem egyik legjobb autóját, a Ferrari 312T modellt vezetve. Öt futamgyőzelemmel, két második és egy harmadik hellyel jó úton haladt az 1976-os világbajnoki cím megszerzése felé.
Ám ekkor jött a Német Nagydíj, és egy olyan baleset, mely majdnem az életébe került.
Ő volt az, aki már korábban is figyelmeztette a szervezőket, hogy a nürburgringi pálya túlságosan veszélyes a Forma-1 számára. Ez a 20 kilométeres aszfaltcsík, mely az Eifel-hegységen keresztül húzódott, rengeteg veszélyforrást hordozott, egy olyan korban, amely már egyébként is rendkívül veszélyes volt. Ami abban az évben augusztus 1-jén történt, igazolta Lauda félelmeit. Ismeretlen okokból elvesztette irányítását az autó felett, a korlátnak csapódott, és kigyulladt az autója. Lauda beszorult a roncsba, eszméletét viszont nem vesztette el. Négy versenyzőtársa kiszabadította, ém eddigre már súlyos égési sérüléseket szenvedett az arcán, valamint a tüdejét károsító mérges gázokat lélegzett be.
Lauda a mai napig viseli a sebeket, jobb fülének nagy része hiányzik. Ő mindig tárgyilagosan közelítette meg a kérdést. Őt nem zavarja, ha másokat igen, az az ő problémájuk. Egyszer azt a szemrehányást kapta, hogy hivatalosan nem vett részt a Német Nagydíjon, hiszen volt egy szabály, mely szerint a verseny eredeti rajtja nem számít, ha a futamot újra kell indítani.
„Rendben”, mondja Lauda, utánozhatatlan hangsúllyal, „akkor mi történt a fülemmel?”
A baleset következtében két versenyt ki kellett hagynia. A McLaren pilótája, egyben Lauda legfőbb riválisa és közeli barátja, így esélyt kapott a világbajnoki cím megszerzésére. A szezonzáró Japán Nagydíj előtt Lauda előnye mindössze három pont volt. A verseny napján természetesen hatalmas esőzés várta a pilótákat. A körülmények förtelmesek voltak. Senki nem akart az elején rajthoz állni, majd végül három pilóta – köztük Niki Lauda – kivételével meggondolták magukat.
Lauda beismerte, hogy nagyon pánikolt, és azóta már megbánta a döntését. A Ferrari csapata próbálta meggyőzni, hogy álljon rajthoz, ám ő nemet mondott. Hunt megszerezte a harmadik helyet, ezzel éppen annyi pontot gyűjtött, ami elég volt neki a világbajnoki cím megszerzéséhez.
Hirtelen kiszállt az F1-ből Lauda - szó szerint
Enzo Ferrari nagyon negatívan reagált a döntésre, ez pedig végleg meghatározta kettejük kapcsolatát. Lauda maradt a csapatnál az 1977-es szezonra, ám amint megnyerte a második világbajnoki címét, rögtön távozott. Az utolsó két versenyen nem is indult, és 1978-ban már a Brabham színeiben versenyzett.
Az autó teljesen versenyképtelen volt, Lauda lelkesedése pedig kezdett alábbhagyni. A következő idény végére elege lett mindenből, és rá jellemző módon azonnali döntést hozott. Történt ugyanis, hogy a Kanadai Nagydíj szabadedzésének kellős közepén a boxutcába hajtott, és közölte Bernie Ecclestone csapatfőnökkel, hogy megunta a céltalan körözgetést. Visszatért Ausztriába, ahol egy légitársaságot üzemeltetett, versenyzői ruházatát és sisakját pedig egy barátjánál hagyta.
Visszatérés a Száguldó Cirkuszba
Két évvel később aztán újra szüksége volt rájuk. Ron Dennis, a McLaren csapatfőnöke megérezte, hogy Laudának még dolga van a sportágban, és meggyőzte a visszatérésről. Két évvel később meg is nyerte a harmadik világbajnoki címét. Új csapattársa, Alain Prost ugyan gyorsabb volt nála, ám tapasztalatának és megbízhatóságának köszönhetően sikerült felülkerekednie – méghozzá a sportág történetének legkisebb, félpontos különbségével. A McLaren uralta a szezont, a 16 futamból 12-őt ők nyertek.
Lauda az 1985-ös évben kissé visszaesett – ám még így is futotta egy futamgyőzelemre a Holland Nagydíjon – az év végén pedig végleg visszavonult. Korábban a német RTL csatornánál dolgozott szakkomentátorként, ma pedig a Mercedes F1 csapat tanácsadójaként dolgozik. Hogy egészen pontos legyek, tüdőátültetése után jelenleg lábadozik, ám készül a visszatérésre.
Hol a helye Laudának a legendák között?
Lauda elegáns, csodálatos stílussal vezetett, kívülről úgy tűnt, soha nem erőltette meg magát. Intelligenciáját és szakértelmét az autó fejlesztése, és döntéshozatalok során is használni tudta. Puszta tehetséget nézve valószínűleg nem lehet őt olyanokkal egy lapon említeni, mint Gilles Villeneuve, Fernando Alonso, vagy Lewis Hamilton, ám csak nagyon kevés sportember hagyott ilyen nyomot maga után. Gyakorlatilag a halál torkából tért vissza, és nyert két világbajnoki címet, ami lenyűgöző eredmény. 2019-es halála óta is őrizzük emlékét.
