A kétszeres finn világbajnokot tisztelte ellenfelei közül leginkább Michael Schumacher.
Társszerző: Hajdu Balázs
Mika Häkkinen a szeptember végén ünnepelte ötvenedik születésnapját. A világbajnoki cím csak az igazán kiváltságosaknak adatik meg, a címvédés pedig még különlegesebb siker. Häkkinen véghezvitte mindezt, miután ő ünnepelhetett az 1998-as és '99-es szezon végén is.
Häkkinen a finnekre jellemző hűvös stílussal rendelkezett, lenyűgöző sebessége miatt sokan Ronnie Petersonhoz vagy Gilles Villeneuvehöz hasonlítják. A sportág legeredményesebb pilótája, Michael Schumacher egyik ellenlábasát sem tisztelte jobban Häkkinennél. Rengeteg emlékezetes, kiélezett csatát vívtak ők egymás ellen, amikor mindketten a csúcson a voltak. Häkkinen sikereinek értekét tovább növeli, hogy Schumacher ellen érte el azokat.
Ebben a lenyűgöző összeállításban összegyűjtöttem a finn világbajnok pályafutásának legjobb pillanatait.
Az 1992-es Magyar Nagydíj
Az 1992-es szezon nem a kiélezett csatározásokról volt híres. Abban az évben mindössze a Williams, a McLaren, a Benetton, és a helyenként hősies Jean Alesinek köszönhetően, a Ferrari csapatoknak sikerült dobogóra állniuk. Mindössze egyszer fordult elő, hogy egy előzetesen esélytelennek számító csapat pilótája közel kerülhetett a pódiumhoz. A pilóta pedig nem más, mint a Lotus versenyzője, az ifjú Mika Häkkinen.
A 16. rajtpozícióból indulva viszonylag gyorsan átszáguldott a mezőnyön, egészen a 6. helyig kapaszkodott fel. Előtte csupa nagy név haladt, a sort Ayrton Senna vezette a McLaren volánja mögött. Häkkinen pedig hősiesen küzdött a nagyokkal, egy nagyszerű manőverrel az 1-es kanyarban megelőzte például Martin Brundlet is. Häkkinen nagyon közel került a harmadik hely megszerzéséhez, szorongatta is az előtte haladó Gerhard Bergert. A nagy igyekeztének köszönhetően azonban kisodródott, még szerencse, hogy Martin Brundle nem tudta visszaelőzni, így legalább a negyedik pozíciója megmaradt. Az eredmény így is fantasztikus.
Az 1993-as Portugál Nagydíj
Az 1993-as idényben Häkkinen – némi kockázatot vállalva – a McLarenhez szerződött. Ayrton Senna ugyanis hezitált a visszavonulását illetően, így Häkkinen szerepvállalása a brazil pilóta elhatározásán is múlott. Senna végül az utolsó pillanatban a versenyzés mellett döntött, így a fiatal finn tesztpilóta státuszban maradt. Michael Andretti azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így a brit istálló lehetőséget adott Häkkinen számára.
Aki nem is késlekedett a bizonyítással: rögtön az első időmérőn legyőzte Sennát, aki ugyan minden tőle telhetőt megtett, mégis be kellett érnie a negyedik rajthellyel. „Az Alain Prosttal vívott csaták óta nem láttam Sennát ennyire elszántnak”, jegyezte meg a McLaren csapat egyik tagja. Senna nagyon sportszerűen gratulált új csapattársának. Häkkinen a rá jellemző szerénységgel csak annyit mondott, hogy a rengeteg tesztlehetőségnek köszönheti ezt az eredményt. Az időmérők királyát legyőzni mindenesetre kiemelkedő teljesítmény.
Az 1995-ös Japán Nagydíj
Az 1993 utáni időszak nem sikerült igazán jól a McLaren számára. Suzukában, az egyik legtechnikásabb pályán azonban Häkkinen megmutatta kiváló képességeit. Mindkét Williams pilótát megelőzve megszerezte a harmadik rajthelyet, majd a versenyen is tartani tudta velük a lépést. Éles kontraszt volt ez a kettővel azelőtti versenyhez képest. A Nürburgringen ugyanis a McLaren versenyzői a mezőny végén kullogtak a trükkös körülmények között lezajló versenyen.
Häkkinen második helyen fejezte be a Japán Nagydíjat. Lemaradása 20 másodperc volt Michael Schumacher mögött, a harmadik helyezett viszont közel egy percet kapott Häkkinentől.
Az 1997-es Brit Nagydíj
Nagyot lépett előre a McLaren 1997-re. A szezon elején azonban nem Häkkinen, hanem a csapattársa, David Coulthard szállította a sikereket. Coulthard megszakította a csapat nyeretlenségi sorozatát a szezonnyitó Ausztrál Nagydíjon, az idény feléig ő volt a McLaren első számú pilótája. A fordulópont Silverstone volt. Häkkinen volt a pole pozíció fő várományosa, ám a leggyorsabb körén feltartották, így csak a két Williams mögül, a harmadik rajtkockából várhatta a versenyt. A rajt nem sikerült túl jól, beragadt a negyedik helyre, méghozzá a csapattársa mögé.
A szerencse aztán mellé szegődött. Coulthard kicsúszott, Villeneuve kerékcseréjét elrontották, Schumacher feladta a versenyt, ennek köszönhetően Häkkinen az élen találta magát. Villeneuve ott volt szorosan a nyomában, mindent megtett, hogy megakadályozza Häkkinen első győzelmét. A dráma 7 körrel a leintés előtt következett be, amikor a finn motorja felmondta a szolgálatot. Häkkinen azonban integetve fogadta a közönség elismerő tapsát, és Nigel Mansell stílusát követve kidobta a kesztyűit a közönség soraiba. Látszott, hogy elérkezett az ő ideje.
Az 1998-as Luxemburgi Nagydíj
Häkkinen a szezonzáró Japán Nagydíjon biztosította be első világbajnoki címét. A valódi, mindent eldöntő futam a furcsa módon Luxemburgi Nagydíj névre keresztelt, de a Nürburgringen rendezett verseny volt. A lélektani előny Schumacher és a Ferrari oldalán volt. Monzában győzni tudtak, ezzel a német utolérte Häkkinent a világbajnoki pontversenyben. A helyzet a Nürburgringen sem festett túl jól: a Ferrari kisajátította az első sort, majd vezették is a versenyt. Eddie Irvine sikeresen feltartotta Häkkinent, Schumacher így kényelmesen kiautózhatott egy 8,5 másodperces előnyt.
Häkkinen aztán nagy küzdelem árán megelőzte Irvine-t, majd könnyű autóval elképesztő száguldásba kezdett. Ledolgozta a hátrányát a korábban kereket cserélő (és tankoló) Schumacherrel szemben, a Ferrari háza táján fel sem tudták fogni, hogy volt képes Häkkinen erre a felzárkózásra. A versenyt a finn pilóta nyerte, ez pedig döntőnek bizonyult a végelszámolást illetően.
Az 1999-es Japán Nagydíj
Az 1999-es bajnoki cím megszerzése sétagaloppnak ígérkezett Häkkinen számára, miután Michael Schumacher a lábát törte Silverstoneban. A finn pilóta ettől annyira kényelmessé vált, hogy lehetőséget adott Eddie Irvine számára, hogy célba vegye a világbajnoki trófeát. Amikor azonban a feszültség a csúcspontjára érkezett, Häkkinen megállíthatatlannak bizonyult. Következett Suzuka, a Japán Nagydíj, ahol győznie kellett. A történetnek érdekes, keserű mellékízt adott, hogy a Ferrari visszakapta az előző versenyen megszerzett első-második helyét, egy korábbi műszaki okból történő kizárást követően.
Schumacher visszatért, és meg is szerezte az első rajthelyet. Mellőle Häkkinen rajtolt, aki az 1-es kanyarban meg is előzte a német világbajnokot. Innentől kezdve ők ketten kiélezett, kerék a kerék elleni csatát vívtak, melyből Häkkinen jött ki győztesen, Megint akkor bizonyult ellenállhatatlannak, amikor a legjobban kellett.
A 2000-es Belga Nagydíj
1999-ben úgy tűnt, hogy Häkkinen uralja a hétvégét Spa-Francorchampsban. Simán övé lett az első rajthely, Schumacher csak a negyedik pozícióból indult. A kiszámíthatatlan időjárás viszont mindent megváltoztatott, Schumacher előzni tudott az esőben, miután Häkkinen megpördült.
A pálya azonban szépen lassan elkezdett felszáradni, Häkkinen megtalálta a tempót, és utolérte Schumachert. Először a Les Combes hosszú egyenesében próbálkozott előzéssel, ám Schumacher durván becsukta előtte az ajtót. A következő próbálkozás már sikerrel járt. Ricardo Zonta BAR Hondáját körözték le, Schumacher balról kezdte a manővert, Häkkinen viszont a jobb oldalon lévő aprócska helyet kihasználva előzni tudott. Elképesztő előzés volt, ezzel övé is lett a futamgyőzelem.
A 2001-es Amerikai Nagydíj
Häkkinen utolsó Forma-1-es idénye nem volt annyira erős, mint az előzőek. Kimerült, többször jelezte, hogy szeretne pihenőre vonulni. Valamit azért sikerült megmutatnia briliáns képességeiből, méghozzá az utolsó előtti futamán, Indianapolisban.
Talán a düh hozta ki belőle az eredményt. Az időmérőn ugyan a második legjobb köridőt futotta, ám mivel pár másodperccel előbb hajtott ki a pályára a verseny előtti bemelegítő edzésen – nagyon nehezen lehetett látni a lámpát a fényviszonyok miatt – a versenybírák a negyedik helyre sorolták vissza. Häkkinen kiváló, egykiállásos stratégiát választott, ami győztes elképzelésnek bizonyult. Szem nem maradt szárazon, amikor Häkkinen az utolsó győzelmét ünnepelte.
Neked melyik a legemlékezetesebb pillanatod Häkkinennel kapcsolatban? Írd meg kommentben!
