A Toleman csapat több szempontból is egyedülálló, például azért, mert itt mutatkozott be a Forma-1-ben Ayrton Senna.
Társszerző: Hajdu Balázs
A Toleman csapat több szempontból is egyedülálló. Itt mutatkozott be a Forma-1-ben Ayrton Senna. Ebből a csapatból lett később az Enstone csapat, mely számos világbajnoki címet nyert a Benettonnal és a Renaultval. A csapat 37 évvel ezelőtt mutatkozott be: Brian Henton versenyzett az autóval az Olasz Nagydíjon, Monzában.A Toleman története azonban felettébb különös, 1980-ban dominálták a Forma 2-es kategóriát, így az F1-be való előrelépésük egy természetes folyamatnak látszott. Hát nem volt az. Sokkal inkább öltött itt testet a FISA (Nemzetközi Autósport Szövetség) kontra FOCA (Forma-1 Konstruktőrök Szövetsége) háború, melyet a Száguldó Cirkusz irányításának megszerzéséért vívtak.
„A Cosworth által támogatott csapatok harcoltak a nagyok ellen” - mondta a Toleman csapatvezetője, Alex Hawkbridge. „A Ferrari meg is keresett bennünket. Kérdezték, hogy mi a tervünk, mi pedig azt válaszoltuk, hogy semmi konkrét tervünk nincs.”
„Valószínűleg folytattuk volna a Brian Hart motorszállítóval közös munkánkat, és még egy évig a Forma 2-ben maradtunk volna. Ám azt éreztem, hogy talán ki kellene használnunk ezt a pillanatot, hiszen nem minden nap adódik lehetőség bekerülni a Forma-1-be. Nem volt égető vágyunk ez a lépés, de nem nagyon volt más választásunk.”
A Toleman az újonc csapatok hagyományos útjával szemben a nehezebb módot választotta. A megszokott Cosworth DFV motor helyett az előző évben használt motor turbófeltöltős változatát választották, melyet a Ferrarival közösen fejlesztettek ki. A Renault motorja mellett ez volt mindössze a második ilyen erőforrás a királykategóriában.
A Toleman első szezonja valódi küzdelem volt. Az első nagydíjra egészen szeptemberig kellett várni, addig nem sikerült kvalifikálniuk magukat a versenyre. Az idény akkor is márciusban kezdődött.
A nehézségek sora pedig itt nem ért véget.„Nem volt elég információnk, így gyakorlatilag egy átalakított F2-es autóval vágtunk neki a küzdelemnek” - magyarázza Hawkbridge. „Tudtuk, hogy az első évben rengeteg nehézséggel kell szembenéznünk. Pozitívan álltunk a dolgokhoz: bent voltunk a Forma-1-ben, átléptük a küszöböt, így koncentrálhattunk a következő évi autó kialakítására. A csapat minden tagját figyelmeztettük arra, hogy ez egy nagyon nehéz feladat lesz.”
„Olyan sok csapat volt akkoriban, hogy bevezették az elő-kvalifikációt. Ez azt jelentette, hogy mindenféle gyakorlási lehetőség nélkül kellett körözni, a megfelelő időeredményt elérő csapatok pedig részt vehettek az időmérőn. Egy tapasztalattal nem rendelkező, gyenge autóval versenyző csapatnak ez szinte lehetetlen küldetés. Néhányszor mégis sikerült.”
A csapaton belüli problémák is különleges természetűek voltak, főleg kereskedelmi tekintetben.
„Volt egy megállapodásunk a Candy nevű céggel, a fő szponzorunkkal. Teljesen őszinték voltunk velük, tudták, hogy nagyon gyenge eredményeink lesznek. Szerettünk volna azonban egy kis pozitív reklámot is, különös tekintettel a Pirellivel kötött megállapodásunkra, illetve a gumigyártó PR-osztályával ápolt jó kapcsolatunkra. Igyekeztük tehát jobb színben feltüntetni az eseményeket, mint azok a valóságban megtörténtek a versenypályán. A Candy kitartott mellettünk, Körülbelül hat támogatók volt az első évben, és mindegyikük velünk maradt a következő szezonra is. A helyzetünk nem is volt annyira rossz, mint az kívülről látszott.”
A Toleman csapat történetében az is egyedülálló, hogy még ezekben a kezdeti időszakokban is olyan műszaki szakemberek dolgoztak a csapatnál, mint a később legendássá vált Rory Byrne, vagy Pat Symonds. Hawkbridge pedig rögtön felismerte a minőséget.
„Azért is csatlakoztunk az F1-hez, mert volt egy nagyon erős csapatunk. Nagyon kevesen voltunk, de nálunk dolgoztak a legtehetségesebb szakemberek. Én mindig is hittem a Rory Byrne, Pat Symonds, vagy John Gentry által fémjelzett mérnöki csapatunkban. Nem volt semmilyen Forma-1-es tapasztalatuk. Együtt tanultuk a szakma fortélyait, nagyon keményen dolgoztunk. A közös munka tett minket még erősebbé.”
Jött tehát 1982. A Hawkbridge által felvázolt fejlesztések bizonyos mértékig valóra váltak, többször sikerült magukat kvalifikálni a versenyekre. Szerettek volna azonban versenyképesség terén is előrelépni.„A tehetségük pedig nem csak az autósport terén mutatkozott meg. Rory Byrne például ipari vegyészként végzett, nem volt mérnöki képzettsége, mégis az F1 egyik legjobb mérnökévé vált. Pat Symonds komolyabb mérnöki háttérrel rendelkezett, viszont ő is teljesen újoncnak számított. A Toleman titka tehát a minőségi munkaerőben rejlett.”
Ayrton Senna három alkalommal is a dobogóra kormányozta a Toleman autót 1984-ben. Még a Ferrari motorfejlesztői is irigykedve nézték őket.„Amit nem mértünk fel a kategóriába való belépéskor, az a motorszállítók helyzete. Minden nagy csapatnak már meg volt a maga beszállítója, így ők könnyedén meg tudták akadályozni a mi fejlesztéseinket. Nem kaptunk például turbófeltöltőt azoktól, akik a Forma-1-es csapatoknak szállítottak. Ehelyett a közúti autók turbóját kellett használnunk. Rengeteg elektronikai problémánk volt. Nem kaptunk alkatrészt a Boschtól, vagy a Marellitől, így szerződést kötöttünk egy Zytek nevű céggel. Ez kifizetődőnek bizonyult hosszú távon, hiszen elektronikailag jobbak voltunk néhány nagy gyártónál is. Amikor Senna hozzánk szerződött, az volt az igazi áttörés.”
A Toleman csapat neve szorosan összeforrt az 1982-es Brit Nagydíjjal, ahol félig megtankolt autóval vágtak neki a viadalnak. Derek Warwick fel is kapaszkodott a második helyre, jó néhány komoly autót megelőzve. Majd kifogyott az üzemanyag. Warwick így is a rajtrács közepére kvalifikálta magát, és 41 kört teljesített a 76-ból a versenyen.„Több szempontból is sokkal nehezebb év volt ez, mint a '82-es, vagy '81-es. Még mindig élt az elő-kvalifikációnak nevezett képtelenség. Még mindig nem álltak rendelkezésünkre az úgynevezett minőségi alkatrészek, főleg a motor tekintetében. Sok tapasztalatot gyűjtöttünk, folyamatos fejlődést tapasztaltunk.”
Warwick futotta a leggyorsabb kört az előző versenyen Zandvoortban, miután a boxban kicséréélték a sérült hátsó szárnyát.„Igen, nagyon gyorsak voltunk. A Pirelli abroncsai remekül működtek Brands Hatchben, ami az egyik legjobb pályánk volt a következő években is.”
„Nagyon jók volt a Pirelli gumik ezen a pályán is. A gumik rengeteget számítottak. Nem voltak olyan jók, mint a Michelinek, ám a mi autóinkon rendkívül jól működtek a keverékek.”
1983-ban komoly szabályváltozások léptek életbe. A Toleman ennek megfelelően egy teljesen új autóval vágott neki az idénynek. Komoly esélyük nyílt a pole pozíció megszerzésére a szezonnnyító Brazil Nagydíjon, amikor Warwick motorja a leggyorsabb körén felmondta a szolgálatot. Így is az ötödik helyről rajtolhatott.
Warwick megszerezte a csapat első pontjait, egy Zandvoortban elért negyedik helynek köszönhetően. Innentől kezdve Warwick minden versenyen pontszerző helyen ért célba, kezdett beérni a fiatal csapat kemény munkája.„Sikerült felülkerekednünk a beszállítói problémák többségén. Komoly küzdelmet folytattunk, hiszen nem mindegy, hogy a mezőny végéről indulhatsz, vagy nem is állhatsz fel a rajtrácsra. Nehéz motiválni a beszállítókat. Sikerült azonban előrelépnünk, ez pedig mindenki számára nyilvánvaló volt. Ezáltal kaptunk jobb alkatrészeket is.”
A következő évben jött Senna, és elkezdte írni fejezeteit a Toleman az F1 történelemönyvébe.„Pontosan erről va szó” - zárja gondolatait Hawkbridge. „Végre kaptunk egy megbízhatóságot, ezáltal esélyt kaptunk a versenyzésre. Ez volt az előrelépés záloga.”
