Így lehet veszélyes a láthatóság érdekében 2011-ben bevezetett és azóta kötelező biztonsági funkció.
Megoszlanak a vélemények használatáról, és sajnos sok esetben az átlagfelhasználók tudása is felszínes a nappali menetfénnyel (angolul DRL = daytime running light) kapcsolatban. Van aki szerint hosszú távon csak többletfogyasztást okoz a mindig világító lámpa, míg mások a feledékeny sofőrök egyik leghasznosabb segítőjét látják benne.
Tény, hogy az EU-ban elfogadott szabályozás – mely 2011-től kötelezővé tette az új gépkocsik felszerelését egy mindig világító lámpával – lényege az adott jármű láthatóságának javítása, ám nem minden esetben képes kiváltani a hagyományos fényszórót ez a technológia. Az első és legfontosabb, hogy a DRL csak elöl működik (egy-két nagyon ritka kivételtől eltekintve, mint amilyen a 2014-es Volvo V60-asom volt, ahol a világításkapcsoló automata állásában nappal is világított a hátsó lámpa a menetfény mellett, míg sötétedéskor kapcsolt csak fel a rendes fényszóró), így aki azt hiszi, hogy ködben vagy akár csak felhős időben elegendő ennek használata, annak a rendőrséggel együtt üzenjük, hogy nem!
Két komoly kivetnivalót találtam saját tapasztalatból a DRL-lel kapcsolatban, amit jobb lenne egységesíteni a gyártók között. Az egyik a fényerő. Nincs konkretizálva – legalábbis nem találtam erre vonatkozó szabványt -, hogy milyen erősségű (hány lumen értékű) lámpával kell ellátni magát a menetfényt, csupán az E és RL jelzéseknek kell a lámpatesten szerepelnie – gondolom egy „tól – ig” érték azért szerepel a szabályozásban.
Ennek következtében az olcsóbb modellek akár hagyományos, izzószálas technológián alapuló rendszerrel lehetnek felszerelve, míg a drágább példányok csilli-villi, búrába integrált szemkiégető LED-ekkel tündökölnek. Némely modell menetfénye olyan erősen világít, hogy például este a városban gyakorlatilag egyenlő a hagyományos világításéval, belülről szinte észrevehetetlen, hogy csak annak használatával közlekedünk.
A másik probléma – amivel részben az elsőt is megoldhatnánk – sokkal egyszerűbb, ám nyilván költségnövelő hatása lenne bizonyos járművek esetében. Az automata fényszóró. Persze ennek működésében (érzékenységében) is találunk szórást a gyártók között, de a lényege, hogy egy fényérzékelő segítségével az autó helyettünk dönti el, mikor van olyan sötét, hogy felkapcsolja a rendes világítást – ettől függetlenül felülbírálhatjuk akár állandó működtetéssel. Ugyan egyre elterjedtebbek az automata rendszerek, de az olcsóbb, kisebb modelleknél ez még mindig inkább luxus kategóriát képvisel. Arra bezzeg futotta a gyártóknak, hogy már gyakorlatilag minden típus esetében háttérvilágítást kapjon a műszerfal, pedig a régebbi autóknál a sötétség egyértelmű jele volt az elfelejtett lámpakapcsolásnak.
Így továbbra is villoghatunk és mutogathatunk a szemből jövőknek vagy az épp előttünk haladónak, akinek a hátulján semmi nem világít, hogy legyen szíves világítást csiholni, mert nem biztos, hogy mindenki megfelelően és időben fogja észlelni, amikor ne adj' isten valamiért arra lesz szükség. A már szinte társadalmi problémává érett ügyre a rendőrség nem először reagál hivatalosan, legújabb videójukban ismét a DRL és a hagyományos világítás közötti különbségre hívják fel a közlekedők figyelmét, méghozzá egy saját példával.
A videón a Baranya Vármegyei Rendőr-főkapitányság egy Skoda Octavia segítségével mutatja be ugyanazon az úton, hogy mi látszik autónkból mindkét esetben. Habár elölről nem hatalmas a különbség a láthatóságban (ez pont egy nem LED-es menetfénnyel szerelt modell), hátulról bizony egyértelmű a helyzet.
Ha nincs az autónkon DRL, akkor lakott területen kívül egyébként minden esetben kötelező a tompított fényszóró használata. Aki nem biztos abban, mikor hogyan kell világítani, azoknak egy korábbi cikkünk lehet segítségére.
