Vadveszélyt jelző táblával számtalan helyen találkozhatunk, ha gépjárművel utazunk az országban. Sajnos azonban a táblák kihelyezése önmagukban nem előzik meg a vadgázolásokat, amelyek rendkívül súlyos anyagi kárral tudnak járni. A vadbalesetek kapcsán sokszor felmerül kérdésként:

Önmagában a tábla kihelyezésével tud-e a vadásztársaság mentesülni a kártérítési felelősség alól?

Ennek járunk most utána a das.hu szakértőjének segítségével. A bírói gyakorlat hosszú ideje következetesen a Polgári Törvénykönyv veszélyes üzemek találkozására előírt szabályait alkalmazza, ha vad és gépjármű ütközik össze közúton. Ennek alapján az üzembentartók felróhatóságuk arányában kötelesek a másiknak okozott kárt megtéríteni. Ha a károkozás egyik félnek sem róható fel, a kárt az köteles megtéríteni, akinek fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében a kár bekövetkezéséhez vezető rendellenesség merült fel. Ha az egymásnak okozott kár mindkét fél fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességre vezethető vissza, vagy ha ilyen rendellenesség egyik félnél sem állapítható meg, kárát - felróhatóság hiányában - mindegyik fél maga viseli.

őz lép az úttestre

 

Ez a szabályozás azonban nem ad egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy önmagában a vadveszélyt jelző tábla kihelyezése, vagy éppen kihelyezésének elmulasztása megalapozza-e a vadásztársaság felelősségét. A kérdésre nem is lehet ilyen egyértelmű választ adni, a bíróságok ezen ügyekben is az eset összes körülményét vizsgálják.

Kijelenthető ugyanakkor, hogy a vadat elgázoló autótulajdonos jogi szempontból sajnos akkor van a legnehezebb helyzetben, hogyha a balesetre fő- vagy mellékútvonalon kerül sor, ahol vadveszélyt jelző tábla is kihelyezésre került. Ezekben az esetekben sajnos szinte lehetetlen a vadásztársasággal szemben eredményesen fellépni, így bár önmagában a gépjármű sofőrje sem tehető felelőssé a balesetért, mégis mindegyik fél maga viseli a kárát. Sok esetben felmerül továbbá, hogy a vadveszélyt jelző táblát egy kiegészítő táblával látják el, amely jelzi, hogy hány méteren kell számítania a gépjármű vezetőjének arra, hogy az úton vad bukkan fel. A bírói gyakorlat alapján ugyanakkor kijelenthetjük, hogyha a baleset nem sokkal messzebb következik be, mint a tábla hatályának vége, úgy szintén nincs sok esély a sikeres igényérvényesítésre a vadásztársasággal szemben.

Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy a vadveszélyt jelző tábla hiánya önmagában nem alapozza meg a vadásztársaság felelősségét. Ehhez ugyanis az kell, hogy a vadásztársaság oldalán felmerüljenek olyan körülmények, amelyek a felróhatóságot megalapozzák. Főszabály szerint ugyanis a vad közúton történő megjelenése nem minősül jogi értelemben vett rendellenességnek, így csak a vadásztársaság felróhatósága esetében bízhat kártérítésben a gépjármű tulajdonosa. A vadásztársaság akkor kötelezhető kártérítésre, hogyha a baleset közvetlenül vadászati tevékenységre vezethető vissza, az út közelében etetőt, itatót létesített, elmulasztotta kérni a vadveszélyt jelző tábla kihelyezését vagy éppen fokozottan vadveszélyes helyen elmulasztotta az állományritkító vadászatot. Ezekben az esetekben sajnos jelentős problémát jelent a bizonyítás is, a gépjármű tulajdonosának kell ugyanis bizonyítania azt, hogy a vadásztársaság felróhatóan járt el.

Őz az úttesten

Fontos ugyanakkor, hogy a bírói gyakorlat alapján autópályán és gyorsforgalmi úton a sofőröknek nem kell számítaniuk arra, hogy az úttesten vad jelenik meg. Ha a sofőr betartotta a KRESZ szabályait, akkor ezekben az esetekben a kár áthárítható arra a vadásztársaságra, amelynek területéről a vad az úttestre tévedt, illetve bizonyos esetekben a közútkezelőre. A bírói gyakorlat ugyanis elsődlegesen a vadásztársaság működésének körében felmerült rendellenességként kezeli ezeket az eseteket.

Összefoglalva tehát nem önmagában a vadveszélyt jelző tábla kihelyezése vagy kihelyezésének elmulasztása döntő ezekben az ügyekben, hanem az, hogy a vadásztársaság oldalán felmerült-e bármilyen rendellenesség vagy felróhatóság.

dr. Bálint Boglárka