7. Pioneer 11
Ha már annyi szó esett róla, következzen a Pioneer 11, a Pioneer 10 ikerszondája. A két űrszerkezet küldetését 1969 februárjában hagyta jóvá a NASA, amelyek között a már fent említett Jupiter vizsgálata és pontosabb feltérképezése mellett a Marson túli interplanetáris anyag vizsgálata is szerepelt.
A Pioneer 11-et 1973. április 6-án lőtték fel, egy hónappal ikerszondája után, de a második szerkezet valamivel gyorsabb volt, emiatt is nem egyidőben küldték fel a két járművet. A Pioneer 10-zel ellentétben a 11-est egyenes a Jupiter felé célozták és kilövés után semmilyen módosítást nem végeztek a szonda űrpályáján.
A Pioneer 11 bár mindössze 36 cm mélységű és hat darab, egyenként 76 cm-es panel helyezkedik el rajta, igencsak súlyos, 259 kilogrammot nyom. Kilövéskor 155 wattos teljesítménye volt, amely 140 wattra csökkent a Jupiter felé vezető útján.
A Pioneer 11 1974 végén haladt el a Jupiter mellett. December másodikán járt a legközelebb a bolygóhoz, mindössze 42 828 kilométerre volt a felhőktől. A szonda felvételeket készített a Jupiter híres légköri jelenségéről, a Nagy Vörös Foltról és meghatározta a bolygó negyedik holdja, a Calliso nagyjábóli tömegét.
A küldetés ezen szakaszának befejezésével a Pioneer 11 a Jupiter vonzási erejét felhasználva a Szaturnusz irányába fordult. A két bolygó közti szakaszon a 11 elhaladt a Jupiter ötödik holdja, az Amalthea mellet is, majd 1979 augusztusának végén lépett be a Szaturnusz holdrendszerébe.
A bolygó mellett három nappal később, szeptember elsején haladt el, 21 ezer kilométerre a Szaturnusz felhőitől. Mivel ebben az időben a Voyager 1 és 2 már úton volt a Szaturnusz felé, a földi irányítás úgy döntött, ugyanarra a pályára állítják a Pioneer 11-et, mint amelyen a két Voyager is haladni fog, mert ha esetleg valami zavar keletkezik, a Pioneer elvesztése kevésbé okozott volna veszteséget, mint a másik kettőé.
Emiatt a Pioneer, ahogy a neve is jelezte, felfedezőként indult el a Szaturnusz gyűrűjén és majdnem össze is ütközött a bolygó egy kisebb holdjával, alig 4 ezer kilométerre haladva el mellette, de nem került be a hold vonzáskörébe.
A Pioneer által készített képekből kiderült, hogy a hold vagy az Epimetheus, vagy a vele hasonló nagyságú Janus lehetett, mivel a két hold ugyanazon röppályán kering a Szaturnusz körül. A hold mellett egy másik kisebb bolygót is lencsevégre kapott a Pioneer 11, valamint egy másik Szaturnusz-gyűrűt is. Emellett a Titanról is képeket készített, amely a Szaturnusz bolygó nagyságú holdja és a felvételek alapján az is kiderült, hogy a hold túl hideg az emberi életforma számára.
A Pioneer 11 1979 októberében hagyta el Szaturnusz-rendszert és ekkor indult útnak a csillagközi küldetésére. 1990. február 25-én a negyedik ember alkotta gépként elhagyta a Naprendszert. 1995-re a szonda nem volt képes meghajtani egyetlen berendezését sem, így a NASA úgy döntött, leállítja a szerkezetet. 1995 szeptemberében a NASA kiadott egy jelentést, amelyben a „kis űrszerkezet” leállításáról írtak és a Pioneer 11 programot 22 év után megszüntették.
Mind a Pioneer 10 és 11 is hordoz egy táblácskát arra az esetre, ha intelligens életforma találná meg őket. A táblán egy meztelen férfi és nő körvonalai láthatóak, mellettük különböző szimbólumok, amelyek a szondák eredetére utalnak.
A Pioneer 11 űrbe kerülése majd a Jupiter megközelítése közben nagyjából 171 ezer km/órás sebességgel haladt, ezzel az akkor leggyorsabb ember alkotta tárgy volt.
