5. Helios 1
Úgy tűnik, a NASA szeret párban felküldeni űrszondákat, mivel a Helios program keretében szintén kettő űrjárművet indították útnak és állítottak heliocentrikus pályára annak érdekében, hogy a Nap atmoszféráját tanulmányozzák.
A NASA és a Német Űrközpont közös programja 1974. december 10-én indította útjára az űrszondapáros első modelljét, a Helios 1-et, korábbi nevén a Helios A-t. Mivel a németeknek volt a nagyobb részesedése a program költségeiben és a szintén német Messerschmitt gyártotta le a szondákat, ezért a Helios-program eszközei voltak az első ember alkotta tárgyak, amelyek nem az Egyesült Államokban vagy a Szovjetunióban készültek, és sikeresen elhagyták a Föld légkörét.
Bár a két eszköz kinézetre ugyanolyan, a Helios 1 valamivel könnyebb társánál, összesen 370 kilogrammot nyom. A szonda középpontját tizenhat oldalú prizmák alkották és a legtöbb vezérlőegység és eszköz ebben a központi részben helyezkedett el. Kilövéskor 2,12 méter magasak voltak az eszközök és legnagyobb átmérőjük 2,77 méter volt.
Korábbi űrszondáktól eltérően a Helios 1 nem sugármeghajtásból nyerte az energiát elektromos berendezéseinek működtetéséhez, hanem a szonda testére szerelt napelemek gyűjtötték össze az égitest sugarait és alakították azok energiáját felhasználható elektromos árammá. Annak érdekében, hogy a panelek ne melegedjenek túl, tükröket szereltek rájuk, amelyek a napsugarak felét visszaverték.
A Helios 1 a Titan IIIE nevű rakétával indult útnak, amely a típus első útja volt. Bár korábban a rakéta tesztelésekor meghibásodott, a Helios kilövésekor minden zökkenőmentesen ment és a szonda hamarosan pályára is állt.
A 192 napos út során a szonda 42 és fél millió kilométerre közelítette meg a Napot. Azonban a küldetés során rengeteg probléma jelentkezett. Az egyik antenna nem állt a helyére pontosan, így az alacsony frekvenciájú műszerek hatósugara jóval lecsökkent. Az antenna helyreállítása után azonban az is kiderült, hogy interferencia alakult ki a rádió és az elemző rendszerek között.
Emiatt a kommunikáció a szonda és a földi személyzet között csökkentett energiahasználat mellett folytatódott, amelyhez olyan továbbító egységekre volt szükség, amelyeket már korábbi missziók során is használtak.
A problémák helyreállítása után a Helios 1 folytatni tudta útját és 1975 februárjára a szerkezet közelebb került a Naphoz, mint bármely korábban fellőtt szerkezet. Több alkatrész hőmérséklete elérte a 100 Celsius-fokot, a napelemeké pedig a 127-et is, de semmi nem hibásodott meg és a küldetés a tervezett módon folyt.
A Helios 1 küldetése tovább tartott, mint a tervezett, sőt, ikerszondáját is túlélte és miután tizennegyedik alkalommal kerülte meg a Napot, a legtöbb műszere nem volt képes funkcionálni. 1986. február 10-én küldte az utolsó jelet a földi személyzetnek, azóta nincs információ róla.
A Helios 1 a lassabb volt a két Helios szonda közül, legnagyobb sebessége 238 ezer kilométer volt óránként, amikor 1975-ben 47 millió kilométerre haladt el a Naptól.
