4. Csatornafedél
Hogy mégis micsoda? A NASA leggyorsabb ember alkotta tárgyait összefoglaló ábráján egy furcsa tétel szerepel, mégpedig igencsak magasan, maga mögé utasítva rengeteg kifinomult, precíz, évek munkájával és kutatásával útnak indított űrjárművet. És ez a tétel egy csatornafedő.
Pontosabban Operation Plumbbob Csatornafedőként szerepel ez a tárgy, amely valójában nem egy valódi, mindennapos használatú tárgy, amelyet a szennyvízcsatornák elzárására használnak.
A Plumbbob Hadművelet egy, az Egyesült Államok által végrehajtott tesztsorozat volt, amelynek során nukleáris robbantásokat végeztek a nevadai sivatagban, 1957 májusában és októberében.
A 29 robbantásból álló kísérlet célja különböző nukleáris töltetek tesztelése volt, amelyek különböző hatótávolságú rakéták voltak. A kísérletben 18 ezer amerikai katona vett részt, akiknek csupán annyi feladatuk volt, hogy a kormány láthassa, hogyan tud teljesíteni egy átlagos katona nukleáris hadviselés körülményei között.
A katonák mellett malacokon is teszteltek, amelyeket konkrétan a robbanások mellett helyeztek el, különböző magasságban felállított ketrecekben és eltérő anyagból készített mellényekkel látták el őket, hogy teszteljék, mi a leghatásosabb az atomenergia során keletkező hő és egyéb anyagok elnyelésére.
Maga a hadművelet rendkívül embertelen, könyörtelen és nem sok köze van a listához. Azonban van egy érdekes történés, amelynek köszönhetően a Plumbbob Hadművelet felkerült a listára. A művelet folytatásakor földalatti silókban helyeztek el rakétákat és az első tesztrakéta, a 150 méterrel a föld szintje alá süllyesztett Pascal A robbantásakor probléma merült fel.
A robbanás sokkal nagyobb volt, mint azt a hadsereg tudósai számították, pontosabban 50 ezerszer nagyobb robbanás történt, mint azt előre gondolták volna. Ennek hatására több száz méter magas tűzcsóva tört fel a mélyből, ezért az 1957-es Pascal B tesztelésekor egy fémsapkát hegesztetettek a rakéta tetejére, amelynek az lett volna a funkciója, hogy lefojtsa a lehetséges tűzcsóvát.
A kísérlet vezetője, Dr. Robert Brownlee nem tartotta valószínűnek, hogy a 900 kilogrammos fémsapka, amely valóban úgy nézett ki, mint egy csatornafedél, képes lesz elbírni egy ekkora erőhatást, és igaza is lett.
A Pascal B robbanása ugyanolyan módon játszódott le, mint a korábbi A esetében és a kitörő csóva egyszerűen kilőtte a felette elhelyezett csatornafedelet, egyenesen az űrbe. A fedél sosem lett meg és a robbantás dokumentálására elhelyezett speciális kamera, amely milliszekundumonként készített egy képet, azaz másodpercenként ezret, csupán egyetlen képen kapta el a repülő csatornafedelet.
Brownlee számításai szerint a fedél hatszor akkora sebességgel repült ki, mint a Föld keringési sebessége. Ez több mint 240 ezer km/órás sebességet jelent, amely jóval több, mint az űrbe kilőtt legtöbb jármű és megfigyelő eszköz, bár Brownlee hozzátette, hogy a fedél valószínűleg elégett, mielőtt az űrbe ért volna.
