6. Folyadékhűtéses fékek – Brabham és Williams, 1982
Miután megjelentek az első turbómotorok a Forma-1-ben, jelentős teljesítményfölényüknek köszönhetően a feltöltős erőforrások népszerűsége folyamatosan nőtt. Ezzel szemben a szívómotorok nagy előnyét a számottevően alacsonyabb súly jelentette.
Az F1 szabályai csak a minimum súlyhatárt kötötték ki, így a könnyebb motoroknak köszönhetően a turbó nélküli autók bőven az előírt súlyhatáron belül tudtak maradni, a különbséget pedig ballasztokkal pótolták.
Mivel a szabályok előírták, hogy az autókat versenyre felkészített állapotban, az összes folyadékkal feltöltve kell mérlegelni, így a vezető szívómotoros alakulatok, mint a Brabham, a Williams és a McLaren kieszeltek egy trükköt.
forrás: Paul-Henri Cahier / Getty Images
Előrukkoltak hát a vízhűtéses fékek ötletével. Az autók víztartályait feltöltötték a verseny kezdetére, így a mérlegelésnél mindent rendben találtak a felügyelők, majd egyszerűen a fék irányában leengedték a vizet, ezáltal a futamok során lényegesen könnyebb autóval körözhettek, mint a riválisok. Ezeket a tartályokat a versenyt követő vizsgálatok előtt ismét feltöltötték, így az autók megfeleltek a szabályokban előírt minimális súlyhatárnak.
Azt követően, hogy az idény második versenyét, a Brazil Nagydíjat Nelson Piquet (Brabham) nyerte Keke Rosberg (Williams) előtt, a riválisok mindkét autó ellen óvást nyújtottak be, az FIA pedig kizárta őket, hogy ezzel véget vessen a trükközésnek. Így a McLaren pilótája, John Watson örökölte meg a második helyet, mivel az ő autója ellen nem tiltakoztak a turbós csapatok. Ám már itt nyilvánvalóvá vált a törésvonal a turbós és nem turbós alakulatok között, majd az ellentét kicsúcsosodásaként az utóbbiak nem vettek részt a San Marinó-i Nagydíjon két futammal később.
