Az egyik New York-i Tesla töltőn képesek esetenként 90 percet várni az autósok azért, hogy egyáltalán az oszlophoz jussanak, majd további 30-60 percet elidőzni magával a töltéssel. De mi lenne a megoldás?
Aki megszokta, hogy tankolni öt perces művelet, és még egy kis sorban állással együtt is 10 percen belül újra úton tud lenni, annak érthetetlen, miért tölt valaki 20-30 perceket vagy akár még több időt arra várva, hogy néhány száz kilométert követően megismételje a folyamatot. Talán már nem ennyire drámai a helyzet napjainkban, de az tény, hogy egy benzinkúti látogatáshoz képest sokkal több időre van szüksége az elektromos járműveknek a megfelelő töltöttségi szint eléréséhez.
Persze a töltőn nem jön oda senki, hogy egy százasért lemossa koszos lével a szélvédőt, és nem akarja helyettünk más előzékenyen bedugni a kábelt a csatlakozóba, ráadásul sokaknak lehetősége van otthon vagy munkahelyükön – akár ingyen – „tankolni” az e-paripába, no meg ott vannak az adókedvezmények is. Vannak tehát előnyei a villanyautózásnak, ám észszerűen, a járulékos veszteségek mérlegelésével érdemes ilyen négykerekű mellett letenni voksunkat.
A Tesla immáron több mint tíz éve csiszolgatja modelljeit és saját töltőhálózatát, amelynek egy része már – hazánkban is – megnyílt a más márkákat használók számára. Ez egyeseknek jó hír, míg mások a rosszat, az állandó sorban állást és egymás akadályozását látják csak benne.
Tény, hogy egyes nem Tesla gyártmányok töltőnyílása rossz helyen van, illetve a Superchargerek kábelei nem elég hosszúak, ezért akad, hogy valaki két helyet elfoglalva fér csak az oszlophoz, de talán van annyi az ilyen tulajokban, hogy nem tartanak fel másokat, ha amúgy teltház van a töltőn.
Ennek ellenére nem feltétlen szükséges, hogy más járművek foglalják a helyeket, elég, ha nincs a közelben más töltő, rögtön állandó maximális kihasználtság alakul ki. Nos, amennyire azt hittük, hogy Amerikában, a V8-as benzinfalók hazájában sosem fognak igazán elterjedni az elektromos járművek, annyira túlnőttek már a töltőhálózat által elbírt kapacitáson, hogy ez utóbbi rendszeres problémát jelent bizonyos környékeken.
Nemrég New York déli részén adtak át egy Supercharger állomást, azonban már a kezdetektől kígyózó sorok alakultak ki. Az Inside EV’s magazin utánajárt, hogy mi lehet a gond. Először is, a személyszállító cégektől már elvárás, hogy újként csak elektromos járműveket helyezzenek forgalomba, márpedig sokan keresik a kenyerüket ezzel a szakmával.
A hazánkból kitiltott Uber ott az egyik legnépszerűbb szolgáltatónak számít, azonban sokan, akik azért lízingeltek vagy vettek ilyen autót, hogy az alacsony üzemeltetési költségeken gyorsan és sokat keressenek, nem rendelkeznek otthoni töltési lehetőséggel. Ezzel ők máris rákényszerülnek a köztöltők használatára.
A másik gondot az jelenti, hogy a képen pirossal bekarikázott Coney Islanden tavalyi év végén átadott 12 férőhelyes Tesla Supercharger mellett mindössze egy másik olyan lokáció van New Yorkban, ahol nem szednek az autósoktól parkolási díjat, a talán ide legközelebb eső JFK reptéren található állomás, mintegy 30 perces útra.
Márpedig nem fog valaki 25 kilométert autózni egy töltésért. Található közelebbi SUC (így rövidítik a Superchargert) töltőállomás is, ám azt időben még tovább tart elérni. Akinek tehát a környéken van csak dolga, esetleg kezd kifogyni a szuflából, attól nem várható el, hogy idejét és pénzét áldozva menjen a város sűrűjébe.
Az Inside EV’s riportere megkérdezett pár várakozó autóst, hogy miért nem mennek másik töltőre, de az előbb leírtak voltak a válaszok azzal a kiegészítéssel, hogy még a fizető parkolós helyeken is hasonló várakozási időt kellene eltölteniük. Arra a kérdésre, hogy miért nem más szolgáltatóhoz mennek, általában a magasabb árak, a lassú töltési sebesség és a bankkártyán előre lefoglalt nagyobb (legalább 40 dolláros, azaz több mint 14 ezer forintos) összeg volt a válasz.
Akadnak olyanok is, akik el tudják ütni az időt – pihenéssel, beépített játékokkal vagy filmek, sorozatok nézésével – ám ez csak kényszercselekvés. A valódi megoldást a töltőhálózat bővítése jelentené, ám sokak szerint New York városa nem igazán rugalmas és gyors az ilyen kivitelezésekkel kapcsolatban – addig is marad a bosszankodás.
A megnyitás, amikor még mindenki örült:
