A hatékony energiafelhasználás alapja, hogy csak akkor használjuk, ha feltétlenül szükséges.
Amikor a WHO világjárvánnyá nyilvánította a COVID-19 vírusfertőzést, az amerikai Autoblog weboldalon megjelent egy cikk azzal kapcsolatban, hogy az egész világot sújtó pandémia következtében életbe léptetett korlátozó intézkedések és lezárások milyen mértékben változtatták meg az emberek közlekedési szokásait. Olyannyira, hogy a 2020-as évben az ember által előidézett szén-dioxid kibocsátás mértéke minden eddiig mértnél alacsonyabb volt. Ennek oka pedig roppant egyszerű: lényegesen kevesebbet használtuk az autóinkat, hiszen gyakorlatilag nem mentünk, nem mehettünk sehová.
Most Byron Hurd, az Autoblog szerzője még egy lapáttal rátesz erre az elemzésre. Mivel az elmúlt év során bebizonyosodott, hogy a home office – vagyis az otthonról dolgozás – intézménye igenis egy életképes opció, Hurd egyenesen azt javasolja, hogy fel kellene számolni a munkahelyre történő ingázást.
2019-ben egy átlagos amerikai közel egy órát utazott az autójában a munkahelyére, és ugyanennyit onnan hazafelé. Vagyis egy év alatt több mint húsz napot tölt az ember ingázással. Ráadásul 2020 bebizonyította, hogy igazából erre nem is lenne szükség.
Hurd véleménye szerint a járványhelyzet miatt kénytelenek voltunk belátni, hogy a mindennapi munkába járás az emberek jelentős része számára teljességgel felesleges. Korábban a home office intézménye szinte kizárólag a technológiai vállalatokra korlátozódott., ugyanakkor mostanra már más vállalkozások számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a munkahelyi feladatok elvégzésének nem feltétele, hogy a szellemi tevékenységet végző dolgozók fizikailag is jelen legyenek a munkahelyükön. Nem úgy, mint a gyártásban, az építőiparban, vagy más fizikai munkát megkövetelő területen.
Arról nem is beszélve, hogy az ingázás káros az egészségünkre nézve, megterheli a pénztárcánkat, a rengeteg autó tönkreteszi az utakat, és a kibocsátott károsanyagok rombolják a környezetünket. Az indokolatlan ingázások számának csökkentése pedig csak pozitív hatásokkal járna, így a jövőben az egyes országok CO2-kibocsátással kapcsolatos politikájában kiemelten kellene foglalkozni ennek lehetőségével.
A cikk megemlíti azt is, hogy az elektromos járművekre történő átállás elkerülhetetlen. Ugyanakkor még az sem jelentene megoldást a forgalom okozta összes problémára, ha minden autót villamos energia hajtana, a csúcsforgalom mindössze csendesebb és tisztább lenne. Egy, a UC Berkeley által közzétett friss tanulmány szerint például a Los Angeles Medencében élő mintegy 18 millió fa – többek között a Mexikói Washington-pálma, és a tölgyfák – a terület levegőjében található aeroszolok mintegy 25 százalékáért feleős. Ezzel több káros anyagot bocsátanak ki, mint a járművek.
Arról már nem is beszélve, hogy a legtöbb város képtelen megfelelően befogadni ekkora autómennyiséget. Egyszerűen nincs elegendő hely, hogy mindenki leparkolja az autóját, így egy-egy parkolóhelyért sokszor hosszú percekig kell köröznie a sofőröknek, ismételten az indokolatlan károsanyag-kibocsátás mennyiségét növelve. Azt pedig egyelőre csak viszonylag kevesen engedhetik meg maguknak, hogy elektromos autót vásároljanak magunknak, hiszen ezek a járművek még mindig számottevően drágábbak, mint a belső égésű motoros társaik. Mi lenne, ha mindezeket a problémákat egyszerűen otthoni munkavégzéssel meg lehetne oldani?
A rendelkezésre álló energiát akkor tudjuk jól és hatékonyan felhasználni, ha csak akkor használjuk, amikor elengedhetetlenül szükséges. Ha el tudod végezni a munkádat egy számítógép, egy telefon és internetkapcsolat segítségével, miért vezetnél hétfőtől péntekig egy órát – vagy többet – a munkahelyedre és utána ugyanennyit hazafelé? Ez jelenti Hurd érvelésének alapját is.
A szerző szerint az ingázás nem csupán a rendelkezésünkre álló drága idő értelmetlen elpocsékolása, amit akár a munkánk elvégzésére is felhasználhatnánk, de egyúttal az erőforrásainkat is pazaroljuk általa. Pénzt költünk üzemanyagra vagy villamos energiára, illetve a járműveinket, a bennük található kopó alkatrészeket is amortizáljuk. Azt már nem is említve, hogy vezetés közben ki vagyunk téve a balesetek kockázatának, valamint a folyamatos stressznek is.
Néhány változás csak akkor következik be, amikor az élet rákényszerít minket arra, hogy másként lássuk a világot, hogy másként is működhetnek a dolgok. Csak kár, hogy a COVID-19-nek szerepet kellett kapnia ebben.
