Úgy vált a közlekedés történetének egyik legfontosabb alakjává, hogy közben soha életében nem vezetett autót.
Manapság már alapvető dolog, hogy a gyalogos-átkelőhelyen megállunk, ha gyalog vagyunk, azért, hogy körbenézzünk, ha autóval, akkor meg azért, mert a zebrán átkelőnek van elsőbbsége velünk szemben. Hasonlóan nem meglepő az sem, hogy nem hajtunk be forgalommal szemben egy olyan utcába, amely csak egyirányú közlekedést engedélyez. Sőt, egy körforgalom sem okozhat nagy fejtörést a legtöbb autós számára.
Ezeknek a mai szemmel egyértelműnek tűnő közlekedési szabályoknak a betartása ma már gyerekjáték, szó szerint, ugyanis már óvodáskorban megtanítják a közlekedésbiztonság alapvető elemeit, persze mindig vannak olyanok, akiknek felnőtt korukra sem sikerült mindet elsajátítani és sajnos rengeteg baleseti statisztikát láthatunk minden évben.
Jogosan merült fel a kérdés, hogy mikor és hogyan alakult ki a ma ismert KRESZ, vagy éppen mi volt ennek az elődje. Azt tudjuk, hogy amikor az első autók megjelentek, alig egynéhány út volt csak kikövezve, aszfaltról még csak tudni sem lehetett és a furcsa, hangos, zajos, büdös szerkezet, amelyet automobilnak neveztek, ritka látvány volt és a balesetek elkerülése érdekében egy ember futott a kocsi előtt, haranggal a kezében, hogy a járókelőket figyelmeztetni tudja, nehogy baleset történjen.
Azonban a XX. század elejétől egyre inkább megszaporodtak az autók, így a balesetek száma is megugrott, ugyanis még soha nem látott helyzetek jöttek létre. Persze balesetek a lovas kocsik idején is történtek, de mivel ekkor senki nem állított fel szabályozást a közlekedés biztonságosabbá tételéért, a probléma az autózásba is begyűrűzött.
A probléma megoldására végül egy olyan ember vállalkozott, aki nem, hogy nem az autóiparban dolgozott, de soha egyetlen percet sem töltött a volán mögött. Ő volt William Phelps Eno.
Eno nevét nem sokan ismerik, holott leginkább annyira fontos személy az autózás történetében, mint Karl Benz, Henry Ford, vagy Enzo Ferrari. Eno 1858. június 3-án született New York Cityben, így némi matekkal kijön, hogy igencsak idős volt már, mire az autózás divatba jött. 40 éves koráig az ingatlanszférában dolgozott, azonban a fenn említett lovas kocsik közlekedési problémája már gyerekkorában megmutatkozott előtte, amikor kilenc éves korában egy közlekedési dugó közepén találta magát.
Később azt írta, hogy tucatnyi lovas szekér igyekezett a zsúfolt városi utcán tovább haladni, mindegyik más irányba tartott, de egyik sem akart engedni a saját igazából, ezért elállták egymás útját. Eno úgy vélte, hogy semmi másra nincs szükség, csak egy szabályzásra, amely meghatározza, melyik szekér haladhat először. Sem a kocsisok, de még a rendőrök sem tudták, mit kéne tenni.
Így 1900-ban Eno egy röpiratot írt, amelynek lényege a New York-i közlekedés szabályozásáról szólt, 1901-ben nyitotta meg Foundation for Highway Traffic Control nevű vállalkozását, amely a közlekedés biztonságosabbá tételén dolgozott. 1903-ban egy szabályzási tervet is benyújtott a városvezetésnek, amely a legelső közlekedésbiztonsági és -szabályozási kódex volt. A tervet nem csak, hogy elfogadták, de New Yorkban, Londonban és Párizsban is használni kezdték.
A közlekedésbiztonság atyja
Eno első ötlete a közlekedési gyűrű vagy körforgalom volt, amelyet először a Columbus Circle nevű téren alkalmaztak, miután a rendőrség felkérte, tervezzen valamilyen megoldást a rengeteg baleset helyszínéül szolgáló téren. Eno ötlete az volt, hogy a járművek csak jobb oldali irányba közlekedhetnek a téren, ezzel egy körben elindulva.
Az egyirányú közlekedést is ő találta ki. 1908 tavaszán New Yorkban több olyan utcát is egyirányúvá alakítottak, amelyeket Eno túl szűknek vagy veszélyesnek nyilvánított, ezért a gyorsabb és biztonságosabb haladás érdekében azt kérte, legyenek csak az egyik irányból használhatóak. Bostonban még abban az évben, Párizsban pedig 1909-ben vezették be az ilyen utak használatát.
Eno ezen kívül még rengeteg olyan alapvető szabályozást is életbe léptetett, amelyek ma már alapvető részei a közlekedésnek. Ilyen például a gyalogos-átkelőhelyek létesítése, amelyeken a járókelőknek van elsőbbsége, így biztonságosan átmehetnek az út másik oldalára. Emellett a STOP-tábla, a járdasziget és a taxiállomás koncepciói is az ő nevéhez fűződnek, sőt, a New York-i metróhálózat első ötlete is hozzá köthető, mivel már azelőtt kidolgozott egy tervet egy földalatti kiépítésére, amikor annak ötlete a városvezetésben fel sem merült. A két világháború alatt katonai közlekedési jelzéseket talált ki, amelyeket az Európában állomásozó hadsereg használtak.
Enót nem csak a városi, de a vasúti közlekedés is foglalkoztatta, de emellett olvasott és kutatott a hajózásban is, sőt, az 1920-as években a repülés fejlesztésén is sokat gondolkodott. Eno tagja volt a New York-i Tudományos Akadémiának, a francia kormány munkájáért kitüntette a Francia Köztársaság Becsületrendjével.
Az Eno Foundation for Highway Traffic Control (Eno Alapítvány a Gyorsforgalmi Utak Szabályozásáért) nevű szervezetet 1921-ben hozta létre, amelyet ma Eno Közlekedési Centrumként ismernek. Az alapítvány nonprofit módon működik és célja a közúti közlekedés biztonságosabbá tétele és a közlekedési szabályok vizsgálata és tökéletesítése.
Névjegy
Név: William Phelps Eno
Állampolgárság: amerikai
Született: 1858. június 3., New York
Meghalt: 1945. december 3., Norwalk, Connecticut
