Már bő egy hete betemették a felbontott utat, azóta hozzá se nyúltak.
A székesfehérvári Szent Gellért utca távolról sem számít az ország közepének, ám ami itt zajlik, az egyáltalán nem elszigetelt eset. Legalább egy hete felejtették kint azt a szentháromságot, amely 30 km/h-s sebességkorlátozást ír elő, mindemellett földmunkára és útszűkületre figyelmeztet.
Törvénytisztelő állampolgárként természetesen minden alkalommal lassítok, keresem a lázasan dolgozó munkásokat, ám sem útszűkületnek, sem földmunkának nincs semmi nyoma. Ma délelőtt 11:00-kor jártam arra, tehát már nincs tízórai, de még ebédidő sem, számítottam tehát sürgő-forgó dolgos emberekre, ám csalódnom kellett. A felbontott szakaszt betemették jó pár napja, azóta úgy rohad, jó lesz az úgy. Erre fontos emberek úgysem járnak.
Kézenfekvő válasz, hogy esetleg megfeledkeztek róla. Simán csak elfelejtették, semmi gonoszság. Na de mégis hogyan lehet ezt elfelejteni? Nem úgy van vége egy munkafolyamatnak, hogy a gödröt betemetjük, az utat leaszfaltozzuk, a lapátokat, munkaeszközöket elpakoljuk, a táblákat beszedjük?
Mi következne abból, ha mindenki más ilyen feledékeny volna? A tanár elfelejtené befejezni az órát, az orvos elfelejtené bevarrni a sebet, a játékvezető elfelejtené lefújni a mérkőzést... Mi következne ebből?
Tudom, sok a munka, járványhelyzet van, a pénzt át kellett csoportosítani fontosabb dolgokra, tudom. Na de ha valamit elkezdenek, azt csak illene befejezni, nem? Elvégre nem egy egész autópálya felújításról van szó, csak egy rohadt 3 négyzetméteres kis túrásról.
A te környékeden van hasonló, bosszantóan félbehagyott útjavítás? Ha igen, írd meg nekünk, hátha az illetékesek is görgetik a kommentfolyamot.
