A Fehér Ház által egykor használt autók egyike is egy White Model M volt.
Nem titok, hogy Jay Leno hatalmas autórajongó, ahogy az sem, hogy nem különösebben rajong a modern szuper- és hiperautókért. Éppen ezért gyűjteményében számtalan, az autóipart történetének igazán különleges modellje is megtalálható.
Ennek egyik legékesebb példája Leno vonzalma a gőzzel hajtott autók iránt, és legújabb videójában bemutatja, mekkora munkával jár egy ilyen, az autóipar hőskorából származó masina életre keltése, hogy aztán mozgásba lendüljön.
A gőzhajtású autóknak két jól elhatárolható típusa létezett: az, amelyik kazánnal rendelkezik, mint például a Stanley Steamer és az, amelyik gőzfejlesztőt használ. Utóbbi kategóriába tartozik a Leno által bemutatott, 1909-es White Model M is.
A Stanley Steamer vagy bármely kazánnal felszerelt gőzüzemű jármű esetében a kezelőnek először fel kell melegítenie a víztartály teljes tartalmát, mielőtt elindulna. Ez azt jelenti, hogy az elinduláshoz sokkal több időre van szükség, mint a gőzfejlesztős Model M esetében. Ennek ellenére ez sem nevezhető egy gyors indításnak.
Ahhoz, hogy a Model M működni tudjon, rengeteg folyadékra van szükség. Nem csak víz szükséges a gőz előállításához, hanem gázolaj a víz felmelegítéséhez, hexán a jelzőfény folyamatos működéséhez és olaj a motor kenéséhez.
A Fehér Ház által használt egyik legelső autó egy 1907-es évjáratú White Model M volt, amikor Theodore Roosevelt, az Egyesült Államok 26. elnöke engedélyezte a titkosszolgálatnak, hogy hintóját autóval kövessék. 1909-ben William Howard Taft elnök a Fehér Ház istállóit garázzsá alakíttatta, és négy autót vásárolt: két Pierce-Arrowt, egy Baker Electricet és egy White Model M-et.
Leno kiemeli, az egyik legszebb dolog a 112 éves gőzhajtású autóban, hogy a motorja nem tud túlmelegedni, miközben arcán széles mosollyal pöfög a Los Angeles-i utcákon maximálisan 16 kilométer/órás sebességgel.
