A legendás AMG Mercedes, akkor és most

Az izmos sportszedánok kategóriáját a németek teremtették meg valamikor a ’70-es évek környékén. Felismerték, hogy van egy nagyon széles vásárlóréteg, amelyik igényli az erőt és a sebességet, de nem rajong különösebben a spártai és szűk sportautókért. Az ő ízlésüknek köszönhetjük ma az olyan autókat, mint a nagy, kényelmes, brutálisan erős és nagyon gyors BMW M5, Mercedes-AMG E63 és társaik.

Ezek a fenevadak az autópályák belső sávjába születtek, ott érzik magukat igazán elemükben, ahol végre kinyújtóztathatják végtagjaikat és elereszthetik bőséges méneseiket. Ahol a többi autó már végsebességgel száguld, ezek akkor váltanak eggyel feljebb és még mindig van hátra 2-3 fokozat a váltóban, a megengedett autópályatempó állásnak tűnik bennük. Most és mindig is koruk legerősebb autói közé tartoztak, ha van hely és lehetőség, soha nem vallanak szégyent a legerősebb sportautókkal szemben sem.

A Mercedes-Benz E60 AMG - vagy ahogy sokan hívják, „a Kalapács” - egyike a legritkább, legkülönlegesebb ősöknek a kategóriában, egy szép példányért ma valószínűleg több pénzt adnak a gyűjtők, mint egy új Mercedes-AMG E63S-ért, pedig ez utóbbi sem egy olcsó autó. Adódik a kérdés, hogy vajon a régi összességében jobb-e mint az új, autószerűbb-e mint a modern mai kiadás, illetve az adott korban vajon jobban kiemelkedett-e a konkurencia autói közül, mint a mai?

A W124-es Mercedes szedán verziója 1984 és 1995 között készült, a típus a ráncfelvarrását 1993-ban kapta. Minden karosszériavariánst beleszámolva 2 562 143 darab készült belőle, ebből a mennyiségből pedig mindössze 126 darab volt E60 AMG. Ez a szám nagyon kevés, mondhatni semmi, a gyűjtők körében ritka kincsnek számít egy szépen megőrzött példány. De nem csupán ritkasága miatt értékes, hanem mert egykor bizony az egyik legjobb autó volt az utakon.

A W124-es szinte megszámlálhatatlanul sok motorvariánssal készült, megannyi dízel és benzines erőforrás kérhető volt hozzá. A teljesítményskála 72 lóerőtől indult (200D) és egészen 326 lóerőig terjedt (E500). Már ami a hagyományos modelleket érinti. De volt még egy, a csúcsok csúcsa, az ászok ásza, az 1993-től 1994-ig gyártott méregdrága és szuperritka E60 AMG, illetve annak gyári replikája, az E500/E60 AMG. Orrukban az 500-as 5,0 literes V8-asát hordták 6,0 literre növelt lökettérfogattal és emelt, 381 lóerős teljesítménnyel.

Erejükből 5,4 másodperc alatt katapultáltak 100-ra, és meg sem álltak az elektronikusan korlátozott 250 km/óráig. A végsebesség elérése olyan volt ezeknek az autóknak, mintha falnak ütköztek volna, érezni lehetett, hogy bőven van még erőtartalék a hajtásláncban. Összehasonlításképp a korabeli BMW M5 erősebbik verziója 340 lóerős volt és 5,9 másodperc alatt futotta a 100-at, de az akkori Porsche 911 Turbo (964) sem volt erősebb 360 lóerőnél.

Ezzel szemben mit tud felmutatni az új? A ménes 612 tagot számlál, gyorsulása 100-ra csupán 3,4 másodpercig tart, végsebessége pedig szintén elektronikusan korlátozott, de már 300 km/h, amennyiben a vásárló bepipálta az AMG Driver’s Package opciót. Ezek a számok természetesen felülmúlják az előd hasonló adatait, de nézzük, hogy áll a mostani konkurenciával szemben. A BMW M5 Competition 625 lóerős, gyorsulása 3,4 másodperc, végsebessége az M Driver’s Package megrendelésével 305 km/h. Az aktuális Porsche 911 Turbo S 650 lóerőt produkál, ami 2,7 másodperces (!) gyorsulásra és 330 km/h-s elektronikusan korlátozott végsebességre elegendő.

Látszik, hogy a mai modell már nem emelkedik ki úgy a mezőnyből, ahogyan azt tette 25 évvel korábban a W124 E60 AMG. Persze azt sem lehet mondani, hogy az új beleszürkül a tömegbe. Nem lenne igazságos egy olyan modellel szemben, ami 3 másodperc környékén futja a 100 km/órás sebességet. Talán a Mercedesnél is úgy vannak vele ma már, hogy nem kell gyorsabbnak lenni egy Porschénál, hiszen akkor előbb-utóbb F1-es szinten kellene gyorsulniuk az autóiknak. Ma a formavilág és a márka által sugallt életérzés adja el inkább a csúcsmodelleket (is) a menetteljesítmények mellett/helyett.

Na de milyen lehet közvetlenül összehasonlítva a két autó, a régi „analóg” Mercedes-Benz E60 AMG és az új „high-tech” Mercedes-AMG E63S 4MATIC+? Valószínűleg ég és föld a kettő. Nem egy liga a két autó, és nem rossz értelemben. Nem feltétlenül emelkedik a mai modell a régi fölé, főleg akkor nem, ha annak ritkaságát, árát és történetét is belevesszük az egyenletbe. Egyszerűen teljesen mások, más korban és teljesen eltérő filozófiával készültek. Talán össze sem lehet hasonlítani őket. A mai egy modern, kütyükkel teletömött űrhajó, a régi pedig egy „még igazi” autó, amit vezetni kell.

A W124-es csúcsmodellként a 63,5 lóerős literteljesítményével, viszonylag egyszerű szívótechnikájával és elpusztíthatatlan automatájával valószínűleg sok százezres futásteljesítmény után is ugyanazt nyújtja ma is, mint új korában. Az E60 AMG egy méltóságteljes szedán, amellyel élmény minden egyes kilométer, amit tökéletes kényelemben, néma csendben, gondtalanul suhanva megtesz vele az ember. Ez egy igazi klasszikus, cseppet sem hivalkodó autó, amolyan úriembereknek való elegáns, és még mai szemmel nézve is kellően erős jármű. Kár, hogy annyira ritka, hogy szinte lehetetlen ma hozzájutni.

Ezzel szemben a mai egy hivalkodó, agresszív tekintetű, kipufogóját bőszen recsegtető hangos autó, porcikáiból nem feltétlenül az elegancia árad, hanem inkább a kivagyiság. Tervezői úgy álmodták meg, hogy legyen jelenléte az úton, takarítsa az autópálya belső sávját, az átlagos közlekedőre pedig a frászt hozza erejével, gyorsaságával és persze félelmetes hangjával. Mintha teljesen más szelek fújnának ma a Mercedes háza táján, és mintha teljesen más lenne a csúcsmodelljeik célközönsége. Valószínűleg így is van. Ettől függetlenül az új is egy kétségtelenül kiváló autó, de 153 lóerős literteljesítményével, bonyolult és modern technikájával valószínűleg már nem az örökkévalóságnak készült, mint egykoron a legendás őse.

Te melyiket választanád?