Elsőre nekem is úgy tűnt, hogy a címlapképen is szereplő Maserati Buran a kétezres évek nagy egyterű-mániájának terméke, de nem csak erről van szó. Az Italdesign formatervező stúdió már a hetvenes években elkezdett olyan koncepciókon dolgozni, amelyekkel azt tűzték ki célul, hogy minél kisebb területen minél több embert szállíthassanak el.
Ennek első momentuma az 1976-os Alfa Romeo New York Taxi koncepció volt, amelyet az amerikai város Modern Művészetek Múzeumának kérésére készítettek. A végeredmény egy olyan minibusz lett, amiben a sofőrön kívül kényelmesen elfér négy ember, miközben a kocsi alig négy méter hosszú, vagyis az akkor standard New York Cabnél 30%-kal rövidebb volt.
A sorozatban sosem gyártott Alfát az óriási ablakai és a kerekesszékesek számára lehajtható rámpa tette volna még alkalmasabbá a taxis feladatra.
Az Italdesignnál maradt kreatív energia, így tovább folytatták a kísérletezést. 1978-ban a Lancia Megagammával már egy olyan koncepciót mutattak be, ami ránézésre simán lehetett volna az első igazi szériagyártású egyterű. Giorgetto Giugiaro tervezőmester koncepciója egyszerű volt: üljenek az utasok minél függőlegesebb pozícióban, így kisebb és helytakarékosabb autókat lehet építeni.
Hiába előzte volna meg hat évvel a Megagamma a világ egyik első egyterűjének tartott Renault Espace-t, a Fiat túl kockázatosnak tartotta a koncepciót, így nem lett a Megagammából semmi.
A következő valóságtól elrugaszkodott próbálkozás 1982-ben már nem is kapott márkajelzést a Fiat-csoporttól, a Capsula pusztán az Italdesign terve volt. A meghökkentő dizájn mögött ismét egy egyedi koncepció állt.
Az olaszok elképzelései szerint a Capsula alsó részébe zsúfoltak az üzemanyagtanktól kezdve a hajtásláncon és a világításon át mindent, így a gördeszkaszerű platformra a személyautók mellett többféle feladat ellátására alkalmas felépítményt lehetett volna rendelni.
Giugiaroék a helyspórolós vízióból továbbra sem engedtek, így a Capsula úgy tudott elszállítani 5 utast, hogy mindössze 3,7 méter hosszú volt, vagyis kisebb, mint egy korabeli Volkswagen Golf. Végül ebből sem lett szériaérett példány.
A kétezres évekre már csúcson pörgött az egyterű-biznisz, a Fiat-csoportnak azonban a kétes sikerű Multiplán és a nem saját fejlesztésű Ulyssén kívül nem volt saját busza. Ismét az Italdesign jött a képbe és a meg nem valósult egyterű-álmaik, ezúttal Maserati emblémával.
A Burannál azonban már nem spóroltak semmivel: a közel ötméteres buszt minden földi jóval felszerelték (még elektromos tolóajtókat is kapott), hogy a lehető legnagyobb kényelemet nyújtsa.
Arról, hogy az autó méltó legyen a Maserati logóra, a 3200 GT duplaturbós, 3,2 literes, 370 lóerős V8-as motorja gondoskodott. A meghökkentő látványt nyújtó, összkerékhajtású Maserati Burant végül szintén nem engedték gyártásba, pedig több mint valószínű, hogy máig a műfaj legsportosabb képviselője lehetett volna.
Fotók: Italdesign