Az első szabály ahhoz, hogy Rómában vezess, hogy a szabályok, amiket ismersz, rosszak - valahogy így kezdi első köreit Rómában a híres brit műsorvezető, James May.
A Top Gear, majd a Grand Tour híres autós triójának egyik tagja, James May új sorozatában Olaszországot fedezi fel. Új epizódjának egy bő háromperces részletében a római közlekedéssel barátkozik, eleinte az anyósülésről. Sofőrje egy ismert olasz színésznő, Guia Scognamiglio, aki a harmadik generációs Fiat pandájával mutatja be eleinte az olasz közlekedés szabályait. Eleinte ragaszkodott hozzá, hogy ő vezessen, mivel May nem római, és ez nagy hátrány az ottani forgalomban.
A parádé onnan indul, amikor Scognamiglio átadja a kormányt May-nek, aki azonnal felveszi a forgalom ideges ritmusát. Angliából ők ezt úgy látják, hogy Rómában vezetni őrült és dühös érzés. A szabályokat sajátosan kell értelmezni, ahogy May fogalmaz: „az első szabály ahhoz, hogy Rómában vezess, hogy a szabályaid helytelenek”.
Innentől csak a kézjeleket kezdik el tanulni, amiből a római forgalomban bőséggel van és nagyjából bármit kifejezhetnek. Ennél mégis többet mond Scognamiglio testbeszéde, amikor May vezet. Szorongás, félelem és feszült izmokkal kapaszkodás is egyértelműen látszik a színésznő reakcióin, de én meg tudom érteni.
Nemrég értem haza a barátaimmal egy tíz napos olaszországi nyaralásról, amit egy hétszemélyes Dacia Joggerrel toltunk le. Sokszor jól jött, hogy az autó fékei hatékonyak és a fékpedál is jól szervózott, mert az olaszok elég sajátosan vezetnek. Az útszéli biciklisávba húzódnak azok, akik lassabban mennek, még akkor is, ha senkit sem tartanak fel. Aki mégis feltartottnak érzi magát, az simán előz akkor is, ha jönnek szembe. Bár a széles olasz utak ehhez adottak, nem gondolom, hogy a hatóságok díjazzák, ha meglátják.
Gyorsan nem hajtanak és nem is kifejezetten bunkó sofőrök, inkább csak tojnak maguk körül a világra és néha körültekintés nélkül kanyarodnak ki. Mintha a meleg éghajlat miatt mindenki meg lenne lassulva, sokszor a kereszteződésben várakozó ember csak akkor kanyarodik ki, ha már te is odaértél, biztos, ami biztos, te is állj bele a fékbe. A nagyvárosokban ugyanez az őrület megy, csak nem kilométerenként, hanem 40-50 méterenként.
Ezzel együtt megvan a maga romantikája az olasz közlekedésnek annak ellenére, hogy az autók nagy része már körbe van ütve, a rengeteg Fiat Panda pedig úgy cikázik, hogy ha akarnád sem érnéd utol. A parkolást sem veszik komolyan sokszor, simán megállnak két helyen keresztbe, de ezen egy percig sem idegeskednek, csak olyan olaszosan legyintenek és mennek a dolgukra.
