Be kellett tölteni a 304 és az 504 közötti űrt a '70-es években, ezzel rukkoltak elő a franciák.
1971-ben új korszak indult a Peugeot életében, a 'J' fejlesztési program keretében belekezdtek egy friss jármű tervezésébe. Egyszerre két modellt is le akartak váltani vele, a korosodó 404-et és a sok kompromisszumot igénylő 304-et.
A fejlesztés során kiemelt figyelmet fordítottak a biztonságra, az autó pedig független felfüggesztést kapott. A költségek azonban emelkedtek, ráadásul felmerült a probléma, hogy a friss és modern konstrukciójú, akkoriban J23 néven emlegetett autó elvonja majd a vásárlókat az 504-es modelltől.
Mivel a szerszámokat már elkészítették az új modellhez, ezért igyekeztek minél többet átmenteni a friss konstrukcióból a „jóárasított" autóba. A formatervben a Pininfarina is részt vett a gyár akkori főtervezője, Paul Bouvot és Gérard Welter mellett. A műszerfalat pedig Paul Bracq alkotta meg.
A végleges típus végül jól illeszkedett a 304 és az 504 közé, de nem 405, hanem 305 lett a neve. Elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros felfüggesztést kapott, valamint a frissen fejlesztett VSS biztonsági rendszert.
Tervben volt egy kupé kivitel is, ám ez nem valósult meg, volt azonban a szedán mellett ötajtós kombi és háromajtós furgon is a 305-ből. Kezdetben 1,3-as és 1,5-ös benzinesekkel, valamint 1,5-ös dízellel kínálták.
1982-ben új benzines és dízelmotorokat kapott a 305 (1.5 és 1.9), valamint egy sportosnak szánt GTX verzió is érkezett, amely nem volt annyira sportos, hiszen a 105 lóerő már akkoriban sem volt egetrengetően sok.
A 305 pályafutása során 1,7 millió példányban kelt el a gyártó adatai szerint, ezzel írva be magát a Peugeot történelmébe.
Forrás és képek: Peugeot
