Az SL73 orrában 7291 köbcenti tombolt, a Mercedes-AMG hatalmas szívómotorját később a Pagani Zondába építették.
Egy stílusos kabrióba komoly motor dukál. Az átlagon felüli teljesítmény ezekben a modellekben nem arra való, hogy „hülyegyerek” módjára lámpától lámpáig versenyezzenek vele a Hungárián, vagy egyhelyben füstöltessék a gumit szerencsétlen autón. Nem, ennél sokkal magasztosabb célja van. Kompromisszumoktól mentes, fölényes suhanást biztosít akár 200 km/h felett üveghang és kellemetlen zajok nélkül. Nagy köbcenti, hosszú váltóáttétel, bivaly nyomaték. Ezt a receptet követik azok a gyártók, akik igazi nyitott tetős luxus grand tourert akarnak építeni. A Jaguar, az Aston Martin, a Bentley régi motorosnak számít a bizniszben, de mégis a Mercedes az a márka, ami megmutatta, hogyan is kell ezt rendesen csinálni. Főleg akkor, amikor az AMG műhelye is beszállt a buliba.
Az R129-es kódjelű SL Merci egy örök klasszikus, hiába a kockalámpa és a szögletes vonalvezetés még mai szemmel is egy hihetetlenül kívánatos autó, Bruno Sacco nem hibázott, amikor a ‘80-as években megtervezte a csillagos kabriót. 1989-től egészen 2001-ig szerepelt a kínálatban, a W124-es rövidített padlólemezére épített modellbe rengeteg innovációt és csúcstechnikát pakolt a stuttgarti gyártó: ADS adaptív futómű, multilink hátsó felfüggesztés, borulás esetén automatikusan felnyíló „bukókeret”, csak hogy párat említsek a sok közül. Egy igazi presztízsmodell volt, a csillagosok egyik csúcsterméke, még Diana hercegnő is egy ilyennel járt, ami hatalmas felháborodást váltott ki a brit királyi családban.
A motorválaszték a hathengeres benzineseknél kezdődött, már ezek is szépen mozgatták az egyébként súlyos, 2 tonna körüli karosszériát, de az igazi élményt az SL500-as nyújtotta: az 5 literes, szívó V8-as 326, majd 306 lóerős teljesítménye mindenre bőségesen elegendő volt, nyomatékos karaktere páratlan élményt nyújtott. A Mercedes gondolt azokra a vásárlókra is, akiknek a nyolc henger kevés volt a boldogsághoz: az SL600-as orrában már V12-es monstrum dolgozott, az M120-as blokk itt 394 lóerővel gyilkolta a hajtásláncot. A 250 km/órás tempó elérése ezzel már nem jelentett kihívást.
Közel 400 lóerő a ‘90-es években kolosszális értéknek számított, komoly sportautók is megirigyeltek volna ehhez hasonló teljesítményt, de az AMG nem foglalkozott ezzel a ténnyel, amikor kezelésbe vette az R129-est. A gyári tuningos változatok közül az SL60 AMG volt a leggyakoribb, itt a V8-as hengerűrtartalmát 6 literre növelték, így 381 lóerőt tudott 5500-as fordulaton, ami 5,4 másodperces 0-100-as gyorsulást eredményezett. A modellciklus vége felé készült még SL55-ös is, szintén nyolc hengerrel, de az R129-es AMG-k esetében a V12-esek számítanak igazi csemegének. Itt a belépőszint 7055 köbcentinél indult!
Az SL70 sem volt szerény a maga 496 lóerejével, de a legdurvább szörnyeteg az SL73 AMG volt, itt 7291 köbcentit és 12 hengert passzíroztak cipőkanállal a kabrió orrába! A teljesítményadatok itt egészen elképesztő magasságokba emelkedtek: 525 lóerő és 750 Nm-es forgatónyomaték várta a sofőr parancsát. 750 Nm egy szívó benzines motorból! Elektronikus tiltás nélkül 320 km/órás tempóig repítette a csillagos nehézbombázót! Később ezt használták a Pagani Zondában, ami elég sok mindent elárul. A Mercedes piacra dobott egy SL72-es kivitelt is azoknak, akik nem tudtak dönteni, diplomatikusan 510 lóerőben határozták meg ennek az erejét.
Mondanom sem kell, de egyik sem volt gyakori darab, a 73-asból mindössze 85 példány készült, de a 70-es sem volt egy tucatmodell a maga a 150-es darabszámával. Ebből következik, hogy vételáruk akkor is és most is csillagászati magasságban trónol, már ha egyáltalán találni eladót. Szép meg jó az aktuális, 4,0 literes feltöltött AMG motor, de amikor két komoly sportautónyi köbcenti mozgat egy kabriót, azért az teljesen más kávéház…
A Mercedes-Benz 300 SL-ről készült videónkat itt találod: