Bár meglepő lehet, de a környékbeliek nem először szembesülnek ilyen problémával, néha odébb tologatják a szigeteiket.
Érdekes helyzet alakult ki az elmúlt évtizedekben az amerikai Wisconsin állam egyik mocsarában, amelyet a helyiek ma már tóként ismernek. Még az 1920-es években árasztottak el mesterségesen egy mocsarat, amelyből megszületett a ma ismert Chippewa-tó.
Szellemi elődjének tulajdonságaiból azonban nem vesztett el mindent, így érdekes természeti jelenség figyelhető meg rajta. Ezek az úgynevezett úszólápok, amelyek egy természetes folyamat során jönnek létre.
A tó alját borító növényi maradványok és a tőzeg elegye hajlamos fellebegni a víz tetejére, ezen később növények telepednek meg, amelyek gyökerei csak még jobban egyben tartják a szigetszerű képződményt. Ezeknek nincs közvetlen kötődésük a tó aljához, ezért koordinálatlanul úszkálnak, amerre viszi őket az áramlat vagy a szél.
Ez időnként problémát okoz, amit meg kell oldani a helyieknek. Pont ilyen, amikor egy egészen nagyra nőtt úszóláp eltorlaszolta egy, a hajósok közlekedését elősegítő vízi utat, így lépni kellett.
A helyiek egyébként ilyen helyzetben már tudják, mi a teendő, nem érte őket meglepetésként a történet. Összeálltak többen kisebb motoros csónakokkal, nekifeszültek az úszólápnak és elkezdték tolni azt teljes gőzzel.
A látvány külső szemmel egészen elképesztő, mert tényleg olyan, mintha egy szigetet tolnának odébb hajókkal szimplán azért, mert útban van. Ha nagyon lazán nézzük a dolgokat, akkor lényegében tényleg ez történik.
Az érintett Chippewa-tó egyébként pont ezekről az úszólápjairól híres, így nem csoda, hogy a helyieknek nem okozott meglepetést egy ilyennek a logisztikája. Ezek a lápok időnként kiemelkednek a vízből és születik egy sziget, de életútjuk végén pont ugyanígy el is süllyednek. Vannak helyiek, akik szerint néhány úszóláp tavasszal kiemelkedik a vízből, míg tél elején újra elsüllyed.
