Mi lesz előbb: önvezető Dacia vagy autómentes belváros?
Amikor a '90-es években három éven át kizárólag kerékpárral közlekedtem (és ez azt jelenti, hogy télen is, ha nem volt félméteres hó), minden nap éreztem (éreztették velem), hogy végtelenül gyenge, kiszolgáltatott és idegesítő vagyok, mert az utak az autóknak készültek, ott minden más közlekedési eszköz csak idegen elem, zavaró tényező, nem rendeltetésszerű úthasználó, egyszóval szabad préda (két szóval). Természetesen az autósok meghatározó többsége teljesen normális, adott esetben előzékeny, figyelmes és defenzív, viszont az is tény, hogy mivel a bicikli relatíve lassú jármű, ezért rengeteg autó halad el mellette, már csak statisztikailag is akadnia kell köztük egy-két olyannak, akinek rossz napja van, gyárilag idegbeteg vagy csak gyűlöli a bringásokat.
Éppen emiatt, a nagy számok törvénye miatt gondolom, hogy az úttest megosztása nem megoldás, egész egyszerűen kizárt, hogy két teljesen eltérő menettulajdonságú, méretű, sebességű jármű konfliktusmentesen darálja le a napok végtelen sorát ugyanazon a felületen osztozkodva, előbb-utóbb történik valami, és ilyenkor általában a biciklis meghal (OK, nagyon beüti az arcát, lefejeli az Erzsébet hidat, nem kell rögtön a halálra gondolni). Egy tökéletes társadalomban persze elképzelhető, hogy Mike Tyson és Woody Allen ugyanabban a ringben tartózkodik minden este, és megveregetik egymás vállát, majd mennek a dolgukra, azonban ez a jelenlegi társadalom korántsem tökéletes, és a közeljövőben nem várható, hogy a tigris együtt szunyókál a kecskegidával, bármit is hirdessenek a Jehova Tanúi a Moszkva téren délutánonként.
A '90-es évekhez képest természetesen sokat javult és sokat romlott a helyzet: bicikli utak épültek, és nem muszáj egy pótkocsis IFA-val osztozkodni a sávon, ha munkába megyünk, viszont megjelentek azok a járművek, amik tovább bonyolítják a helyzetet, a rollerek, segway-ek, az elektromos izék, amik rollerek is meg robogók is, és nyilván érkezik a jövőben még néhány közlekedési eszköz, melyek baromi divatosak lesznek, alig várja a részeg brexit-károsult, hogy keresztben átszelje velük az Andrássy utat, miközben a hivatal éppen ott tart, hogy jé, vannak biciklik az utakon?! Nosza, fessünk sárga csíkot a fehér csík mellé!, célozva ezzel arra a fáziskésésre, amivel az illetékesek általában lekövetik a trendeket.
A gyalogos retteg a járdán, amikor hangtalanul kirobban mögüle egy elektromos roller, az autós szintén fél, mert kiszámíthatatlanná válik a közlekedés, más sebesség, más mozgás, más méret, és most csak azokra az alternatív közlekedőkre gondolok, akik szabályosan haladnak, mert velük is épp elég összetetté és átláthatatlanná válik a vezetés. Mert a helyzet az, hogyha mindenki betart minden szabályt, akkor is ott vannak a kivédhetetlen helyzetek, az utas ajtaja mellé szabályosan, kerékpárúton érkező, az útszéli bombatölcsért elkerülő, a vakfoltban tartózkodó bringás (rolleres, léghajós, kerekes kút, mindegy), és nyilván annak lesz rossz, akinek kevesebb kereke van.
Ebben a városban egyszerűen nem tartom fenntarthatónak a közös úthasználatot, csak a teljes – fizikai – elkülönülés jelentene megoldást, azaz ahol autók járnak, ott autók járnak, ahol pedig nem, ott mindenki más. Nyilván ehhez valódi kerékpárutakat kellene építeni, a belváros jelentős részéről ki kellene szorítani az autókat, egyszóval el kellene dönteni végre, mit is akarunk pontosan Budapesttel, mert jelenleg mindenki a megúszásra hajt, mindenki a jövőbe tolja el a döntéseket, és próbál megfelelni az ultizóknak és a betlizőknek is, nehogy maga ellen fordítsa valamelyik csoportot. A város szűk, a pénz másra kell, dönteni senki sem mer.
A vége úgyis az lesz, hogy a jelenlegi formájában fenntarthatatlan, pazarló és helyigényes autózási gyakorlatot, az én és a műbőrkalapom ácsorgunk a dugóban stílusú elmebajt valaki felszámolja, aztán lépésről lépésre megvalósítja a fentieket, a kérdés csak az, hogy megszületett-e már az, aki elég tökös ehhez, és mi lesz előbb: önvezető Dácia vagy autómentes belváros?
Más kérdés, hogy utána nyilván kitör a kerékpáros-rolleres-egykerekező-segway-es háború, mert ezek közel sem azonos erőt képviselő lobbi csoportok, máshol van a kényelmi küszöbük, a komfortzónájuk és mást gondolnak a haladásról. A divat is közbeszólhat, és lesöpörheti a tábláról az átmeneti járgányokat, jöhet a szabad-e légdeszkáról erkélyre kiszállni? Polémia, amihez ezúton is sok erőt és türelmet kívánok.
