2025. január 31. | 13:10

Vadász Zsolt vagyok a Trabant-expedició vezetője, megrögzött természetvédő, világjáró, utazó. Most az Alapjárat felajánlására, hogy megosztják írásaimat, egy színes akár több részből álló élmenybeszámolóval szórakoztatnálak benneteket.

Jól megvagyunk nézve! Mert az európai fiatalok is csak nosztalgikus érzelmektől hajtva érdeklődnek a Trabant után, de Afrikában még ez sincs meg...

A benzinkutas rendszeresen a lábamra pocsékolja a benzint, mert elbambul. Az úton a szembejövő villog, az engem megelőző integet és dudál. Ha megállok a zebra előtt, az áthaladó gyalogos megáll nézelődni előttem, hogy ez vajon mi?

A lehetséges támogatóimnak mindig szoktam mondani: ha egy nemzetközi autós verseny mellé leparkolom az autóm, az ott felsorakozott négyszáz versenyautó mindegyikéről készül kép, de a Trabantról: négyszáz  kép készül.

 

Erre még ráfejelek egy sztorival. Tavaly ugyanitt Afrikában javában folytak a Maroc Desert Challenge előkészületei, gépátvétele. Természetesen itt csavarogtam akkor is Agadir környékén és saját lustaságom örömére mindig a "parc fermé" mellett parkoltam a Trabit.

Vacsorázni viszont a Low Budget-et részesítem előnyben, ezért rendszeresen kigyalogoltam a belvárosból és valami kellemes kis kebabosnál ettem olcsó tacost, girost, bármit.
Hétvége lévén, a hely tele, üres asztal az utcán sincs.
Viszont egy skandináv típusu motoros cuccba öltözött fiatalember egyedül ült az egyik asztalnál.

Angol tudásom nincs, mégis elmagyaráztam neki, hogy együtt fogunk vacsorázni. Ok.

A továbbiakban a beszélgetést a motorozásra fordítottam, mert ahhoz legalább értek és gyorsan kiderült, hogy a svéd úriember, Nordkapp-Dakart motorozik egy BMW nyergében.
Ha már itt vagyunk, én is elkezdtem a mesét, úgyse tudja mi az a Trabant...

Erre elém pöcköli a telefonját, amin az autóm fotója a képernyővédő. Na, erre lehet jelentkezni, mint támogató.

Most azonban kellemesen billegünk egy lélekvesztőnek nem nevezhető hajón, aminek még a nevével is gondban vagyok. 

Én az Atlaszra vettem jegyet, erre az Excelsior van pingálva.  Az én jegyem a Trabantra, magamra és egy fedelzeti fotelre szól éjféli indulással. Ehhez képest elindultunk este 8-kor.

Már csak reményeim lehetnek, hogy Marokkóba fogunk két nap múlva kikötni. Mindig is szerettem Rejtő regényeit. Olvasni és nem potyautasként szerepelni benne. Más hiányzik nekem, mint a kazánfűtés. 

A technika szépen felgurult a rámpán, szerintem hálás volt az előzetes felkészítésnek. A Contursi Historic Racing volt a főtámogatóm a Camargue vidékén Dél-Francaországban. Bernard hiába francia, nem Renault, nem Citroen, nem Peugeot.

Csakis Trabant. Azzal versenyez, azzal él együtt. Láttam nála együléses, monoplace pályatrabit Jetsky motorral, láttam nála szépen rendbetett "P" modelleket, és természetesen folyamatosan tuningolja a hegyi felfutókra alkalmazott 601-eseket.

Tavaly az elektronikus gyújtással hozott be pár lóerőt, az idén átfaragta, áthegesztette a váltót 5 sebességesre. 

Nekünk most az első féltengely rendbehozásában és a terepgumik beszerzésében nyújtott segítséget. Zöldeket beszélek ugye? Minek is a 40 lóhoz akkora beruházás?

Csak azért hogy pillantsatok bele, ebbe a bemutatkozó videóba és látni fogjátok, hogy a Trabant-expedició nem egy tánciskola:

A sivatag elkíván mindent, haspáncélt, ciklonszűrőt, Macon csörlőt, Cb rádiót, nagy piros vontatókötelet, nagyteljesítményű kompresszort, ásót, lapátot, homokvasat.  Nem! Wifikód pont nem kell!

48 óra múlva megérkezünk és kezdetét veszi egy újabb 6 hónapos kaland, ami csakis Afrikáról szól. 

Kövessetek bennünket, jó kaland lesz.

A sorozat első része:

Olvasói fotó