2018. augusztus 16. | 18:17

Ha már egy autós online magazin szerkesztőségében ülök, elmesélem, mi történt velem, illetve szeretett kisautómmal.

Nem telt el egy hónap, hogy Adri Miatáját megtörték a Fehérvári úton, most engem forgatott meg egy külföldi kamionos az M0-ás autóúton, a 10-es kilométer-szelvénynél.

Októberben lesz két éve, hogy nálam van a kis NB. Sok mindent megéltünk már együtt, rengeteg közös balesetmentes kilométert tudhatunk magunk mögött. Körülbelül egy éve csináltattam meg minden fontos dolgot rajta, még a két ajtón lévő rohadás váratott magára, amit a szezon végére szerettem volna beütemezni.

Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok az a notórius száguldozó, de szeretek dinamikusan haladni, amit az MX-5-tel lehet is, persze közben élvezve az autó roadster jellegét.

Nem csak a szerkesztőség Miatái, de tulajdonosaik is sokban különböznek. Adrié sportos, ezzel ellentétben az enyém kicsit elegánsabb, rózsafa Nardi kormányos, bézs bőrüléses kivitel. Mindig meg is kapom, hogy túl nagypapás...

De most nem is ez a lényeg!

Az augusztus 14-e ugyanúgy kezdődött, mint bármelyik másik nap. Reggel bementem a szerkesztőségbe, Budaörsre, majd, amikor végeztem, elindultam hazafelé. Egy kilométert sem haladtam azonban az M0-son, amikor egy bolgár kamionos csaknem letarolt, mert nem vett észre sávváltásnál. Fogta, majd egyszerűen rám húzta a kormányt! Szerencse vagy sem, az autó hátulját találta el, ami miatt egy gyönyörű, 3 sávon átívelő piruett után farral álltam meg a szalagkorlátban, szemben a forgalommal. A legnagyobb mázli azonban talán mégis csak az volt, hogy az adott szakaszon 80-as tábla volt kint, így én is kb. 70 km/órával haladtam a baleset pillanatában.

Így álltam meg, azt a mai napig nem tudom, hogy miért nem jött éppen senki

 

Az út fölötti információs tábla világosan jelezte, hogy a jobb szélső sáv - amiben haladtam - az elsősorban az autósoké, míg ahol a kamion ment, az a teherautóké. A bolgár sofőr mégis valamiért mégis át akart jönni az én sávomba, amivel nincs is gond, de én épp az első kerekei vonalában gurultam a kis sportkocsimmal. Amikor ütköztünk, nem tudtam hová „menekülni”, egyszerűen csak próbáltam egyenesben tartani a gépet, ami egy sok tonnás monstrummal szemben elég kilátástalan próbálkozásnak bizonyult. 

Az eset után a kamionos elmondta, hogy nem látott, valószínűleg a holtterében voltam! A Közútkezelő munkatársai segítségével menetirányba tudtam állítani az autót, ami „lábon” eljutott a javító műhelybe. (Ugye, milyen klassz kocsi!?)

Persze, mindezt csak a baleseti bejelentő kitöltése után. A cikk megírása után a gépjármű-kárbejelentő adatlapot fogom kitölteni és elküldeni a Magyar Biztosítók Szövetségének, akik a bolgár biztosítóval felveszik majd a kapcsolatot.

Ezen az oldalon találta el a kamion, amin csak egy fekete pont látszott...

 

Hogy mi lett az autóval? A szerelőm nem szolgált túl jó hírekkel. A nem túl komoly felületi sérülések mögött sajnos súlyosabb dolgok rejtőznek! Elment a kormányközép, a hátsó futómű és valószínűleg a felnik is kaptak rendesen. Első körben ennyit tudott mondani, mert amíg nem jön ki szemlézni a biztosító, addig nem nyúlhat hozzá a kocsihoz.

A másik pofont a szalagkorlát adta a kis Miatának. Ja és volt ott egy kis fű is...

 

Kérdezték már tőlem, hogy mi a tervem az autóval, egyáltalán érdemes-e megjavítani? Ezt egyelőre nem lehet tudni, majd, ha lesz pontos diagnózis, akkor erre is meg lesz a válasz. Pozitívan állok ehhez a kérdéshez, mert tudom, jó kezekben van a kis Miata. Az is felmerült, hogy eladom, de nem tudom, mit vennék helyette, ami ekkora feelinget tud adni.

Ugyanitt hátsó lökhárító, jobbos és balos hátsó javítóív, valamint bal hátsó lámpatest kerestetik!

Kíváncsi vagyok mennyi ideig fog elhúzódni az ügyintézés, lehet, hogy az is megér majd egy cikket.

És amit mindenképp szeretnék még leírni nektek. Most nyáron elkezdték a déli szakasz felújítását, aminek következtében állandósultak a forgalmi dugók mindkét irányban. Szóval a szokottnál nagyobb türelemmel és körültekintéssel közlekedjetek, ha arra jártok, de különösen figyeljetek a kamionokra!

Nagyon rossz érzés visszagondolni az egészre, mert, ha én lettem volna a hunyó, akkor elkönyvelem, hogy én voltam a bal..., de nem így történt. Nem telefonoztam vezetés közben, nem voltam mással elfoglalva, mégis egy pillanat alatt megtörtént a baj, ami ellen nem tehettem semmit.

Utólag visszagondolva, hatalmas szerencsém volt, hogy a manőver közben nem vágott telibe senki, így most le tudom írni nektek ezeket a sorokat.