Olvasónk eddigi autóját, egy Hyundai i20-at cserélne nagyobb és újabb típusra, de sokan lebeszélik a Fiat Tipóról. Gábornak elege van a három f-szabályból, ezért rendet tesz a fejekben.
„Üdvözlöm!
Autóvásárlás előtt állunk, Hyundai i20 típusú 2009-es autónkat szeretnénk lecserélni egy újabb, kicsit tágasabb autóra a család bővülése miatt. Hosszas nézegetés, és fejvakarás után a Fiat Tipóra esett a választásunk szedán vagy kombi-kivitelben, mert az árát tekintve egész jó ajánlat a hasonló korú és futásteljesítményű más típusú autókhoz képest. Amire használjuk az autót, arra bőven elég egy alapmodell is, mindenféle különösebb kütyü nélkül.
A kérdésem pedig az lenne, szabad-e hinni azoknak, akik megrögzötten állítják, hogy a Fiat nem jó autó, nem szabad azt venni mert rámegy a gatyánk. Persze ezt olyanoktól hallom, akik véleményére inkább nem alapozok autóvásárláskor, de már zavart annyira a folyamatos márkaszidás, hogy szeget üssön a fejembe.
Van esetleg olyan hiba/típushiba amire érdemes figyelni 2016-2020 közötti 1.4-es szívó benzines Tipók esetében? Eddig nem találtam kimondottan használttesztet ezekről az autókról.
Segítségét előre is köszönöm,
Dávid”
Kedves Dávid!
Az előítéleteket az élet semmilyen területén nem szeretem. Azért alakulnak ki, hogy bizonyos döntési helyzetekben látszólag megkönnyítsék a választást, de rengeteg információ figyelmen kívül hagyásával fekete-fehérben láttatják a helyzetet, valójában inkább megnehezítve a döntéshozatalt. Ilyen több évtizedes előítélet autós „szakemberek" körében az úgynevezett FFF szabály (Fiatot, Fordot, franciát ne!).
Minden gyártó esetében előfordulnak kevésbé jól sikerült modellek, de számtalan olyan is, amit a többi típushoz/márkához képest nem kockázatos megvenni. Véleményem szerint nagyobb hangsúlyt kell fektetni a konkrét példány szerviz- és kártörténeti előzményére. Ez a legtöbb esetben sokkal fontosabb a későbbi gondtalan használat szempontjából, mint az autó márkája és típusa.
A hazai piacon évtizedekkel ezelőtt kialakult előítéletek egyik lehetséges okáról is szólnék. Ez pedig a '89-től nagy számban Nyugat-Európából és kisebb mértékben Észak-Amerikából megindult használtautó-importhoz kapcsolódik. A régi, elavult, szocialista országokból származó típusok után a vásárlók ki voltak éhezve a modernebb nyugati, valamint japán autókra.
Kellő ismeret hiányában a piac szinte kritika nélkül felszívta a kintről behozott autókat. Ezek azonban gyakran sok százezer kilométert futott, visszatekert kilométer-számlálójú és/vagy súlyos sérülésből, nem ritkán teljesen szakszerűtlenül megjavított autók voltak. Ebből következően a későbbi tulajdonosok által alkotott vélemény nem biztos, hogy megalapozott egy megkímélt, szervizelt, ellenőrizhető futást maga mögött tudó autó esetében.
A kortárs Tipo - ahogy egy-két korábbi írásomban is szerepel - semmivel nem rosszabb, mint az átlag. Különösen az egyszerűbb, szívó benzines motornál nem látok extra kockázatot. Szép formájú, tágas és ahogy ön is írja, relatíve kedvező a használt példányok árfekvése még viszonylag alacsony futásteljesítmény esetén is, ezért bátran ajánlom. Külföldi használttesztekben és vásárlói véleményekben is a racionális választás utáni elégedettség tükröződik vissza, több év használatot követően is.
Felkai Gábor
Felkai Gábor: ötven éve az autók körül!
Közel harminc éve foglalkozom autókkal legalább hobbiszinten, illetve kereskedőként. Valójában azonban már két éves koromban is elsősorban az autók érdekeltek, ha így nézem, inkább ötven éve. Több mint 50 saját autóm volt, amióta jogosítványt szereztem, ehhez adódik jó néhány további típus, amelyeket rendszeresen használtam rövidebb-hosszabb ideig, és lassan 20 éve veteránozom is.
A számok talán soknak tűnnek, pedig valójában érteni nem lehet az autókhoz, legfeljebb az átlagosnál kicsit több ismerettel rendelkezni róluk. Ezt a kis pluszt szívesen megosztom bárkivel, ha megírja vásárlással, eladással és típusválasztással kapcsolatos kérdését az info@alapjarat.hu címre. Amennyiben írsz nekünk, az megjelenik majd az Alapjárat.hu felületein, hogy mások is okuljanak.
