A pótdíj, és ami mögötte van II.

Mivel a tévhiteket átbeszéltük, ezért itt az ideje afelé fordítanunk a figyelmünket, hogy milyen következményekkel kell számolnunk, ha a pótdíj nem kerül megfizetésre.

Első számú következmény – szűk körű a mentesülés

A szerződéses jogviszonyra tekintettel a fizetési felszólítást mindenképpen az üzembentartó veszi majd kézhez, mely alól egy kimentési lehetőséget biztosít a törvény. Az üzembentartó kizárólag akkor mentesül a fizetési kötelezettség alól, ha a jármű a díjfizetés nélkül történt várakozást megelőzően jogellenesen került ki a birtokából, és igazolja, hogy a jogellenességgel összefüggésben kezdeményezték a megfelelő hatóság eljárását. Ha tehát például a járművet ellopták, nem elegendő erre hivatkoznunk, alá is kell támasztanunk, hogy a feljelentést emiatt megtettük, hiszen másként visszaélésekre adna alkalmat ez a szabály.

Második számú következmény – eljárás márpedig indul

A fizetési kötelezettség teljesítésének elmulasztása esetén a szolgáltató nem kezdeményez büntető- vagy szabálysértési eljárást (lévén szerződéses jogviszonyról van szó), de igényét jogi úton érvényesítheti. Ez tipikusan fizetési meghagyásos eljárásban történik, mely ellentmondás esetén perré alakul. Az üzembentartónak ilyenkor kalkulálnia kell azzal, hogy a pótdíj összegét igényérvényesítési költségek – ügyvédi munkadíj, eljárási illetékek – növelik. Az apró tartozások így kis figyelmetlenség és sok makacsság eredményeként könnyen nagyobb értékre duzzadhatnak.

Harmadik számú következmény – az elévülési idő rövidebb

A követelések általános jelleggel öt év alatt évülnek el, a pótdíjak és várakozási díjak elévülése ugyanakkor ennél rövidebb, mindössze egy év. A korábbi polgári törvénykönyv értelmében elegendő volt a kötelezett igazolható módon történő felszólítása a teljesítésre az elévülés megszakításához, a jelenleg hatályos törvény azonban már az egy éven belül történő jogi útra terelést követeli meg (tehát a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet vagy a keresetlevelet).