Önvezető eszköznek tekinthető minden olyan gépjármű, amely emberi irányítás nélkül képes önmagát navigálni, valamint különféle digitális technológiák által érzékelni képes a környezetében felmerülő tárgyakat vagy élőlényeket egyaránt és ennek megfelelően korrigálja saját mozgását. Tartalmaznak többek között optikai érzékelőket, lézeres radarokat, képelemző eszközöket és GPS alapú navigációs helymeghatározót, illetve a kölcsönös kommunikációra alkalmas szoftvereket is.
Az állandó kommunikációs kapcsolat következtében a közlekedés jelentős változáson megy keresztül, hiszen az optimalizált forgalom hatására csökkenhet a torlódások, dugók kialakulása és az emberi tényező miatt bekövetkezett balesetek száma egyaránt. Mindezzel azonban együtt jár, hogy az autók fejlesztésével párhuzamosan virtuális szerverek kiépítésére is szükség lesz, amelyek képesek tárolni a biztonságos közlekedéshez elengedhetetlen információ tömeget.
Évekkel ezelőtt ezen járművek még elképzelhetetlennek tűntek, a távoli jövő egyik hatalmas fejlesztéseként gondoltunk csak rájuk, manapság azonban már gyakran találkozhatunk is velük az utakon. Teljeskörű biztonsággal történő alkalmazásuk még a fejlődés szakaszában jár, de a technológiai fejlődés mértéket tekintve erre sem kell túl sokat várnunk.
Önvezető járművek megjelenése:
Bár azt gondolhatnánk, hogy ezek a járművek a 21. század találmányai, a valóság az, hogy az elsőt már jóval korábban kifejlesztették.
1925-ben, Francis Houdina mutatta be azt a rádió távirányítású autót, melyet képes volt távolról beindítani, illetve a váltókat és akár a dudát is irányítani. 1968-ban a Continental gumigyár megbízásából egy Mercedes 250-est szereltek fel különböző műszerekkel, amely jeladóival a tesztpályán elhelyezett huzalt követte. Ezen fejlesztés oka pusztán biztonsági célokat szolgált, ugyanis a gyár gumiabroncsait szerette volna ezáltal programozott körülmények között tesztelni.
1969-ben a mesterséges intelligencia kutatása során, John McCarthy is beleásta magát a témába. Egy olyan automatikus sofőrt képzelt el, amely az autóra szerelt kamerák segítségével lenne képes a tájékozódásra. Ezt követően 1995-ben, Dean Pomerlau és Todd Jochem elkészítettek egy kezdetleges kisbuszt, amelyet egy Navlab nevű rendszerrel láttak el. Bár nem volt teljesen önvezető, de csak a gáz és a fék adást kellett manuálisan végezni.
2004-ben kiírásra került a Grand Challenge névre hallgató pályázat, amely 1 millió dolláros díjazással önvezető autó kiépítését célozta. A pályázat elnyerésének feltétele, hogy a jármű képes legyen átnavigálni 142 mérföldet a Mojave-sivatagban. Bár a díjazást senki nem nyerte el, a pályázat kiírása azonban komoly hatással volt a fejlesztések elindítására, és az autonóm önvezető járművek töretlen fejlődésére.
A 2000-es évek eleji stagnálást követően robbanásszerűen jelentek meg különféle technológiák, amelyek részleteiben automatizálták a vezetés élményét. Ilyen volt például a parkolást segítő rendszer is. Az első igazán önvezető járműnek tekinthető autó 2009-ben, a Google keze alatt kezdett felépülni, melynek első prototípusa 2014-ben jelent meg, amelynek sem kormánya, sem gáz- és fékpedálja nem volt.
Manapság a fejlesztések több szálon párhuzamosan futnak, hiszen a különböző márkák saját autóik kiépítésébe kezdtek, így például a Google, a Mercedes, a BMW vagy a Tesla is. Ez a verseny vezet ahhoz, hogy évről évre megjelennek új technológiákkal felszerelt járművek, amelyek egyre közelebb kerülnek a teljes mértékben önvezető járművekig.
Osztályozási rendszereik:
A Német Szövetségi Útügyi Kutatóintézet (Bundesanstalt für Straßenwesen) 2010-ben elsőként jelentette meg az autonóm önvezető járművek osztályozási rendszerét. A problémát ezzel kapcsolatban az jelentette, hogy nem volt túl előrelátó, így nem képezhette alapját a témának.
2014-ben jelent meg, azóta három alkalommal frissítették a SAE (Society of Automotive Engineers) International J3016-os szabványát, mely megfelelő formában fogalmazta meg az autók különböző szintjeit. Az egyes szintek azt mutatják meg, hogy a műveletek hogyan oszlanak meg az ember és a gép között. A 0. szint esetén egyáltalán nincs automatizáltság, míg az 5. szinten teljesen automata a rendszer.
Az Amerikai Egyesült Államokban az NHTSA (Nemzeti Közúti Közlekedésbiztonsági Hivatal) 2013-ban adta ki a hivatalos osztályozási rendszerét, azonban a SAE osztályozásának frissítését követően átvette azt.
A SAE (Society of Automotive Engineers) szabályozás 5 osztálya:
● 0. szint - nincs automatizálás: A sofőr irányít mindent! Asszisztens rendszerekkel támogatott vezetés: ACC adaptív sebességtartó, táblafelismerő rendszer, sebességkorlátozás, Front Assist vészfékasszisztens
● 1. szint - a gépjárművezetés támogatása: A rendszer szabályozhatja a kormányzást, illetve a gyorsítást és a lassítást, valamint a biztonságos működést, de teljes emberi felügyeletet igényel.
● 2.szint - részleges automatizáltság: A támogatórendszer átveheti a kormányzást, a gyorsítást és lassítást, emellett biztosítja a biztonságos működést, de szintén emberi felügyeletet igényel. Részben automatizált vezetés segítő funkciók használatával: támogató rendszerek és távirányítású parkolás.
● 3.szint - feltételes automatizáltság: Az automatikus rendszer irányíthat minden dinamikus vezetési műveletet, ám szükség esetén a sofőr átveheti az irányítást, illetve beavatkozhat a jármű működésébe. Automatizált vezetés automatikus előzéssel, kikerülő manőverrel, gázadással és fékezéssel.
● 4. szint - magas szintű automatizáltság: Az automata rendszer irányít minden folyamatot, abban az esetben is, ha a jármű sofőrje nem megfelelően reagál egy adott helyzetre, illetve kérésre. Teljesen automatizált vezetés, amely járművezető nélküli közlekedésre alkalmas. (Még nincs ilyen autó kereskedelmi forgalomban.)
● 5.szint - teljes automatizáltság: A jármű automatikus rendszere irányít minden dinamikus folyamatot, akár valós sofőr nélkül is közlekedhet. Minden úttal és környezettel kapcsolatos tényezőt képes felismerni és kezelni. Önvezetés funkciói: kormány nélküli önálló közlekedés, környezetfelismerés, folyamatos hálózati kapcsolat, okos Car-to-Car kommunikáció. (Még nincs ilyen autó kereskedelmi forgalomban.)
A különböző vezetéstámogató rendszerek már manapság is megtalálhatók a piacra dobott járművekben, azonban a magasabb szintű automatizáltság még igencsak gyermek cipőben jár. Arra, hogy teljeskörű autonóm önvezető autókkal utazhassunk, még talán évtizedeket kell várnunk, ugyanakkor a fejlődés folyamatos.
Az önvezető autók legfőbb erényéve fog válni az aktuális veszélye, amely a biztonság. Habár még jelentős teszteléseket kell folytatni, hogy megtalálják a kutatók a legbiztonságosabb szoftvert, amint ez megtörténik, talán mindenidők legbiztonságosabb közlekedése alakul ki. Köszönhetően ugyanis ezeknek az eszközöknek, kiküszöbölhető a balesetek jelentős részét okozó tényező, amely sajnálatos módon nem más, mint maga az ember.
Forrás: rackhost.hu
