2017. november 10. | 14:30

Mikrofonfrizurák, barkók, tömött bajszok, magas derekú trapéznadrágok, női és férfi kezeslábasok – a 70-es évekről sok borzasztó kép is bevillanhat. Az autóiparban viszont csodálatos modellek születtek ekkor.

Bő négy évtizeddel ezelőtt az autógyárak által alkalmazott fejlett technológia és az akkori, modern dizájnirányzatok számos, mára ikonikusnak számító autó megalkotását tették lehetővé. Ezeknek a különleges sportautóknak a vezetési élménye is egyedülálló: a 80-as éveken elterjedt ABS, katalizátor, pontos futómű és kifinomult kényelem ekkor még a kanyarban sem volt, így a nagy teljesítmény mellé hihetetlenül közvetlen, nyers vezetési élményt kapott hangos és zabolátlan autójában a szerencsés tulajdonos. Mindenki ismeri az olyan ikonokat, mint a Lamborghini Countach, a Porsche 911 RS, a Datsun 260Z, a Pontiac Firebird, vagy éppen a lakossági „sportautókat”, mint a VW Scirocco GTI vagy az Opel Manta.
A 70-es években legendás autók születtek

Porsche Carrera RS 2.7 – a kacsafarkú 911

A Porsche RS egy igazi álomautó, ma még inkább, mint akkoriban. Beszállsz, magadra állítod az ülést, bekapcsolod az övet és baloldalt elfordítod a slusszkulcsot. Felmordul a boxermotor, fémesen kattan a váltó egyesbe. Gázt adsz, felengeded a kuplungot, és nem történik semmi különös: a 180 millió forintot érő Porsche lefulladás nélkül elindul. Vajon miért zárul a legdrágább 911-est övező legendák többsége egyszerűen azzal, hogy ezt az autót elsősorban hajtani kell, és kész? Rögtön megértjük négyezres fordulatszámnál: felette a Porsche Carrera RS hangossá és követelőzővé válik, ahogy vadállati hörgéssel eléri a teljesítménycsúcsát. Alatta viszont úriember módjára utazhatunk vele, a ballonos gumikon gurulva egy mai középkategóriás kombi kényelmét nyújtja. Mondjuk leginkább a túraverzióban, amiben még olyan luxusnak számító extrákat is találunk, mint a hátsó üléssor, a kesztyűtartófedél vagy az autószőnyeg.
Porsche Carrera RS 2.7

Opel Manta Black Magic – a Manták macsója

Feketébe öltözve, tiszteletet parancsoló, szokatlan külsővel jelent meg a Black Magic, az Opel Manta A, azaz az első generáció egyik utolsó kiadása. A közvetlenül a modellváltás előtt megjelenő Black Magic piacradobásától az Opel a lankadó vásárlási kedv felélénkítését remélte. Különlegessége miatt – elsősorban Németországban – ma már igazi álomautó-potenciállal bír. A fekete fényezésen végighúzódó, a kor ízlését tükröző vörös, narancs és sárga csíkok szolgáltak a „csoda” (Magic) felidézésre. Az autó macsósága azonban nem csak kívülről, hanem az erejében is megmutatkozott: a Rekord C és a Rallye Kadett 1.9-es motorját 105 lóerősre húzták fel, ami a kor átlagautójánál messze nagyobb teljesítményt biztosított a Mantában feszítő vagány tulajdonosoknak, akik 11,5 másodperc alatti 0-100-nak és 188 km/órás végsebességnek örülhettek. A belül is alaposan felszerelt Black Magicből végül nem sikerült a tervezett darabszámot, 850-et értékesíteni, összesen nagyjából 600 darab talált gazdára – ennek is köszönhető a mai, 4-5 millió forintos ára.
Opel Manta Black Magic

Lamborghini Countach – a kerekeken guruló űrhajó

Marcello Gandini lapos, összesen 107 centis ék alakú Lambója szinte több hasonlóságot mutat egy űrhajóval, mint egy autóval. Alumínium karosszériáját egy acélcsöves térhálóra szerelték, felszínén a sima felületeket számos bemetszés, rés, barázda és meredek szakadék töri meg. Gandini nem volt könnyű helyzetben a tervezéskor: a lapos konstrukció kialakításával minél kisebb légellenállásra törekedett, ugyanakkor a V12-es motor hőjét a lehető legtöbb átáramló levegővel kellett lehűteni. Végül az első szériás Countach LP400-nak 0,42-es Cw-értéket sikerült elérnie – ahogy a tesztpilóta Bob Wallace később megjegyezte, olyan volt az aerodinamikája, mint egy ólajtónak. Ennek ellenére igencsak gyorsnak bizonyult: egy német autós magazin 288 km/h végsebességet mért tesztelésekor 1975-ben. A Countach már akkor félelmet gerjeszt az emberben, amikor még csak áll az úton. Amikor viszont beülsz, és beindítod a motort, elszabadul a pokol: a négy kipufogó sortüzet lő ordítva a levegőbe, az alapjárat basszust trombitál a füledbe. A Lambót megzabolázni izzasztó és emberpróbáló feladat, pedig az LP400 kormányzása a keskenyebb első kerekei miatt nem igényel olyan izomerőt, mint az utód-Countach-modellek. A kuplung benyomása a konditermi lábgépeket idézi. Valamirevaló kilátás csak előre lehetséges, a Lamborghini mérnökei látszólag nem gondolkoztak a hátramenet vizuális megkönnyítésén. Számos tekintetben egy kicsit olyan a Countach, mint egy nagysebességű traktor – és ez passzol is a Lamborghini történelméhez.
Lamborghini Countach

Datsun 260Z 2+2 – a magányos harcos

A Jaguar E-Type formája a Porsche 911 méretében – ez a cél lebegett Albrecht Graf Goertz dizájner előtt, amikor megalkotta a Datsun 260Z-t. Ebből egy hosszú orrú, ferde hátú, nagy csomagtérfedelű autó jött létre. 1969-ben olyan sikeresen mutatkozott be a Tokió Motor Show-n, hogy az első 9 évben félmillió darab talált gazdára a modellből. Amikor az ember helyet foglal a nugátbarna, integrált fejtámlát és szellőzőnyílásokat tartalmazó műbőrülésben, csalódással veszi tudomásul, hogy a kormány csak egyszerű műanyagból, és nem elegáns fából készült. Az első Z-ket, a 240-eseket egyszerű négyhengeres, 1.6-os motorral szerelték, ám a 260Z-ket már soros hathengeres, 150 lóerős motor mozgatta. A még ma is kellemes vezethetőséget nyújtó konstrukció olyan jól sikerült, hogy az erős, jól kezelhető, nagyszerű ár-érték arányú autó gyorsan meghódította Amerikát.
Datsun 260Z

Volkswagen Scirocco I GTI – a kezdők álma

1976-ban robbant be a piacra a VW Scirocco GTI, szép eladási statisztikákat produkálva. 185 km/órás végsebesség, 8.8 másodperces gyorsulás 100-ra – a Scirocco hamar a kompakt kategória sportautójává vált, amire (legalábbis Nyugaton) reálisan vágyhattak a tömegek, hiszen elérhető áron hozzá lehetett jutni. A könnyű kasztnit a 110 lóerő éppolyan dinamikusan viszi, mint a modern Golf GTI-ket a kétszer olyan erős motorjuk. Négyezres fordulatszám felett érkezik meg a jellegzetes Scirocco-Golf GTI-hang a négyhengeres motorból. Mindegy, hogy a Scirocco a kanyarokban kicsit sután alulkormányozottá válik, benne az ember menő bajszos nyugat-németnek képzelheti magát, akinek a Scirocco, Manta vagy Capri iránti rajongás hitkérdésnek számít.
Volkswagen Scirocco I GTI

Pontiac Firebird Trans Am – a mozihős

A Burt Reynolds és Sally Field főszereplésével leforgatott Smokey és a bandita című film már a bemutató évében, 1977-ben 127 millió dollár bevételt hozott a mozikban. A filmben az A kategóriás színészek mellett fontos szerepet kapott ez az autó is. Nem csoda, hogy a 70-es években a százezres eladási darabszámnál lelassulni látszó érdeklődés hirtelen ismét az egekbe emelkedett a film megjelenése után. A Firebird Trans Am-ből kihoztak egy „Bandit-csomagot” is, amit fekete-arany színösszeállításban, a motorháztetőn egy, a rajongók által szeretetteljes gúnnyal csak üvöltő csirkének nevezett, hatalmas sassal lehetett megvásárolni.
Pontiac Firebird Trans Am

Az európai utakon az ötméteres kupé úgy hat, mint egy cowboy az operaelőadáson. Az Oldsmobile-örökség 6,6 literes V8-as mélyen hörög, a sok aranybetéten megcsillanó nap vakítja a járókelőket. A puha plüssülésekben az ember annyira alacsonyan ül, hogy a hatalmas motorháztetőtől alig látja a forgalmat. Viszont ha egy nyílegyenes útszakaszhoz érünk, és lenyomjuk a gázpedált, a Trans Am tüzes csődör módjára, féktelenül vágtat bele a tájba. Forrás: Auto Bild Klassik