A brit gyártó többször is megmutatta, hogy képes innovatív modellekkel előállni, a következő generációval sem lesz ez másként
A Jaguar mindig is a klasszikus luxus irányvonalát képviselte, az emberek úgy asszociálnak rá, mint az autó, amivel a nyugdíjba vonulók megajándékozzák magukat. Ettől függetlenül azonban a Jaguar igenis kereste az újításokat és az érdekes megoldásokat, próbált előre tekinteni. Valószínűleg ezért tudott az XJ sorozat immáron 50 éve gyártásban maradni.
Az unalmas „svájci nyuggerautó” sztereotípiát mégis megtöri például a jelenlegi XJR 575, mely a BMW, Mercedes és Audi riválisaival ellentétben megragadja a szemed a parkolóházban. Egyrészt azért, mert kevesebb fut ezekből a típusokból, másrészt mert valahogy különleges hangulatot árasztanak. Nem tökéletesen letisztult a formaterve, nem olyan semleges, mindenki számára megemészthető, mint egy A8. Éppen ezért érdekesebb is. A beltérre ugyanez igaz, a németes átgondoltság és összeszerelési minőség nem a Jaguar sajátja, az ergonómiai hibák miatt pedig néha beleverne a műszerfalba egyet az ember. Ám mégis szép, otthonos környezet fogad odabent, helyenként egészen ízléses megoldásokkal.
A jelenlegi XJR ugyan nem egy mai darab, kilenc évvel ezelőtti bemutatása óta sokat változott a világ. Vezethetősége jó, a kategóriatársaitól mégis elmarad. Pedig az erő megvan benne, hiszen 575 lóval azért lehet mit kezdeni. Gyors is, menni is jó vele, de nem nyújt olyan kiemelkedőt. A széria vége felé módosítottak rajta annyit, hogy úgy érződik, az autó sokkal jobban egyben van. Az XJ korábbi, feltöltött V8-as verzióiról az is elmondható, hogy a vezethetőség oltárán feláldozták a menetkomfortot, amely egy Jaguar szintű luxusautóhoz már-már kínosan alacsony szintű volt. A jelenlegi modellnél nincs ilyen probléma. Ha kell, finoman suhan, ha kell, szépen veszi a kanyarokat nagy tempónál is. Olyan hangulatot ad az autó egy-egy gyorsabb menetben, mint amilyen gépeket a legendás tesztpilóta és fejlesztőmérnök, Norman Dewis tervezett az ’50-es években.
Az első generációs XJ6 korában a riválisaihoz képest nagyobb volt a különbség, főleg a formaterv tekintetében. A korai 1970-es Mercedesek az XJ-hez képest unalmasnak tűntek. A Jaguar formaterve időtlennek bizonyult, ma is szemet gyönyörködtető. Finomabban gurult, mint a Rolls-Royce Silver Shadow, és néma csend honolt benne. Vezethetősége is egészen kivételes volt a kortársaihoz viszonyítva, a 2,8 literes motor kivételével pedig jó blokkok dolgoztak benne. Az árát már akkor is megkérte a Jaguar, ebben is felvette a versenyt a társaival. Nem V12-vel kezdték gyártani az első szériát, hanem sorhatosokkal. Csak 1972-ben mutatták be az 5.3 literes, V12-es motorral az XJ-t. A 224 km/órás végsebességével korának leggyorsabb négyajtós-négyülésese volt. A kupé verziót 1975-től gyártották, mely méltán képviselte a Jaguar értékeit. Az 1986-os, teljesen újratervezett XJ6 egy felejthető széria volt, kevésbé pofás formatervvel és rossz szerviztapasztalatokkal.
Az első V8-as XJ-re 1997-ig kellett várni, az XJ8 pedig kifejezetten erősnek számított. A 2003-as széria szintén emlékezetes maradt az alumínium monocoque vázáról és látványos formatervéről. A 2021 környékén debütáló új XJ az első ötajtós modell lesz a sorozatban, ráadásul tisztán elektromos meghajtással érkezik majd.
Forrás:
