Harmadik nap, sem kipihentebb nem voltam, a tömeg sem volt kisebb. Ettől függetlenül utoljára a srácokkal végigszántottuk a Genfi Autószalont és minden stand, minden említésre méltó modelljét lencsevégre kaptuk.
Fiúk-lányok az Airmax kamu, nem lehet 8 órát végig sétálni benne, de minden fájdalmas pillanat megérte!
Mai cikkemben a Mazda felhozataláról ejtenék pár szót, pontosabban a Vision Coupe, a Kai Concept és természetesen az MX-5 ST és RF szerény személyéről. Fenéket szerény, istentelenül vagány az összes új Mazda!
A Vision Coupe, egyszerűen HIHETETLENÜL SZÉP!
A főszerepet természetesen a Vision Coupe kapta, egy impozáns forgószínpadon helyezték el a stand legfényűzőbb helyén, középen. Nem csoda, hiszen egyszerre nagyon új, csodaszép és mégis Mazdás az új tanulmányautó. Mellesleg nagy. Az eddigi Mazda Coupékhoz képest pláne, de ennek nyilván az is az oka, hogy a Vision négy ajtót kapott. A vonalvezetés már az új Kodo-formanyelv filozófiájában készült, ami a következő hét évben lesz domináns a Mazda autóin. A Vision Coupe esetében ez hosszú, cápa szerű, éles orrot jelent, ami egy iszonyatosan finom motorházban és tetővonalban folytatódik az autó fara felé, amely egy kecses, az MX-5 hátsóját idéző formát ölt. Innen indulnak ki a lágyan nyúló, mégis széles sárvédők. A jól bevált „Mazdás” hűtőrács nem változott túl sokat. A felépítése hátsókerékhajtást sejtet, úgyhogy van remény!
Hai Hai Kai! Jinba Ittai! Mit mondhatnék még?!
Amikor már kellőképpen szétdicsértük a Vision Coupet a Kai Concept felé indultunk, amiről szintén csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A többi márka hatchbackjei kezdhetnek rettegni, ha a Kai nem változik túl sokat, akkor a konkurenciának nagyot kell dobbantani. A dizájn rettentő gonosz, egyszerű, mégis játékos vonalvezetéssel és a Vision Coupe tömzsibb, cápaszerű orrával. A belső is teljes átalakuláson esik át, az ígéretek szerint a kategóriában bárkivel felveszi a versenyt. Az órákat digitalizálják, illetve növelik és átláthatóbbá teszik a HUD-ot. A várhatóan Mazda 3-ként forgalomba kerülő modell továbbá elhozza a Skyactive-X technológiát is, ami a dízelekből ismert kompresszió gyújtást hozza el a benzinesek világába, mely kedvező emissziós értékeket, magas hatékonyságot és nagyon jó fogyasztással kecsegtet. A jelenlegi Skyactive motoroknál 30%-kal jobb hatékonyságot mutattak ki a hagyományos motorokhoz képest. A motorban nem lesz gyújtógyertya, a sűrítési arány segítségével az öngyulladást használják ki.
Mazda MX-5 RF, teli arccal nevet, mint mindig.
Az utolsó és számomra egyértelműen a legkedvesebb autó az MX-5. Volt egy csodaszép RF és egy ST is. Mind a kettőbe fénysebességgel vágódtam be, de attól függetlenül, hogy az RF szép, csábító, a targatető önműködő, ott ólálkodott egy istenverte automata váltó, amitől kissé elment a kedvem. No problem, átugrottam az ST-be, vagyis hivatalosan az MX-5 Havana kiadásba. 2,0 literes 160 lóerős Skyactive motor. Ez azt jelenti gyerekek, hogy végre elérkezett a pillanat, hogy a kis MX-5 nem lassú és izgalmas, hanem gyors és izgalmas. Ezt nem kell magyarázzam annak, akinek van egy régebbi modell a birtokában. Nekem is van, és semmi pénzért nem adnám senkinek, de egy Havanáért talán-talán. Mivel mind a két modellnek kint vannak az adatai egy ideje, ezekbe nem mennék bele. Sokkal inkább a saját elődös tapasztalatokból adódó hirtelen különbségek, amikre kitérek. Először is, tágasabb. Sokkal. Kapott továbbá némi plusz pakoló helyet is, ugyanis a régiektől eltérően az új Havanában van a két ülés között, függőlegesen „falba” süllyesztve is tároló helyiség. Valamint amire nagyon nagyon kíváncsi voltam, hogy mit ad, a váltó. Az NB-ben zseni, de ebben még jobb. Egyszerűen annyira rövid és pontos hogy nagyon tehetségtelennek kell lenni, hogy félre váltson az ember.
Kicsit hiányzik nekem a gyári Nardi, de azért panaszkodni nem panaszkodnék egy ilyen kormány mögött a Havanában.
Persze a beltér hozza a Mazda új, elegáns és egyszerre vagány stílusát. Életemben először látogattam el a Genfi Autószalonra, és bár eszméletlenül durva autókat láttam, mégis csak maradnék a kis szerelmemnél az MX-5-nél. Őt hoztam volna haza szívesen, vagy a Liberty Walk standról egy R35 GTR-t. De ez már egy kolléga beszámolója lesz. Ne hagyd ki jövőre, ha teheted. Ez az show megéri!
A főszerepet természetesen a Vision Coupe kapta, egy impozáns forgószínpadon helyezték el a stand legfényűzőbb helyén, középen. Nem csoda, hiszen egyszerre nagyon új, csodaszép és mégis Mazdás az új tanulmányautó. Mellesleg nagy. Az eddigi Mazda Coupékhoz képest pláne, de ennek nyilván az is az oka, hogy a Vision négy ajtót kapott. A vonalvezetés már az új Kodo-formanyelv filozófiájában készült, ami a következő hét évben lesz domináns a Mazda autóin. A Vision Coupe esetében ez hosszú, cápa szerű, éles orrot jelent, ami egy iszonyatosan finom motorházban és tetővonalban folytatódik az autó fara felé, amely egy kecses, az MX-5 hátsóját idéző formát ölt. Innen indulnak ki a lágyan nyúló, mégis széles sárvédők. A jól bevált „Mazdás” hűtőrács nem változott túl sokat. A felépítése hátsókerékhajtást sejtet, úgyhogy van remény!
Amikor már kellőképpen szétdicsértük a Vision Coupet a Kai Concept felé indultunk, amiről szintén csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A többi márka hatchbackjei kezdhetnek rettegni, ha a Kai nem változik túl sokat, akkor a konkurenciának nagyot kell dobbantani. A dizájn rettentő gonosz, egyszerű, mégis játékos vonalvezetéssel és a Vision Coupe tömzsibb, cápaszerű orrával. A belső is teljes átalakuláson esik át, az ígéretek szerint a kategóriában bárkivel felveszi a versenyt. Az órákat digitalizálják, illetve növelik és átláthatóbbá teszik a HUD-ot. A várhatóan Mazda 3-ként forgalomba kerülő modell továbbá elhozza a Skyactive-X technológiát is, ami a dízelekből ismert kompresszió gyújtást hozza el a benzinesek világába, mely kedvező emissziós értékeket, magas hatékonyságot és nagyon jó fogyasztással kecsegtet. A jelenlegi Skyactive motoroknál 30%-kal jobb hatékonyságot mutattak ki a hagyományos motorokhoz képest. A motorban nem lesz gyújtógyertya, a sűrítési arány segítségével az öngyulladást használják ki.
Az utolsó és számomra egyértelműen a legkedvesebb autó az MX-5. Volt egy csodaszép RF és egy ST is. Mind a kettőbe fénysebességgel vágódtam be, de attól függetlenül, hogy az RF szép, csábító, a targatető önműködő, ott ólálkodott egy istenverte automata váltó, amitől kissé elment a kedvem. No problem, átugrottam az ST-be, vagyis hivatalosan az MX-5 Havana kiadásba. 2,0 literes 160 lóerős Skyactive motor. Ez azt jelenti gyerekek, hogy végre elérkezett a pillanat, hogy a kis MX-5 nem lassú és izgalmas, hanem gyors és izgalmas. Ezt nem kell magyarázzam annak, akinek van egy régebbi modell a birtokában. Nekem is van, és semmi pénzért nem adnám senkinek, de egy Havanáért talán-talán. Mivel mind a két modellnek kint vannak az adatai egy ideje, ezekbe nem mennék bele. Sokkal inkább a saját elődös tapasztalatokból adódó hirtelen különbségek, amikre kitérek. Először is, tágasabb. Sokkal. Kapott továbbá némi plusz pakoló helyet is, ugyanis a régiektől eltérően az új Havanában van a két ülés között, függőlegesen „falba” süllyesztve is tároló helyiség. Valamint amire nagyon nagyon kíváncsi voltam, hogy mit ad, a váltó. Az NB-ben zseni, de ebben még jobb. Egyszerűen annyira rövid és pontos hogy nagyon tehetségtelennek kell lenni, hogy félre váltson az ember.
Persze a beltér hozza a Mazda új, elegáns és egyszerre vagány stílusát. Életemben először látogattam el a Genfi Autószalonra, és bár eszméletlenül durva autókat láttam, mégis csak maradnék a kis szerelmemnél az MX-5-nél. Őt hoztam volna haza szívesen, vagy a Liberty Walk standról egy R35 GTR-t. De ez már egy kolléga beszámolója lesz. Ne hagyd ki jövőre, ha teheted. Ez az show megéri!
Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg a Facebookon! Köszönöm!