Csendes a csütörtök hajnal, ami nagy kontraszt a mezőny tegnap esti Milano Marittima-i fogadtatása után, amiben az illusztris autókonvojnak része volt.
A Mille Miglia versenyzői még alszanak, ilyen korán csak a személyzet van talpon, meg persze néhány fanatikus rajongó, akik azért kelnek fel hajnalok hajnalán, hogy közel férkőzhessenek az autókhoz. A HK Engineering csapat éjszakája is eseménytelenül telt, ami azt mutatja, hogy jól dolgoznak, mert a két rájuk bízott Mercedes 300 SL Gullwing eddig hibátlanul teljesített.
A kötelező gyors ellenőrzéseket persze ilyenkor is elvégzik: hűtővíz, olajszint, kormány, futómű és persze a fékek mind sorra kerülnek, majd fényesre suvickolják az autókat, mert ez volt a tulajdonosok kifejezett kérése.
Mások pont azt szeretik, ha a verseny pora látszik a kocsikon és rajtuk, mert így érzik csak igazán, hogy ez több mint szimpla veteránautó találkozónál. A nap végén egyébként szinte mindenkinek poros és sáros még az arca is, különösen a kabriósoknak. A többség erre kifejezetten büszke, ezért csak a nap végén, a szálláson mossák le magukról az út porát.
Reggel 7-kor már majdnem minden autó készen áll, ilyenkor már csak egy-két apróbb ellenőrzésre van lehetőség, 10 órára pedig teljesen kiürül a helyszín. Csodálatos ez a szakasz, ahogy a Toszkán dombok lágy ívein vezet az út, nem hiába volt édesanyám szíve csücske ez a vidék. Csodás napsütés, igazi kora nyári időjárás kísér minket. Kedves kisvárosokon haladunk keresztül, és persze továbbra is mindig nagyon lelkes a közönség.
Jól is esik a biztatás a pilótáknak, mivel ezen a napon több mint 500 kilométert kell megtenniük, egészen Rómáig. Ez a legizgalmasabb szakasza eddig a versenynek, és nekem a személyes kedvencem Corto városa és az oda vezető szerpentin. Amikor megláttam, azonnal arra gondoltam, hogy itt vajon hogy jönnek majd fel a vénségek? Aztán kiderült, hogy lazán és hangosan.
Hörögnek a gépek, ahogy kapaszkodnak felfelé a meredek szerpentinen, és simán hozzák a mai kocsik tempóját. A régebbi gépekből persze folyik a benzin az élesebb kanyarokban, és benzingőzös füstbe burkolódzik a csodás panoráma. Látszik, hogy erőlködnek a sofőrök, köztük sok hölgy, ahogy szervokormány nélkül próbálják tartani az ívet. Nem könnyű a feladat, mert a gépek szabadulnának az éles kanyarokból. Kemény izommunka ez, kérem!
A balos visszafordító külső íven futó kerekek persze nagyon szitálnak, el-el pattognak, dőlnek kifelé, de csak beveszik az autók a kanyart, és nem is lassan! Imádtam ezt a „pályaérzést”, egészen addig, amíg a városba érve a főtéren megint ránk nem szakadt az ég. Épp, hogy sikerült megmenteni a kamerát.
Reménykedve előztük meg a mezőnyt egy gyorsabb úton, hátha ott ismét jó idő fogad. Így aztán kihagytuk Orvietót, ami elképesztő látvány a távolból, ahogy egy meredek sziklafal tetején áll büszkén. A következő állomás, Amelia is nagyon hasonló hangulatú. Óriási élmény a kanyargós szerpentin, végén ellenőrző ponttal a város főterén. A hangulatot sejthetitek! Innen már csak egy százas Róma!
Az olasz fővárosba érve töményen megkaptuk a talján közlekedési káoszt. De kínunkban már csak nevettünk rajta. Össze-vissza megy mindenki, bevágnak, leállnak, három sávban hat sor autó van. Felfestés? Minek az! Lámpák? Felesleges! Van egy bája, az biztos. Igazából, ha ráérzel, akkor kiderül, hogy van rendszer ebben a káoszban. Ami szabálytalanságot meg lehet csinálni, azt ők megcsinálják, de ebben következetesség van. Szóval, „kiszámítható”. Róma egyik parkjában gyűlik össze a mezőny, és pár utcával odébb van a szakasz vége.
Aztán irány a Sheraton, ahol a HK-ENGINEERING csapat már készülődik, mivel egy Gullwing rosszalkodik. Zoli és Peter a futóművet és a fékeket nézi át, Swan már nyakig van a motorban, Ludwig áttörli az üveget és a kocsi hátsó részét, majd a belső teret vizsgálja át, és kidobja a szemetet. Csak úgy kapkodjuk a kamerákat, mindenhol történik valami. Össze szokott rutinos team, de ők se tudnak mit kezdeni a most először látott Mercivel. A motor is kerreg, a fékek sincsenek fejlesztve még, szóval a tulaj „látatlanban” vett egy vasat röpke 1,5 millió EURÓÉRT!!! Csak, hogy indulhasson a Mille Miglián. Hogy műszakilag nincs toppon az autó, azt ő se tudta. De mosolyogva mondja, ha leáll a kocsi, akkor ott is hagyja az út szélén. Olcsó dísz a padkára. :) A lényeg, hogy bírja ki a versenyt végig. Hogy ez sikerül-e? Senki se tudja.
Bizakodva köszön el a csapat, és mi is fáradtan pihenünk le a Vatikántól pár száz méterre. Holnap még hosszabb szakasz jön, és újabb gyönyörű tájak várnak mezőnyre.
Eddigi élő adások a Mille Migliáról
- Május 16. – Mille Miglia Start
- Május 15. – Élőben a Mille Migliáról
- Május 14. – Millie Miglia Paddock. Technical Check.
Forrás:
- Alapjárat helyszíni riport
Támogatónk a Renault
Az Alapjárat 2018-as Mille Miglia-túrájához a Renault Magyarország biztosított autót, egy Grand Scenic Bose® Energy 1,3 TCe 160 EDC7-et.
Köszönet érte!
