2018. január 23. | 16:50

Egy ültetett Hulk, ami sok kompromisszumot igényel, de cserébe maximális örömfaktort nyújt. Ismerd meg a sztoriját!

Társszerző: Bolgár Krisztián

Mindenkinek van egy álma, legyen az bármi, de a legtöbben megelégszenek a hétköznapi dolgokkal is. Vannak azonban olyanok is, akik nagyravágyóak, vagyis inkább asztronauták, mérnökök vagy sportolók akarnak lenni. Ezek a nagyravágyó álmok, ha nem is teljesülnek be, akkor is jótékonyan hatnak rád, hiszen életcélt adnak neked, illetve ambíciót, ami hozzájárul a személyiségfejlődéshez. Sok gyerek viszont már egészen kiskorában különleges dolgokért rajong, amit sokan nem értenek meg. Az autók is egy ilyen téma, hiszen ha valaki átlagos módon kedveli az autókat, az teljesen normális, de ha már fanatikus módon rajong értük, az már kicsit furcsa lehet a család és a barátok számára. Rudik is ebben a cipőben járt, de sosem érdekelték mások véleményei, csak a sajátja. Láss csodát, húszas éveinek első felében sikerült is megépítenie álomautóját, amihez csak egy dolog kellett: az önbizalom!

A Turbo rágóktól az S13-ig  

Ha nem volt Turbo rágód, nem volt gyerekkorod. Ebben kb. meg is lehet egyezni, hiszen mindenki ismerte régen a Turbo rágót, akkor is, ha szerették az autókat, vagy ha nem. A Turbo története 1980-ig tekint vissza, amikor a törökországi Kent édességgyártó elkezdte a termelést, a rágót végül 2007-ig gyártották. A hosszas gyártási időnek az oka természetesen az óriási kereslet volt, amit a ’80-as, ’90-es évek kölykei tettek ki. A Turbo rágógumi különlegessége az volt, hogy a csomagolás belsejében autók, sportautók, esetleg motorkerékpárok, vagy más járművek fotói, valamint rövid leírása szerepelt. Ezzel kiválóan megismertették a különleges autókat a srácokkal és lányokkal, amely rágógumi egyébként négy sorozatban készült: Turbo, Turbo Super, Turbo Classic meg persze a még ma is kapható Turbo Sport.
Silvia + Lightpaint – a hangulatos fotó a lightpaint technikának köszönhető, ami az autó színét kitűnően kiemeli

Rudik gyerekkorában rajongott a rágóért, és nem a kommersz íze miatt. Természetesen a kis képek volt a lényeg az Ő esetében is, javarészt a japán autókat igyekezett cserélgetni barátaival. Majd amikor egy Nisan Silvia S13-ast bontott ki először, akkor tudta, hogy megvan a kedvenc autója, amit felnőttként mindenképpen megvásárol. A „csoda” valóra vált, persze kemény munka árán.

Lada után egy Silvia?!

Rudik ahogy nőtt, úgy változott az ízlése, persze az autók terén is. Az orosz srác akarva akaratlanul az orosz népautók felé kezdett nyitni, hiszen töménytelen mennyiség található az országban illetve az egyik legolcsóbb használtautó a piacon. Ezért egy 2107-es Lada mellett döntött, amit sok éven át nyüstölt, de egyetlen cél lebegett a szeme előtt, nem más, mint a Silvia. Mikor eljött az idő, Rudik elkezdte böngészni az internetet, majd sikeresen rátalált Oroszország egyetlen eladó S13-jára. Ez jó néhány éve történt, akkor még nem nagyon volt JDM-kultusz az oroszoknál, mint manapság, ezért csekély behozott JDM importautó volt. A tuner nem hezitált egy percet sem, „összetörte a malacperselyt”, eladta a Ladát, felsöpörte az összes megtakarítását és elindult álmai autója felé.
A drift-stílusú ültetés és bodykit kiváló utcai és show megjelenést biztosít az S13 számára

A gép állapota, mint ahogyan azt egy 90-es évekbeli japán driftautótól várható volt, nem volt a legszebb. De ennek a ténynek köszönhetően elég olcsó volt, hogy Rudik megvásárolhassa a Silviát és már a hazafelé úton számolta a megtakarított pénzének maradékát, hogy mégis miből lehetne elindítani az tuning-projektet.
„Eredetileg Hellaflush-t akartunk, végül Slammed lett”
A Hellaflush és Slammed stílusról már beszámoltam korábban, de ha nem olvastad, akkor gyorsan elárulom a kettő közti különbséget. Nincs szó leírt szabályokról, a lényeg az, hogy egy Hellaflush fitmentnél (felni/sárvédő kapcsolatnál) a felni, szolidan bedöntve, a sárvédő peremét kell, hogy érintse, legtöbb esetben persze levegős futóművel ellátott autóknál.
A 19”-os felnik és az extrém ültetés miatt a kerekek a sárvédők mögé „kényszerültek”

A Slammed viszont már más tészta, ebben az esetben a kerekek nagyobb mértékű kerékdőlést kapnak és az átmérők is már nagyobbak. A felnik szigorúan a sárvédőkön belül helyezkednek el, a helykialakítás érdekében. Rudik eredetileg Hellaflush-stílusban akarta megépíteni az autót, de végül a 19”-os SSR Vienna Kreis felniknek hála, a Nissan Slammed lett. „Először a -15°-os kerékdőlés rettentően kényelmetlen volt, de a futómű precíz beállítása után az autó egyre élvezhetőbb lett. Sokan mondják, hogy veszélyes és baromság ez az egész műfaj, de én úgy vagyok vele, hogy aki annyit költ, hogy így nézzen ki az autója, az teljesen tisztába van a határokkal, hogy mikor lehet használni illetve mikor nem (időjárás, sebesség stb.)”- ecseteli Rudik. A futómű egyedi lengőkarokat és kormányösszekötőt kapott, rengeteg merevítéssel és egy egyedi levegős futóművel. A kaszni egy teljes BN-Sport karosszériakészletet és egy Hulk zöld metál fényezést. A beltér csupán egy szolid Nardi sportkormányt meg egy pár Bride ülést kapott, a növelt turbónyomású SR20DET erőforrás okán.
A front, ami elég ritka látvány az öreg kontinensen vagy Oroszországban, éppen ezért különleges

Rudik beteljesítette álmát, és megvásárolta azt az autót, amit mindig is akart, ráadásul a stílust is képviseli, amiért őszintén rajong. Forrás: