A segítségnyújtás elmulasztása komoly bűncselekménynek számít, elkövetője akár több éves szabadságvesztésre is ítélhető.
A törvény értelmében minden beszámítási képességgel rendelkező személlyel szemben alapkövetelmény, hogy segítsen embertársának, amennyiben a testi épsége vagy az élete veszélyben van. A jogszabály súlyos büntetéssel fenyegeti azokat a személyeket, akik ennek a kötelezettségüknek nem tesznek eleget. A cikk elkészítésében dr. Gyulay Dániel közlekedési és közlekedésigazgatási szakjogász nyújtott segítséget.
Ezt mondja a 2012. évi C. törvény [ Btk.] a segítségnyújtás elmulasztásáról
166. § (1) Aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a sértett meghal, és életét a segítségnyújtás megmenthette volna.
(3) A büntetés bűntett miatt az (1) bekezdés esetén három évig, a (2) bekezdés esetén egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a veszélyhelyzetet az elkövető idézte elő, vagy ha a segítségnyújtásra egyébként is köteles.
(4) A (3) bekezdés utolsó fordulata nem alkalmazható azzal szemben, aki a közlekedési szabályok alapján köteles a segítségnyújtásra.
A segítségnyújtás a hétköznapi szituációkban is kötelesség
Ha valaki azt észleli, hogy egy személy megsérülhetett, avagy élete, testi épsége (például egy baleset miatt) közvetlen veszélynek lehet kitéve, akkor kötelessége meggyőződni arról, hogy a személy valóban segítségre szorul-e. Amennyiben igen, akkor haladéktalanul meg kell kezdeni a segítségnyújtást.
A veszély kialakulásának oka teljesen lényegtelen, tehát akkor is segíteni kell, ha ezt az érintett személy egészségi állapota követeli meg (pl. szívinfarktusa van), természeti csapás vagy autóbaleset áldozata, esetleg állat támadta meg. Sőt, még abban az esetben is elvárja a törvény a segítségnyújtást, ha a sértett az állapotát, veszélynek való kitettségét saját gondatlanságának, visekedésének köszönheti.
A segítségnyújtás milyenségének olyannak kell lennie, amely a körülményeket figyelembe véve a segítséget nyújtó személytől elvárható, megkövetelhető. A jogalkotó senkitől nem várja el, hogy szakképzettség nélkül szakszerű orvosi ellátásban részesítse a sértettet, vagy hogy hősként viselkedjen, és saját testi épségét kockáztatva segítsen valakin.
Az elvárhatóság és a segítségnyújtás mértéke szubjektív kitételek, azokat minden esetben a segítséget nyújtó vagy éppen az azt elmulasztó személy képességeinek és tudásának figyelembevételével lehet, illetve kell vizsgálni. A kialakult bírói gyakorlat szerint az a minimum, hogy az ember álljon meg a sérült mellett, mérje fel a helyzetet, ajánlja fel a segítségét, szükség esetén pedig haladéktalanul értesítse a hatóságokat vagy kérjen további segítséget.
Később nem róható fel a segítséget nyújtó személynek, ha nem a legmegfelelőbb módon, de a tőle elvárható szinten nyújtott segítséget, és ennek következtében a sértett személy állapota súlyosbodik vagy esetleg meghal. Azonban a segítségnyújtás elmulasztása bűncselekménynek minősül, amely akár két éves szabadságvesztéssel büntetendő.
Akár három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetni a törvény azt az esetet, amikor a segítségre szoruló személy meghal és életét a segítségnyújtás egyébként megmenthette volna. Itt kiemelendő, hogy az elkövető büntetőjogi felelőssége csak akkor állapítható meg a minősített esetért, ha a segítségnyújtás valóban megmentette volna az életét. Amennyiben azonban a halál bekövetkezte elháríthatatlan volt, akkor az elkövető csupán az alapesetért felel.
A segítségnyújtás elmulasztásának legsúlyosabb minősített esetét az jelenti, amikor a veszélyhelyzetet az elkövető idézi elő, vagy a segítségnyújtásra egyébként is köteles. Az első fordulat azokra a személyekre alkalmazható, akik a testi sérülést, illetve az élet vagy testi épség közvetlen veszélyét gondatlanságból idézik elő. Példának okáért, amennyiben a járművezető gondatlanságból nem ad elsőbbséget, és ennek következtében sérülést okoz, akkor segítségnyújtás elmulasztása esetén súlyosabban büntetendő.
Segítségnyújtásra köteles személyek közé sorolandók többek között az egészségügyi végzettséggel rendelkező személyek, a tűzoltók és a rendvédelmi szervek kötelékében lévők is. Őket a törvény szigorúbban bünteti, amennyiben a jogszabályban rögzített kötelezettségüknek nem tettek eleget és nem segítettek a bajba jutott személyen. Még súlyosabb esetben már öt évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető e személyek cselekménye, ha a mulasztásuk következtében a sértett meghal, és életét a segítségnyújtás megmenthette volna.
A közlekedési balesetek azonnal minősített esetnek számíthatnak
A közlekedési balesetek akkor válnak minősített, azaz súlyosabban büntethető esetté, ha az elkövető gondatlanságból idézte elő a testi sérülést vagy az élet épségének közvetlen veszélyét. Ha ez nem állapítható meg, akkor a segítségnyújtást elmulasztó személy az alapesetért tartozik felelősséggel.
A veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett segítségnyújtás elmulasztásának bűntette akkor is megállapítható, ha nem csak a balesetet okozó tette, hanem a sértettek közlekedési szabályszegő magatartása is közrehatott a sérüléssel, esetlegesen halállal végződő közúti balesetből származó és a segítségnyújtás kötelezettségét kiváltó közvetlen veszélyhelyzethez.
A vonatkozó jogszabályok értelmében a közúti közlekedés valamennyi résztvevőjének kötelessége, hogy egy közlekedési baleset során megálljanak és meggyőződjenek arról, hogy személyi sérülés történt-e, a balesetben érintett személyek számára segítségnyújtás szükséges-e.
Mit mond a KRESZ a közlekedési balesetekről és a segítségnyújtásról?
58. § (1) A balesettel érintett jármű vezetője köteles a járművel azonnal megállni, a baleset folytán megsérült vagy veszélybe került személy részére segítséget nyújtani és az esetleges további balesetek elkerülése érdekében minden tőle telhetőt megtenni.
(2) * Ha a baleset halált vagy személyi sérülést okozott, a balesetről a rendőrhatóságot (a legközelebbi rendőrt) haladéktalanul értesíteni kell és a lehetőséghez képest gondoskodni kell a nyomok megőrzéséről; a helyszínt csak az intézkedő rendőr engedélyével szabad elhagyni. Ha a baleset veszélyes anyagot szállító járművel következett be, a balesettel nem érintett járművek vezetőinek is haladéktalanul értesíteni kell a rendőrhatóságot (a legközelebbi rendőrt) a balesetről, közölni kell a jármű narancssárga alapszínű tábláján feltüntetett számokat.
(3) * Ha a rendőrhatóság értesítése a (2) bekezdésben foglalt rendelkezés értelmében nem kötelező, de valamelyik érdekelt a baleset miatt rendőri intézkedést kíván és a rendőrhatóságot (a legközelebbi rendőrt) haladéktalanul értesíti, a balesettel érintett járművek vezetőinek a rendőri intézkedést meg kell várniuk.
A rendőrhatóság értesítése, illetve rendőri intézkedés hiányában a balesetben érintettek kötelesek személyazonosságukat egymás számára, kölcsönösen hitelt érdemlően igazolni és megnevezni azt a biztosítót, amellyel a járműre felelősségbiztosítási szerződést kötöttek. Ha a baleset folytán megrongálódott jármű vezetője nincs jelen, a károkozó köteles személyi adatait és biztosítója nevét erre alkalmas módon a helyszínen hátrahagyni és az esetet a felelősségbiztosítási jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően a biztosítónak bejelenteni.
(4) Ha - akár a (2), akár a (3) bekezdés alapján - rendőri intézkedés válik szükségessé, a rendőri intézkedés megtörténtéig a vezetőnek szeszes italt fogyasztania tilos.
(5) * Személysérülést okozó baleset és jármű kigyulladás esetében a balesettel nem érintett járművek vezetői is kötelesek a tőlük elvárható segítséget nyújtani. A jármű vezetője a segítségnyújtáshoz a járművön készenlétben tartott elsősegélynyújtó felszerelést, valamint a tűzoltó készülékkel ellátott jármű vezetője a tűzoltó készüléket a kigyulladt jármű oltásához köteles használni, illetve a segítségnyújtó rendelkezésére bocsátani.
(6) A forgalom zavartalanságát - a lehetőséghez képest - baleset bekövetkezése esetén is biztosítani kell.
(7) A baleset folytán megsérült jármű közlekedésére, kivilágítására és vontatására az 56. § (2)-(7) bekezdésének, valamint az 57. §-nak a rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
A vonatkozó KRESZ-szabály értelmében tehát egy közlekedési baleset esetén az érintett gépkocsivezetőnek megállási kötelezettsége van. Ha a közlekedési baleset személyi sérüléssel is járt vagy az érintett személyek közvetlen veszélynek vannak kitéve, például egy gépjármű kigyulladásakor, akkor a balesetben közvetlenül nem érintett vezetőktől és utasaiktól is elvárható a segítségnyújtás.
Nem csak a balesethez érkező első autósnak van segítségnyújtási kötelezettsége!
Felmerül a kérdés, hogy kiknek kell megállniuk egy közlekedési baleset helyszínére érkező közlekedők közül. Az elsőnek, a másodiknak, az orvosnak, mindenkinek? Erre a kérdésre nem lehet általános választ adni, minden esetet egyedileg kell vizsgálni. Alapvetően a segítségnyújtási kötelezettség addig áll fenn, amíg van olyan személy, aki segítségre szorul, és amíg a szakszerű segítség (mentő) meg nem érkezik.
A baleset mértékétől, az érintett személyek számától nagyban függhet, hogy elegendő-e, hogy egy ember megáll vagy esetleg több személy segítségére is szükség van. Ez mindig mérlegelés és józan belátás kérdése, az elsőként megérkező közlekedőknek ennek megfelelően kell eljárniuk. De ha például már kiérkezett a mentő, a legtöbb személyt nem terheli megállási kötelezettség, azonban egy orvost terhelhet, ha a mentősök nem képesek egyidejűleg minden sérültet ellátni egy nagyobb balesetet követően.
Néhány szó a cserbenhagyásról
A törvény szerint a cserbenhagyás egy közlekedési bűncselekmény, amely során a közúti balesetben részes járművezető a helyszínen nem áll meg, illetve a baleset helyszínéről eltávozik, mielőtt meggyőződne arról, hogy valaki megsérült-e vagy az életét, testi épségét közvetlenül fenyegető helyzet miatt valakinek segítségre van-e szüksége. A bűntett elkövetője minden esetben a balesetben érintett gépkocsi vezetője, ám a felbujtói bűnrészesség akár az utasok részéről is megállapítható, amennyiben a vezetőt továbbhaladásra biztatták, utasították.
Ezt mondja a 2012. évi C. törvény [ Btk.] a cserbenhagyásról
239. § Ha a közlekedési balesettel érintett jármű vezetője a helyszínen nem áll meg, illetve onnan eltávozik, mielőtt meggyőződne arról, hogy valaki megsérült-e, illetve az életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszély miatt segítségnyújtásra szorul-e, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A cserbenhagyás csak akkor állapítható meg, ha valaki nem sérült meg, illetve élete vagy testi épsége nem volt közvetlen veszélyben. Amennyiben azonban ez fennállt (pl. eltörte a másik gépjárművezető a karját), akkor a súlyosabb bűntett, a segítségnyújtás elmulasztása állapítható meg, a cserbenhagyás nem.
