2020. december 06. | 08:44

Michael Will Ford Escortja igazán ízlésesre sikerült.

Van valami meghatározhatatlan aura, ami átjárja a StanceWorks oldalára felkerült autókat. Persze, mindegyik a porig van ültetve, friss fényezés van rajtuk és általában makulátlanul tisztán fotózzák be őket. A srácok 12 éve kezdték el építeni ezt a közösséget, hogy olyan autókat gyűjtsenek egy helyre, mint amilyen a cikkben szereplő Ford Escort is: kezdetben egy tök átlagos autó volt, darabjaira lett szedve, újra összerakták némi „racsingos” beütéssel, és azóta az átlagosnál jóval több törődést kap, hogy megőrizze újkori fényét.

Az Mk3 1980-ban mutatkozott be a méltán sikeres második széria után, és az eladások szempontjából sem okozott csalódást, hiszen 1982-re az Egyesült Királyság legkapósabb autójává vált. Mára megkopott a fényük, ám találni még üde kivételeket, ebben az ezüstmetál színben és a BBS RS felniken remekül mutat az éles vonalakkal operáló dobozforma, a króm betétek és a sötét ablakok valahogy tovább erősítik a monokróm összhangot.

Letisztult, füstös lámpatestek az autó minden sarkán, a szélesítéseket az Escort RS változata ihlette. Valahogy felsejlik benne az Escort rali változata, bár jobban teszi, ha inkább dísztárgy marad, mintsem murván közlekedő, ütnivaló versenyautó. A sterilizált motortérben egy 16 szelepes, Lotus eredetű motor figyel Weber-karburátorokkal.

A kicsövezett beltér szépsége szintén a puritánságban rejlik, természetesen itt is minden szeglet újra lett fényezve, apró érdekes részlet, ahogyan a pótkerék helyén hetykén figyel az akkumulátor. Egy pár Sparco kagylóülés teszi teljessé a képet, az eredeti műszerfal eredeti műszeregységekkel, szénszállal körbevett kapcsolókkal és velúrba húzott, OMP sportkormánnyal erősíti a versenyautós hangulatot.