Eredetileg nem is dupla, hanem tripla hátsó szárnyat terveztek az autóra. A sztorit maga az alkotó, korunk egyik legnagyobb autódizájnere, Frank Stephenson meséli el.
A brit-amerikai Frank Stephenson 1959-ben látta meg a napvilágot Marokkóban. Már korán felszínre tört kivételes kreativitása és rajztehetsége, mégis a középiskola után éveken keresztül krosszmotor-versenyzőként tevékenykedett. Ám szenvedélye nem maradhatott sokáig elnyomva, 22 évesen végül beiratkozott egy dizájneriskolába, ahol kitanulta a mesterség csínját-bínját. A többi pedig – ahogy mondani szokás - történelem.
Frank Stephenson karrierje a legnagyobb magaslatokba ívelt, számos neves autómárkánál megfordult az évtizedek során. Az ő nevéhez fűződnek olyan mérföldkőnek számító autók, mint az első generációs BMW X5 (E53), az újkori Mini Cooper, a Maserati MC12 szuperautó, a Ferrari F430, az új Fiat Grande Punto és Bravo, az újkori Fiat 500-as vagy például a McLaren P1, hogy csak a legfontosabbakat említsem.
Kezdőként azonban nem komplett autók megtervezésével vagy dizájnerrészlegek vezetésével kezdődött munkássága, hanem – ahogyan az lenni szokott – a fiatal tehetségre csupán autóalkatrészek megrajzolását bízták. Első feladatai között szerepelt a legendás Ford Escort RS Cosworth hátsó szárnyának a megtervezése. Magát az autót egyébként Steve Harper álmodta meg. Frank tripla hátsó spoilert rajzolt az autóra, de az végül nem jutott el a sorozatgyártásig.
Az autógyártás kerékkötője a költségek, amelyek végül a háromrészes spoiler vesztét okozták. Ez a fajta anyagiasság mindig is így volt, és valószínűleg mindig is így lesz az autóiparban, hiszen egy járművet azért gyártanak, hogy profitot termeljenek vele. Ha egy autón vagy egy alkatrészén akár csak 5 dollárt lehet spórolni, akkor annak megtalálják a módját. Frank Stephenson tripla hátsó szárnyát túl költségesnek ítélték a pénzügyi részleg szakemberei, ezért nem valósulhatott meg.
Bizonyára sokan emlékeznek a Discovery Channelen futó Autókereskedők című tévéműsorra. Volt egy rész, amelyben nem hagyták annyiban az ötletet és elkészítették a hátsó szárnyat úgy, ahogyan azt annak idején megálmodták. Kiderült, hogy a dizájn nem csupán öncélú (tehát csupán jól néz ki, de szerepe nincs) hanem funkcióját is betölti, a tripla spoiler jobb aerodinamikát is kölcsönöz az autónak. A Fordnál úgy gondolhatták annak idején, hogy még így sem éri meg a magasabb költséget.
Magát az autót egyébként 1992 és 1996 között gyártották alacsony példányszámban, mert a gyártónak szüksége volt egy ún. homologizációs szériamodellre, hogy versenyezhessen az Escorttal a WRC-ben. Így született meg a végtelenségig tuningolható, 227 lóerős 2,0 literes turbómotorral hajtott autó, amely 240 km/órás végsebességgel és 5,7 másodperces 0-100-zal büszkélkedhetett. Ennél akkoriban egy BMW M3 E36 sem volt számottevően gyorsabb. Nem véletlenül vált sokunk gyerekkorának sztárjává Ford Escort RS Cosworth.
