Mint a legtöbb kezdet, ez sem volt egyszerű. Demeter József, alias „Freddie” írása.
Adott egy idős hölgy Trabant tulajdonos, akinek makrancoskodott a járműve. Mivel senki nem volt már hajlandó foglalkozni a ’87-es Trabant 601-essel, így kétségbeesésében elkezdett lányával együtt az interneten böngészni megoldás után. Meg is találta az Észak-magyarországi Trabant Club Egyesület oldalát, és miskolciként nagyon megörült. Felhívott hát engem és kérte, hogy próbáljunk meg életet lehelni a járműbe!
El is mentem és nagyjából fél perc hibakeresés után meg is volt a baj: nem volt benne benzin! Ekkor kissé felhúztam a szemöldököm, töltöttünk bele némi keveréket és beindítottuk. Majd közölte velem, hogy valahogy akkor sem az igazi a kicsike. Elvittem hát haza átnézni, majd egy jókora listával tértem vissza, mit is kellene javítani. Ez már aztán több volt a soknál a tulajdonos számára, úgy döntött a kocsinak mennie kell! Megkért, hogy segítsek gazdát keresni neki. Segítettem, így hoztam is haza a garázsba, ekkor még nem volt tervem vele, csak annyit tudtam, hogy majd felújítom a jövőben.
Viszont nem sokkal utána megismerkedtem egy lánnyal, (aki azóta már a feleségem) és lassan Ő is megszerette a Trabantokat (persze ehhez az a nem csekély mennyiségű vodka is hozzájárult, amit a lengyel lányokkal nyakalt be 1-1 Trabant találkozón). Szóval adódott a gondolat: felújítjuk a friss szerzeményt Laurának! Már jó néhány Trabant 601-es felújításán vagyok túl, így műszakilag nem okozott gondot, a külsőségeket viszont rábíztam a nejemre, találja ki Ő, mit is szeretne! Laura nem kis mértékben Hello Kitty megszállott, így igen rövid gondolkodás után közölte velem, hogy a Trabant rózsaszín lesz! Mint minden jóérzésű ember, én is a fejemet fogtam, de ha már megígértem, akkor legyen úgy, ahogy szeretné! Nekiláttunk tehát a teljes szétszerelésnek.
A legnagyobb problémát sajnos az előző tulaj okozta: egyrészt műszakilag teljesen elhanyagolt állapotban volt az autó, másrészt legalább tett bele egy méretre vágott linóleum darabot előre, aminek „hála” a víz sosem tudott eltávozni a szőnyegből, így szinte hallani lehetett, ahogy eszi a rozsda a padlólemezt!
Ezzel nagyon komolyan megszenvedtem a felújítás során! Minden rozsdás részt el kellett távolítani. Sok időt vett el a kasztnimunka. De a végeredmény egész pofásra sikerült.
Következett a „felöltöztetés” és a bódé fényezése. Laura fehér belsőt és motorteret álmodott meg, így a fényezés két lépcsőben történt: először a motortér kapott új színt:
Majd ezt követte a többi, immáron rózsaszínben:
Barátaim persze csodájára jártak, hiszen ilyesmi nem terem csak úgy minden garázsban! Egy nagy klasszikust idézve: „ilyen állat nincs is!”. Innentől már minden ment a megszokott mederben: jöhetett a vezetékelés, fődarabok teljes felújítása, majd az összeépítés, ahogy minden más esetben. Semmi sem marad ki a felújításból: a fékektől kezdve az erőátvitelen keresztül az ablaktörlő motorig mindenki rendbe lett téve!
Egyedül a kárpitozás az, ami nem a két kezem munkája, ebben barátom (aki szintén Trabantos, egyben egyesületi tag) Kiss Kornél segített, a beltér az Ő keze munkáját is dicséri:
Persze itt még nem állt meg a történet, hiszen hősünk elirigyelte tőlem, hogy nekem a Trabantomhoz színre fújt, hozzá illő utánfutóm is van, így persze neki is kellett olyan. Szerencsére rövid keresés után találtunk egy kifejezetten a Trabantokhoz gyártott keletnémet IFA HP401-est, természetesen rettenetesen lelakott állapotban.
De ha már lúd, legyen kövér! Legyen ez is a járműhöz illő! Így a kis futó sem kerülhette el a sorsát: megkapta a Trabi színét:
Nem sokkal a jármű befejezése (gondoltam én kis naiv) után elvittük a kicsikét első kiállítására az AMTS-re, ahol meglepően nagy sikert aratott! Mondanom sem kell, főleg a hölgyek körében…
Néhány fotós fantáziáját is megmozgatta kis autónk, kaptunk pár felkérést:
Laura viszont nem az a típus, aki megelégszik ennyivel! Így kitalálta, hogy ha már idén nem mehetünk találkozókra, kiállításra, akkor használjuk ki az időt és dobjuk fel a kis Trabit még jobban! Fejébe vette, hogy neki márpedig metálfény kell! Persze nem olyan egyszerű a szegény férj élete, mert ugye akkor már a motortér is legyen más árnyalatú:
Természetesen ehhez illően a kerékpárjának és a kis futójának is meg kell kapnia az új köntöst:
Már csak hab a tortán, hogy a Hello Kitty kiegészítők sem elégítették ki hősünk vágyait, így képzelőerejét ismét megmozgatva egy airbrush is került a motorháztetőre (ezúton is köszönet érte Kiss Istvánnak). Ugyan mi is lehetett volna ennek témája??!
Így alakult ki mai formája a járműnek:
Aki azt hiszi, hogy csak nézegetni készült eme szépség, annak csalódnia kell: rendszeresen járunk vele, kirándulunk, találkozókra visszük el. Persze mondanom sem kell, mekkora feltűnést kelt az utakon, még szerencse, hogy eddig egyetlen minket fotózó autós társunknak sem esett baja!
