Gyújtógyertya: egyszerű, de létfontosságú szerv

Nincs benne mechanikusan mozgó alkatrész, egy dolga van, vezetni az áramot a megfelelő pillanatban. Mégis nagy igénybevételnek kitett alkatrész, ami el tud fáradni, sőt, ha nem figyelünk rá, súlyos javítási költséget húzhat maga után. Tehát érdemes megnézni, hogy a gyártó milyen rendszerességgel ajánl gyertyacserét és milyen gyertyatípust pontosan.

Pontosan mi az a gyújtógyertya?

A benzines belső égésű motorok jelentős százaléka hengerenként egy vagy két gyújtógyertyát használ. Amikor a hengerbe kerül a porlasztott üzemanyag és levegő keveréke, azt a dugattyú összesűríti, a gyertya a megfelelő pillanatban ad egy szikrát és a keverék belobban (nem robban). Tehát a gyertya feladata az égés biztosítása a megfelelő időpillanatban.

A gyújtógyertya kifejezetten zord körülmények között kell dolgozzon, akár két-, akár négyütemű motorról beszélünk. A lobbanás pillanatában jelentkező hőterhelés száz százaléka éri a gyertya alsó részét, még a menetes szakaszt is bő negyven százalék. Tehát bírnia kell a hőterhelést és ugyanebben a térben a dugattyú által felépített 10 bar körüli nyomást is.

Emellett égés közben olyan kémiai anyagok is létrejönnek (például kénsav), amik korrodálhatják. Fontos, hogy az olcsó kínai utánzat gyertyák sokszor itt hasalnak el. De elég, ha nem cserélünk időben egy jó minőségű gyertyát, mert hajlamos belerohadni a hengerfejbe, és ha beletörik, sokszor maga a hengerfej is kuka, aminek a pótlása súlyos költség lehet.

Hogyan működik?

A működéséhez először ismerni kell a felépítését, de amennyire egyszerű szerkezet egy gyertya, annyira kevés alkatrészből áll. Ha kiveszünk a dobozból egy újat, az első, amivel találkozunk, egy jellemzően fehér kerámia rész, ezt nevezzük szigetelő testnek. Ennek a feladata elválasztani egymástól azt a két fém testet, amik között a szikra majd a megfelelő helyen jön létre.

Ezalatt van egy fém palást, amiből lefele egy menet indul el, felfele pedig a hatlapfejű rész, hogy meghúzhassuk rendesen a gyertyát a hengerfejben. Ennek a palástnak a része egészen lent a test elektróda, ami egy vékony kis fém rúd, jellemzően benne egy 90 fokos kanyarral.

Az egésznek a lelke a gyújtógyertya közepe, a pozitív elektróda vagy közép elektróda, ez kap áramot a gyertyapipán keresztül. Végigmegy az alacsony áramerősségű, de nagyon magas feszültségre generált áram a középelektródán és alul áthúz egy ívet, egészen a testelektródáig.

Persze ez az ív csak úgy nem jön létre, áram kell hozzá, de nem is akármilyen. Az autó rendszere által használt nagyjából 12 volt nagyon kevés, ezt gyújtótrafók transzformálják fel a kellő feszültségre, ami motoronként eltérő lehet. Nagy átlagban 10 és 20 ezer volt körüli feszültség kell, hogy áthúzzon egy egészséges szikra a két elektróda között, azonban vannak típusok, ahol akár az 50 ezer voltot is eléri ez a feszültség. Ezek egészen félelmetes számok, viszont az áramerősség alacsony, így ha véletlen megtapiznánk egy gyertyát miközben megkapja a neki szánt üzemi áramot, nem halunk bele, de lehet, hogy dobunk egy hátraszaltót.

Az itt keletkező pár milliméteres szikra elég ahhoz, hogy a magas nyomáson lévő üzemanyag és levegő keverék belobbanjon, ezáltal energia szabaduljon fel. Egészen hihetetlen belegondolni, hogy egy 10 perces út alatt stabil 3000-es fordulaton tartva a motort egy ilyen gyertya 15 ezer alkalommal ad szikrát.

Mire érdemes figyelni?

Ha valaki nagyon akarja, a vasgolyót is el tudja rontani, így a gyertyát is tönkre lehet tenni. Ahogy említettem, ha elhanyagoljuk, hajlamos belerohadni hengerfejbe, de mondanom sem kell, hogy itt sokszor nem csak a gyertya az áldozat. Rossz szigeteltség esetén keletkezhet kúszóáram, ami azt jelenti, hogy a porcelánfelületen kívül húz szikrát a gyertya, ilyenkor gyengül a két elektróda közötti szikra, csökken a gyertya teljesítménye. Ezt onnan vehetjük észre, hogy a gyertya porcelán palástjának alsó része elkezd elszíneződni, jellemzően bebarnul.

Néha elrontják azt, hogy a berohadás ellen zsírral védekeznek, ez azért hiba, mert a motortól kap testet a gyertya, ha a két fém közé nem vezető anyag kerül (mint például a zsír), akkor gyengülhet az áthúzó szikra. Sokkal inkább javasolt ide kevés rézpaszta kenése, hiszen az vezeti az áramot.

Inkább vásárlási tanács, hogy alaposan nézzük meg, milyen gyertyára van szükségünk. Megkülönböztethetjük a kerámiatest kialakítása szerint, menethossz és átmérő szerint, hatlapú anya mérete szerint, vagy akár a testelektródák száma szerint. Itt még lehet különbség elektródák anyagában is, például a nemesfém irídium gyertyák hatékonyabbak lehetnek az erre érzékeny motoroknál.

A platina hagyományos anyag, de ott vannak a nikkel-ötvözet középelektródával szerelt gyertyák, mint például a 14 mm-es DENSO nikkel gyújtógyertya, aminek magas hűtési sebessége van, így fokozhatja a teljesítményt. Fontos, hogy mindig a gyártó által pontosan előírt szám és betű kódú gyertyát vagy gyertyákat használjuk, mert azzal fog megfelelően működni a motor.