Tényleg a bosszankodás marad? A szakjogász válaszol.
„Kedves Alapjárat!
A szomszéd 6 éves gyermeke egy kővel végigkaristolta a ház előtt parkoló autóm bal első ajtaját. A sérülés igen látványos. A szülei elismerték, hogy a gyermek tette, és még csak azt sem lehet mondani, hogy nem volt szándékos. Tudja a gyermek, hogy olyat tett, amit nem lett volna szabad, ám a szülei bocsánatkérésen kívül nem hajlandók egyebet tenni, fizetni a káromat nem áll szándékukban. Arra hivatkoznak, hogy a gyermek még kiskorú, így nem vonható felelősségre. Ez tényleg ennyivel elintézhető?
Köszönöm a választ:
Tamás"
A kérdésre a D.A.S. szakjogásza, dr. Krizsán Zoltán válaszol.
A gépjármű ajtaján okozott kárt valakinek meg kell térítenie a károsult olvasónak – a kérdés csak az, hogy a kiskorú, vagy a szülő a felelős? Kapásból talán rögtön azt mondanánk, hogy a szülő – hiszen egy kiskorú a legtöbb jognyilatkozatot csak korlátozottan teheti meg, az érvényességhez pedig a törvényes képviselő hozzájárulása is szükséges.
Belátási képesség
A kártérítési szabályokat a Polgári Törvénykönyvből vezethetjük le, a kiskorúak kártérítési felelősségénél a jog az ún. vétőképesség fogalmát használja, és a szokásosnál is nagyobb hatása volt és van ebben a bírói gyakorlatnak. A fogalom alatt azt értjük a kártérítési jogban, hogy minden személynek – életkortól függetlenül – van belátási képessége, akinek pedig ez a képessége olyan mértékben korlátozott, hogy nem képes felmérni a károkozással kapcsolatos magatartása következményeit, az nem felel az általa okozott kárért. Egy felnőtt személynek is lehet korlátozott belátási képessége, ugyanakkor már egy általános iskola alsó osztályosa is adott esetben képes felmérni a magatartása következményeit, tehát vétőképes lehet.
A kártérítések körében a bírói gyakorlat is tisztában van ezzel, éppen ezért esetről esetre – és személyről személyre – különbözhet az, hogy egy adott magatartás kifejtésekor beszélhetünk-e vétőképességről. Amennyiben igen, úgy a kárt okozó személy – aki lehet kiskorú is – felel az okozott károk megtérítéséért.
A bírói gyakorlatban a tizenkettedik év az „általában elterjedt” vétőképességi kor, de visszautalva a korábbiakra, ez nem tényszerű. Mi alapján mérlegel a bíróság – és mérlegelhetünk mi is? Érdemes az életkorból kiindulni, de emellett számít a szellemi állapot, az értelmi képesség, a károkozó tulajdonságai, és sokszor a magatartás szándékos vagy gondatlan volta is, amire következtetni lehet az adott káreseménynél, és ebből a következményekkel való „viszonyára” a károkozónak.
A szülő (gondozó) felelősége
Amennyiben a hatéves károkozóra az olvasó jogesetében azt mondjuk, hogy vétőképtelen, helyette az fog felelni, aki jogszabály alapján a gondozójának minősül. Ez elsősorban a szülői felügyeletet gyakorló személy vagy személyek, a szülők. Fontos, hogy ennél a károkozási formánál gondozó az is, aki a vétőképtelen személy felügyeletét a károkozáskor – ha csak szívességből is – ellátta: nagyszülő, rokon, barátnő stb.
Gondozó lehet az iskola, óvoda vagy a kórház is (ilyenkor nem a pedagógus vagy az orvos felel személy szerint, hanem maga az intézmény), ez azonban összetett jogi téma, külön cikkben érdemes vele foglalkozni. A gondozó felelősségét – felróhatóságát – ennél a kártérítési alakzatnál vélelmezzük, de kimentheti magát, ha bebizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt.
Kiskorú kártérítési felelőssége
Amennyiben az összes körülmény alapján az állapítható meg, hogy fiatal kora ellenére a hatéves károkozó belátási képessége kiterjedt a károkozás következményeire, úgy a vétőképes kiskorú tartozik kártérítési felelősséggel. Ha azonban a kiskorúnak van felügyeletre köteles gondozója, és a károsult bizonyítja, hogy a gondozó a kötelességét felróhatóan megszegte, a gondozó az okozott kárért a károkozóval egyetemlegesen fog felelni.
Egyetemlegesség
Ennek jogi magyarázata kétoldalú: egyrészt egy kiskorú egzisztenciális helyzete alapján az okozott károk teljes megtérítésére nem lehet biztosan következtetni, másrészt pedig egy kiskorú magatartására a gondozó (szülő) még jelentős befolyást gyakorol, a mulasztása ezért összefüggésben állhat a károkozással.
A bírósági esetek szemelvényeiből kiemelve általánosan elmondható, hogy az erkölcsi nevelés elmulasztása már önmagában megalapozhatja a gondozó egyetemleges felelősségét, az olvasó esetében tehát a szülők korábbi magatartását, hozzáállását is vizsgálni kell, mielőtt határozottan megállapítjuk, hogy a kiskorú is kötelezhető-e kártérítésre, vagy csak a gondozást ellátó szülők.
Kártérítés révén – ahogy az fentebb is szerepel – nem szabad megfeledkeznie az olvasónak arról, hogy amennyiben a vétőképes kiskorú kártérítési felelőssége áll fenn, károsultként neki kell bebizonyítania a kárának megtérítéséhez szükséges elemeket: az okozott kár nagyságát, a károkozó személyét és azt is, hogy a karistolás magatartás és a gépjárműben okozott károk közötti összefüggés fennáll.
Ha vétőképtelen a kiskorú károkozó, úgy helyette a szülő felelős, az ő felróhatóságát a jog vélelmezi (tehát ezt külön bizonyítania a károsultnak nem kell), a szülő pedig hivatkozhat a kimentés körülményeire a mentesüléséhez.
