2021. december 31. | 16:50
Kóti Gergő

Gyakori látvány, hogy az F1-es versenyautók szikrákat szórnak. Most kiderül, miért.

Egy mai modern Forma-1-es futamot megnézve feltűnhet, hogy az autók nagy sebességnél az egyenesekben vagy a gyors kanyarokban olykor valóságos szikraesőt szórnak. Ez nem egy új keletű dolog, de sokak számára nem világos, hogy ez miért történik így. Most utánajárunk, minek köszönhető a látványosság!

A szikrázó F1-es autók először a ’80-as években tűntek fel a világ versenypályáin, amikor a csapatok arra törekedtek, hogy minél alacsonyabbra építsék az autójukat, az autó padlólemeze minél közelebb kerüljön az aszfalthoz, ezáltal pedig a lehető legtöbb leszorítóerőt legyenek képesek generálni. A teletankolt, nehéz autók gyakran végighúzták az aljukat az aszfalton, ami látványos szikraesőt eredményezett.

Az 1992-es világbajnok Nigel Mansell taktikájának bevallottan szerves részét képezte, hogy szándékosan kereste az aszfalt egyenetlenségeit, hogy az autója minél több szikrát verjen fel, ezáltal pedig megpróbálja kizökkenteni ritmusából a mögötte érkező versenyzőt.

1994-ben, a tragikus imolai hétvégét követően, amikor Ayrton Senna és Roland Ratzenberger is életét vesztette, a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) kötelezővé tette, hogy minden F1-es autó padlólemezét egy 10 milliméter vastagságú, fából készült lemezzel kell ellátni. Ezzel az autók alatt keletkező szívóhatást akarták csökkenteni, egyszersmind az alacsony hasmagasság miatti szikrázásnak is elejét vették. Ugyanis, ha a futam végére a padlólemez fa betétjének kopása meghaladta az 1 millimétert, az adott versenyzőt kizárták. Ennek esett áldozatul Michael Schumacher is az 1994-es Belga Nagydíjon. Annak érdekében, hogy a csapatok ezt elkerüljék, meg kellett emelniük az autóik hasmagasságát.

Mivel a Forma-1-ben nagyon sok okos ember dolgozik, a mérnökök gyorsan kitalálták a tökéletes megoldást arra, hogyan lehetne a lehető legalacsonyabbra engedni az autók hasmagasságát anélkül, hogy elkoptatnák a szabályok által előírt fabetétet a padlólemez közepén. A falemez bizonyos pontjain különleges fémötvözetből készült úgynevezett kopóblokkokat helyeztek el. Így amikor a versenyautó alja hozzáért az aszfalthoz, ezek a blokkok koptak és nem a fa. A csapatok nyugodtan minimálisra csökkenthették a hasmagasságot, hiszen nem kellett tartaniuk egy esetleges kizárástól.

Miért szikráznak az F1-es autók mégis?

2015-ben aztán az FIA előírta, hogy a kopóblokkokat titánból kell készíteni. Többen úgy vélték, hogy azért hozták a szabályváltoztatást, hogy visszahozzák a szikrázást, ezzel pedig egy rég nem látott látványossággal bővítsék a Száguldó Cirkusz repertoárját. A valóságban azonban nem ez állt a dolog hátterében.

A 2015-ös szezont megelőzően ugyanis a kopóblokkokhoz használt fémötvözetekről kiderült, nem olyan ellenállóak és az igénybevétel következtében gyakran egész darabok szakadtak le belőlük amikor az aszfalthoz ütődtek. Márpedig ez biztonsági kockázatot jelentett, hiszen a fémtörmelékek könnyen defektet okozhattak, így a szabályalkotók a titánt használatát írták elő.

Mivel a titán „puhább”, vagyis a korábban alkalmazott ötvözethez képest gyorsabban kopik (de biztonságosabb módon), a csapatoknak ismét oda kell figyelniük az autók hasmagasságára, ha nem akarnak a kizárás sorsára jutni. Az pedig már csak hab a tortán, hogy az aszfalthoz súrlódó titán szikrákat szór, ami különösen látványos, főként az éjszaka, lámpafénynél megrendezett futamok esetében, mint például ahogy a Szingapúri Nagydíjon is láthatjuk évről évre.

WTF1

Clive Mason/Getty Images