Emlékezz a világ egyik legnagyszerűbb pilótájára, Ayrton Sennára

Bár én még tervben sem voltam, mikor Senna már profi versenyző volt, későbbi informálódásaim során volt szerencsém megismerkedni pályafutásával és annak sajnálatos végkifejletével is. Minden vitát kizáróan a valaha élt egyik legtehetségesebb, legelszántabb és legalázatosabb versenypilóta volt, akinek szerencsétlen halálával igenis sokat vesztett a világ.

Ayrton Senna da Silva 1960. március 21-én látta meg a napvilágot Sao Paolóban, Brazíliában, egy jómódú földbirtokos középső gyermekeként. Édesapja Milton da Silva, édesanyja Neide Senna da Silva, testvérei Leonardo és Viviane. Szokták mondani, hogy nincs olyan sport, amit elég korán lehet kezdeni, nos Senna azért nem unatkozott már gyermekkorában sem.

Amíg én 4 évesen a csattogós lepkével szaladtam, Ayrton édesapja biztatására gokartba ült, 7 évesen pedig megtanult vezetni is a családi farmon egy Jeep modellen. 13 évesen már pole-pozícióból indult első gokartos versenyén. Első gokartjának rajtszáma 1-es volt, 1977 és 1981 között nem nagyon volt ellenfele a pályán hazájában. 1977-ben érettségizett fizikából, kémiából, matematikából és angol nyelvből.

Ugyanebben az évben megnyerte a dél-amerikai gokartbajnokságot, majd 1978 és 1982 között már a gokart világbajnokságon vitézkedett, ahol 1979-ben és 1980-ban is az összetett második helyén végzett. 1981-ben Európába költözött feleségével, Lilian de Vasconcelos Souzával, és a brit Van Diemen csapat tagjaként, annak rendje és módja szerint első nekifutásra meg is nyerte a Formula Ford 1600-as bajnokságot.

Ekkor még Senna sem hitt magában akkora elánnal, mint azt kellett volna, és apja is nyomást gyakorolt rá, hogy vegye ki részét a családi vállalkozásból. Ennek okán a ’81-es szezon végén bejelentette, befejezi Formula Ford karrierjét, és hazatér Braziliába. Mielőtt még elhagyta volna Angliát, kapott egy 10 000 dolláros ajánlatot, hogy 1982-ben a Formula Ford 2000-ben induljon, így végül mégis az autóversenyzés mellett döntött.

Ugyanebben az évben két nagy európai széria, a brit és az európai Formula Ford 2000-es bajnoki címét is megszerezte, így első szponzorai is megjelentek: a Banerj és a Pool. 1983-ban megnyerte a brit Formula-3-as bajnokságot és a legendás Makaói Nagydíjat is. Előbbit a West Surrey Racing pilótájaként, utóbbit a Teddy Yip irányította Theodore Racing színeiben. A tél folyamán tesztelt a Williams, a McLaren, a Brabham és a Toleman Formula-1-es csapataival is. Végül az 1984-es szezonra a Toleman istállóhoz írt alá, és kezdte meg első idényét a Száguldó Cirkuszban. 

Bár a Toleman egy kis csapatnak számított a Ferrarihoz vagy a McLarenhez képest, a brit istálló mégis egy meglepően jó kasztnit épített, amiben egy turbófeltöltős Hart motor dolgozott. Ezzel szerezte meg élete első világbajnoki pontját, mindössze második F1-es futamán a Dél-Afrikai Nagydíjon, Kyalamiban. Ezen a versenyen egyébként sérült orrkúppal szerezte meg az akkor még egy pontot érő hatodik helyezést, amit két héttel később a belga futamon, Zolderban megismételt.  A szezon negyedik versenyén, a San Marinó-i Nagydíjon azonban már az időmérő edzésen elvérzett. Ez volt F1-es pályafutása első és egyetlen futama, amire nem tudta kvalifikálni magát.

Legkiemelkedőbb teljesítményét Monacóban nyújtotta, ahol a 13. helyről indulva, szakadó esőben küzdötte fel magát a második helyen álló Niki Lauda mögé, akit a 19. körben meg is előzött. Ezután pedig eszement módon autózva csökkentette az élen haladó Prost és saját maga közti távolságot. Sajnálatos módon a 31. körben a versenyt leintették a versenybírók a katasztrofális időjárás miatt. Senna az első Forma-1-es szezonjában még két dobogós helyet szerzett: Silverstone-ban és Estorilban, az évet pedig az összetett pontverseny 9. pozíciójában zárta. Ezen kívül rajthoz áll még a Sportautó Világbajnokság 1000 kilométeres nürburgringi versenyén is, ahol a Le Mans-i legenda, Henry Pescarolo és Stefan Johansson társaként nyolcadikként ért célba egy Porsche 956-os volánjánál.

Senna ’84 végén kivásárolta magát a Toleman csapatával kötött szerződéséből, és 1985-re átigazolt a Lotus istállóhoz, ahol három szezont töltött el. A '85-ös Portugál Nagydíjon aztán megszerezte első futamgyőzelmét, szakadó esőben, a pole pozícióból indulva. Senna egyik nagy erőssége az esős körülmények között történő autózás volt, ugyanis még ugyanebben a szezonban újabb győzelmet aratott a Belgiumban, természetesen ezúttal is zuhogott az eső. 

Az 1986-os jerezi Spanyol Nagydíj megnyerését követően F1-es karrierje során első ízben állhatott a világbajnoki pontverseny élére. A futamon mindössze 0,014 másodperccel utasította maga mögé Nigel Mansellt. Ez máig a Forma-1 történetének harmadik legkisebb időkülönbséggel megszerzett győzelme. A számos technikai problémának köszönhetően csak rövid ideig állhatott a ponttáblázat élén, és a vb címért folytatott harcba sem tudott érdemben beleszólni. A szezont végül a 4. helyen zárta: nyolcszor indult a pole pozícióból, kétszer győzött, hat további dobogós (4 második és 2 harmadik) helyezést szerzett, és összesen 55 pontot gyűjtött.

Az 1987-es idényben Senna még egy lépéssel közelebb került a világbajnoki cím megszerzéséhez. A Lotus – miután a Renault kiszállt az F1-ből – az egy évvel korábbi fejlesztésű Honda motorokra váltott, ami határozott előrelépésnek bizonyult a francia motorokhoz képest. Igaz, ennek ellenére rendre gyengébbnek bizonyultak a szintén Honda motorokat használó Williamseknél. A silverstone-i Brit Nagydíjon Mansell és Nelson Piquet is lekörözte a harmadikként célba érkező Sennát. Mindettől függetlenül a brazil nagyszerű teljesítményt nyújtva egészen a 16 futamos idény tizennegyedik fordulójáig, a Mexikói Nagydíjig versenyben volt a bajnoki címért. 

Sajnálatos módon az Ausztrál Nagydíj után a versenybíróság ki is zárta a Lotus csapatát, mivel úgy ítélték, az autó fékvezetékei szélesebbek a megengedettnél. Összességében a Lotus színeiben eltöltött három idény közül a ’87-es bizonyult a legsikeresebbnek: két győzelmet, négy második, valamint két harmadik helyet szerzett, egyszer indult az első rajtkockából, és harmadikként zárt a pontversenyben 57 egységgel.

1988-tól Ayrton Senna a McLaren-Honda istállójával folytatta tovább pályafutását. Csapattársa, a francia Alain Prost és közte kezdetektől fogva feszült volt a viszony, és ezt nem is rejtették véka alá sosem. A páros a McLaren MP4/4-gyel gyakorlatilag átgázolt a mezőnyön: a szezon 16 versenyéből 15-öt megnyertek (egyedül a monzai Olasz Nagydíj csúszott ki a kezükből), természetesen mindig egymás torkán lépkedve. Senna – F1-es pályafutása során – először ülhetett igazán ütőképes technikába, és azonnal megmutatta, mire is képes: 13 pole pozíciót, 8 győzelmet és 3 második helyet gyűjtött, végül 3 ponttal megelőzve csapattársát, megszerezte első Forma-1-es világbajnoki címét.

Meg is érkeztem az 1989-es évhez, ami számomra talán a legkedvesebb Senna egész pályafutása alatt. Azért áll közel hozzám ez az év, és ezen belül is a suzukai futam, mert 25 évvel később, 2014-ben a Honda megbízásából készült egy videó, amely egy teljesen új formában adja vissza nekem és neked is azt, amit akkor láthattak a suzukai pálya szélén feszülten figyelő nézők és csapatok.

Az események nagy vonalakban: Senna és Prost már olyannyira utálják egymást, hogy csak hivatalból állnak szóba. A 40. körben Senna az utolsó 1 másodperces lemaradását is leküzdve elhúz Prost mellett, vagyis csak akar, mert Prost rákapcsol és utána megy, autóik összeakadnak, a két pilóta pedig autóstól mindenestől a sikán bukóterében találja magát.

Prost abban a tudatban, hogy Senna is kiesett, kiszáll az autójából, és távozni készül a pályáról, gondolván, ezzel az idény utolsó futamának eredményétől függetlenül már ő az 1989-es világbajnok. A brazil vér persze nem engedi Sennának, hogy egy kis baleset miatt csak úgy vége legyen a futamnak, így mint egy nagykönyvbe illő elvetemült, mániákus őrült, úgy autózza fel magát a vezető pozíciót megöröklő Alessandro Nannini után. Három kör alatt teljesen behozza az olasz versenyzőt, további két kör után pedig meg is előzi. Ezzel Ayrton Senna az 1989-es Japán Nagydíj győztese, és életben tartotta az esélyét arra, hogy megvédje világbajnoki elsőségét. Ja, nem!

Legalábbis a Nemzetközi Automobil Szövetség vezetősége szerint semmiképpen, hiszen Jean Marie Balestre, az FIA elnöke (aki véletlenül szintén francia származású, akárcsak Prost) addig ütötte az asztalt, amíg nem született döntés Senna kizárásáról. Mindezt azzal az indokkal, hogy Senna nem a sikánt, hanem a bukóteret használta a pályára való visszatéréshez az ütközés után.

Az még hagyján, hogy kizárták, de 10 000 dollár pénzbüntetést és további fél év versenytől való eltiltást is kiróttak rá, ami szerintem már a nevetséges kategória. Főleg azért, mert ezzel Sennát teljesen elütötték a világbajnoki címtől. Felháborító, ami '89-ben történt, de Senna akkor is élete legnagyobb futamát autózta, bravúros volt és mindenkinek, aki kicsit is szereti a Forma-1-et, kötelező anyag. És akkor most nézd meg a videót, amiről beszéltem!

Miután Prost kijelenetette, hogy a Honda kedvence Senna, a Ferrarihoz igazolt. Így 1990-ben a brazil már új csapattárssal, az osztrák Gerhard Bergerrel az oldalán versenyzett tovább a McLarennél. 

Bár az idénynyitó Amerikai Nagydíjon, Phoenixben Berger sokkal jobban teljesített az időmérőn, mint brazil csapattársa, végül az idény ismét a Senna-Prost párharc jegyében telt. A McLaren klasszisa kilenc pontos előny birtokában érkeztek meg a Japán Nagydíj helyszínére, ahol Senna a pole-ból indulhatott, Prost pedig mellőle. És láss csodát, ismét baleset lett a vége, csak most közvetlenül a rajt után, a legelső kanyarban. Persze ez már sokkal inkább Sennán múlott, mint egy évvel korábban. A lámpák kialvását követően a pálya tisztább oldaláról induló Prost az élre tört, Senna pedig nem hagyta magát. A Ferrari franciája szerint Senna szándékosan nekiütközött, a brazil viszont úgy gondolta, hogy Prost nem hagyott neki elég helyet, és ráhúzta az autóját a kanyarban. Mindössze 9 másodperc, és már vége is volt. Mindketten kiestek, ezúttal viszont Senna lett a világbajnok. 

Senna az 1989-es, majd az 1990-es Suzukai futam után a következőket mondta:

„Azt gondolom, 1989-ben megbocsáthatatlan dolog történt, amit soha nem fogok elfelejteni. A mai napig nem tudtam megbirkózni ezzel a tudattal. A lényeg: Prost és én összeütköztünk a sikánban, amikor befordult elém. Visszatértem a versenybe, megnyertem, de később igazságtalanul kizártak. Hogy mi történt később… nem mondhattam ki, amit gondoltam. Ha kimondod, büntetéseket kapsz, megbírságolnak és elveszítheted a szerződésed is. Igazságos ez? Nem az… Suzukában szóltam az illetékeseknek, hogy tegyék át a rajthelyet a pálya bal oldalára, mivel a jobb oldal a pálya piszkos részén helyezkedik el – kiizzadsz egy pole-pozíciót, majd rossz helyről rajtolsz.

Először azt mondták: ’Jól van, nem probléma’. Aztán mi történt? Balestre elrendelte, hogy nem lehet megváltoztatni a rajtpozíció helyét. Tudom, hogy működik a rendszer, és azt gondoltam, ez egy kiszúrás. Azt mondtam magamnak: ’Rendben, történjék bármi, elsőként fogok érkezni az első kanyarba’. Ha Prost megelőz a rajtot követően, akkor is meg fogom próbálni. És jobban teszi, ha nem próbál meg elfordulni előttem, mert nem fog sikerülni neki. Adott egy esélyt, de Prost belém fordult, és összeütköztünk. Elkerülhetetlen volt. Mindketten kiestünk, nem így kellett volna véget érnie a bajnokságnak. Ez sem nekem, sem a Formula-1-nek nem jó. De az egész annak köszönhető, hogy a sportot irányítók rossz döntéseket hoztak.

Harcolnod kell azért, amiről azt gondolod, hogy igazad van. Ha a rajthely a bal oldalon lett volna, az első kanyarig gond nélkül vezethettem volna. Rossz döntés volt, hogy a jobb oldalon hagyták a pole-t, és ezt Balestre hagyta. Látható volt, hogy mi történt az első kanyarban. Én is benne voltam, de nem vagyok érte felelős” - mondta Senna a futam után.

1991 sokkal nyugalmasabban telt, és a brazil már az idény első négy futamán aratott négy győzelemmel jelezte, nem tűr ellentmondást, ebben az évben ismét világbajnoki címet fog szerezni. A legnagyobb problémát a McLaren-Honda fogyasztása okozta Senna számára: Silverstone-ban és Hockenheimben is az utolsó körben fogyott ki az üzemanyag az autójából, így Angliában negyedik, Németországban pedig csak a hetedik helyen rangsorolták. Ezektől a malőröktől függetlenül Senna könnyedén szerezte meg harmadik vb elsőségét: 8 rajtelsőséget, 7 győzelmet, 3 második és 2 harmadik helyet szerzett, miközben összesen 96 pontot gyűjtött az idény során. 

1992-ben a Williams egy zseniális, Adrian Newey által tervezett autóval rukkolt elő, így Sennának és a McLaren-Hondának szinte esélye sem volt a címvédésre. Mansel gyakorlatilag tönkreverte a komplett mezőnyt, már 5 futammal a vége előtt, a Magyar Nagydíjon bebiztosította magának az évvégi elsőséget. Senna háromszor győzött, egy második, valamint három harmadik helyet, és összesen 50 pontot szerezve mindössze negyedik lett a tabellán. 

Az 1993-as idény utolsó futamát, az Ausztrál Nagydíjat Senna nyerte Prost előtt. A világbajnokságban azonban éppen fordított volt kettejük között a sorrend. A adelaide-i dobogón a brazil magasra emelte a francia kezét, elismerve ezzel a győzelmet és a megbékélést. Szerintem nem érdemelte meg Prost ezt a sportszerűséget, de ez is csak Senna emlékét és nagyságát emeli még feljebb. A szezon során Senna még annak ellenére is, hogy a McLaren-Ford egy vérszegény konstrukció volt, nyerni tudott Brazíliában, Nagy-Britanniában, Japánban és Ausztráliában, míg monacói elsőségével rekordot állított fel, hiszen korábban senki sem tudott hat alkalommal diadalmaskodni a hercegség pályáján. Mindez azonban nem volt elég Prost ellen, aki tökéletesen használta ki a lehetőséget, megszerezte negyedik világbajnoki címét, aztán másodszor is búcsút intett a Száguldó Cirkusznak. Immár végleg.

Senna az 1994-es idényre átigazolt a Williams-Renault csapatába, Prost megüresedett helyére. Lévén az előző két idény a brit istálló dominanciájának jegyében telt, így a brazil számított a bajnoki cím legfőbb esélyesének, sokan már előre odaadták neki a negyedik VB-elsőséget. Pedig történt néhány nagyon fontos szabálymódosítás, hogy megállítsák a Williams hegemóniáját: beszüntették az olyan elektronikus segédeszközök, mint az aktív felfüggesztés, a kipörgésgátló és az ABS használatát a Forma-1-es autókban.  

Alapból sokkal magasabb volt a rizikófaktor, mint ezelőtt, de úgy fest, a csillagok is rosszul álltak 1994-ben. Az évad első futamán, Brazíliában Senna eszeveszett tempót diktálva üldözte a versenyben vezető Michael Schumachert, ám túl keményen nyomta, kipördült és a verseny feladására kényszerült. A Csendes-óceáni Nagydíj rajtját követően Mika Häkkinen pöccintette ki a pályáról Ayrton autóját, aminek ismételten kiesés lett a vége, Schumacher pedig újfent győzött. A San Marino-i kvalifikáción Senna már idénybeli harmadik pole pozícióját szerezte, de már voltak kétségei.

A pénteki szabadedzésen Rubens Barrichello bukott óriásit, és csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg az életét, míg a szombati időmérésen az osztrák Roland Ratzenberger szenvedett halálos balesetet. Ezt követően Senna komolyan elgondolkodott azon, hogy elinduljon-e egyáltalán. Lehet, hogy maga a versenyző is érezte, hogy ez az imolai pálya, az Autodromo Enzo e Dino Ferrari még az addigiaknál is tragikusabb eseményeket tartogat. Végül mégis rajthoz állt, és a 6. körben, amikor már kezdték elhagyni a mezőnyt Schumacherrel, a Tamburello kanyarhoz érve Senna kisodródott a pályáról és egyenesen a betonfalnak ütközött.

A baleset után még mindenki fellélegezhetett egy pillanatra, hiszen a sárga bukósisak még mozdult egyet, de ez volt az utolsó mozzanat is egyben. A háromszoros világbajnok pilóta halálát nem az ütközés, hanem a jobb szemébe fúródó, kerekestül leszakadt felfüggyesztés-rúd okozta. Borzalmas és rettentő szomorú hétvégéje volt ez a Forma-1-nek. Nemcsak a Száguldó Cirkusz, de az autó- és motorsportok világa, és természetesen a rajongók egycsapásra elveszítették a valaha élt egyik legkiválóbb autóversenyzőt, egy legendát, egy ikont. Ayrton Senna da Silva mindössze 34 esztendős volt. 

Amennyiben érdekel a Honda NSX, amelynek fejlesztésében Senna is részt vett, nézd meg ezt a rövid bemutatót!