2018. december 23. | 23:56

Alberto Ascari nem hasonlított a modern Forma 1-es pilótákra. Kissé túlsúlyos, és tokás kinézete miatt inkább egy milánói pékre hasonlított, mint a mostani kor szálkás sportolóira.

Társszerző: Hajdu Balázs

Ascari testfelépítése ellenére olyan mértékben uralta az autóversenyzést, mint senki más. A statisztikák félrevezetőek lehetnek, főleg akkor, amikor a legjobb Forma-1-es pilóták listáját próbálja az ember különböző korokon átívelve összeállítani. Az eredmények viszont magukért beszélnek.

Az 1952-es és 1953-as Belga Nagydíj között Alberto Ascari minden egyes világbajnoki futamot megnyert. Első világbajnoki címét a Ferraival nyerte, 1952-ben, amikor az első versenyt leszámítva mindegyiken az első helyen végzett. Nagyszerű teljesítmény ez, főleg egy olyan pályafutás alatt, melybe mindössze három teljes idény fért bele. 1955-ben bekövetkezett haláláig 32 versenyen állt rajthoz, ebből 13-mat megnyert. Nála jobb győzelmi aránnyal csak a legendás versenytárs, Juan Manuel Fangio rendelkezik.

Győzelmeit nem az ellenfelek hiányának köszönheti. A Ferrari ugyan dominált 1952-ben, ám egyik csapattársa az a Giuseppe Farina volt, aki legyőzte Fangiót az első F1-es szezonban, 1950-ben, amikor ők csapattársak voltak az Alfa Romeónál.

Fangio kihagyni kényszerült az 1952-es szezon nagy részét, miután Monzában súlyos sérülést szenvedett. 1953-ban visszatért a Maseratihoz, ahol csapattársa Jose Froilan Gonzalez volt, a Ferrari történetének első futamgyőztese. Ascari Ferraris csapattársai közé tartozott az Egyesült Királyság első világbajnoka, Mike Hawthorn is. Éppen ő volt az, aki legjobban ki tudta fejezni, mennyire nagyszerű versenyző volt Ascari. Hawthorn, aki 1958-ban nagy csatában győzött Stirling Moss ellen, a következőket mondta:

„Ascari volt a leggyorsabb pilóta, akit láttam. Fangiót is beleértve.”

Ahogy az eredmények is mutatják, Ascari könyörtelenül tört a győzelemre. Nagyon laza stílusa volt, versenyzői munkáját viszont nagyon pontosan végezte. 
Az ő halványkék ruhájával, és sisakjával különleges figurája volt az ötvenes évek autóversenyzésében. Enyhén előredőlve, közelebb ült a hatalmas kormánykerékhez, mint a többiek, ezzel élesebb szöget zárt be könyökével.

„Ascari vezetési stílusa precíz és egyedülálló volt”, mondta Enzo Ferrari. „Ő volt az, aki mindig az élről akart indulni. Ha már egyszer megszerezte a vezetést, nagyon nehéz volt őt megelőzni. Igazán az élen haladva volt magabiztos, ha a második helyen volt, már kevésbé volt nyeregben.”

Az 1952-es és 1953-as szezonban nagyon ritkán fordult vele elő, hogy nem vezetett. Az egyik ilyen ritka esemény az 1953-as Olasz Nagydíjon történt. Már világbajnok volt, mégis győzelemre éhesen állt rajthoz. Meg kellett küzdenie csapattársával Farinával, illetve a Maserati pilótáival, Fangióval és Onofre Marimonnal.

A Parabolica felé haladva még ő vezetett, az utolsó kör utolsó kanyarjában azonban a hátulról jövő nyomás alatt megremegett, és kicsúszott. Elúszott a győzelem. Akkor még nem tudta, hogy ez volt az utolsó lehetősége.

Főleg pénzügyi okokból átigazolt a Lancia csapatához az 1953-as idény végén. A projektet komoly csúszások jellemezték, az 1954-es szezont gyakorlatilag kidobhatták a szemétbe. Ascari nagy dobása ebben az évben a legendás Mille Miglia országúti verseny megnyerése volt, rettenetes időjárási körülmények között. Az év későbbi részén a Ferrari helyet biztosított számára, így nem maradt le az Olasz Nagydíjról, ahol Fangio Mercedesével küzdött a győzelemért, majd motorhiba miatt feladni kényszerült a versenyt.

A Lancia D50 a szezonzáró futamig nem tűnt fel újra. Az utolsó verseny a Spanyol Nagydíj volt, melyet a Pedralbes utcai pályán rendeztek, Barcelonában. Az autó méretét tekintve aprócska volt a versenytársakhoz képest. Nagyon nehezen vezethetőnek bizonyult, így szükség volt egy kiváló pilótára. Ascari vállalta a kihívást, és mindenki legnagyobb meglepetésére több mint egy másodperccel megelőzte Fangiót az időmérő edzésen. A versenyen kilenc körön át őrizte az első helyet, majd meghibásodott a kuplung, és feladta a viadalt.

Hirtelen úgy látszott, hogy Fangio és a Mercedes komoly kihívót kapott 1955-re, ám a sors másképp rendelkezett. Ascari nagyon jó hétvégét futott a szezonnyító Argentin Nagydíjon. A második helyről rajtolt, majd vezette is a versenyt, majd olajfolton megcsúszott. Megnyert két világbajnokságon kívüli versenyt Nápolyban, illetve Torinóban. Monacóban kitartóan üldözte a két Mercedest, Fangiót és Mosst, majd 20 körrel a vége előtt átvette tőlük a vezetést. Biztosnak tűnt a győzelme, ám meghibásodott a fékrendszere, ennek köszönhetően a pálya mellett lévő kikötőbe zuhant. Ascari orra eltörött a becsapódástól, és rendhagyó módon úsznia kellett a partig.

Ascari pályafutása tragikus véget ért

Négy nappal az esetet követően, milánói otthonában kapott egy telefonhívást Eugenio Castelottitól, akivel egy monzai autóversenyen indultak egy gyári Ferrarival, a következő hétvégén. Castellotti tesztelte az autót, és megkérdezte Ascarit, szeretné-e megnézni. Nem akart vezetni, ám ebéd után mégis vállalkozott néhány körre. 
Ascari rendkívül babonás volt, talizmánként viselte a halványkék ruhát, és a hozzá tartozó sisakot. Ám ezúttal otthon felejtette ezeket, így Castellotti fehér öltözékében hajtott ki a pályára.

A harmadik körben őrült sebességgel ütközött, kirepült az autóból, és pár percen belül életét vesztette. 

Nagyon sokan párhuzamot vontak az ő, és édesapja, Antonio Ascari halála között, aki maga is sikeres autóversenyző volt. Mindketten 36 éves korukban hunytak el, Alberto 1955. május 26-án, Antonia 1925. július 26-án. Mindketten egy balkanyar kijáratánál szenvedtek balesetet, négy nappal egy másik súlyos balesetet követően. Mindketten egy özvegyet és két gyermeket hagytak hátra.

A baleset, mely Alberto Ascari életét követelte, a mai napig megmagyarázhatatlan. Bármi is okozta az ütközést, az Ascari halálával keletkezett űr hatalmas volt. 

„Elveszítettem a legnagyszerűbb ellenfelemet”, mondta Fangio. „Ascari egy kivételes képességekkel megáldott pilóta volt. Az utolsó világbajnoki címem egy kicsit veszített az értékéből, mivel ő nem lehetett ott, hogy megküzdjön velem. Fantasztikus ember volt.” 

  • Címkék:
  • F1