Kíváncsi vagy, mikor használták először a biztonsági autót a Forma 1-ben? Ha az 1992-es szezon közepére, vagy a '93-as Brazil Nagydíjon való használatra gondolsz, akkor rossz helyen keresgélsz.
Társszerző: Hajdu Balázs
Még csak nem is arról a rövid időszakról van szó, amikor az Indianapolis 500 viadal a versenynaptára részét képezte. Volt ugyanis egyetlen árva alkalom a modern biztonsági autó bevezetése előtt: az 1973-as Kanadai Nagydíj, 45 évvel ezelőtt. Azt a káoszt látva nem csoda, hogy az ötletet körülbelül két évtizedre befagyasztották.
A biztonsági autót ugyanabban az évben a Dél-Afrikai és a Holland Nagydíjon is alkalmazták, ahol a súlyos baleseteket ellátó személyzet zavartalan munkavégzését segítették elő. A kanadai futam volt az utolsó előtti verseny, a helyszín pedig a Mosport volt, mely híres volt a változékony időjárási körülményekről. Senki nem lepődött meg tehát azon, hogy a verseny esős körülmények között kezdődött.
Az első helyen a Lotus versenyzője, Emerson Fittipaldi haladt, őt a tizennegyedik helyről másodikra felkapaszkodó Jackie Oliver követte.
„Nagyon jól ismertem a pályát, sokat versenyeztem a kanadai-amerikai versenysorozatban”, emlékszik vissza Oliver. „Szerettem az esős körülményeket, ilyenkor kiegyenlítődhetnek az autók közötti különbségek. Emlékszem, hogy rendkívül sok autót megelőztem, különösen a hajtűkanyar előtt, a dombról lefelé. Abban nem vagyok biztos, hogy a Goodyear rendelkezett elég esős gumival mindenki számára. Szerencsémre én a megfelelő keveréket kaptam, az autóm pedig hirtelen nagyon versenyképessé vált az esőben.”
A pálya aztán elkezdett felszáradni, a verseny felétől pedig a pilóták szépen lassan száraz abroncsokra váltottak. Nem ment azonban minden zökkenőmentesen. A szűk boxutcában valóságos forgalmi dugó alakult ki.
A kiállások abban az időben még nem olyan flottul mentek, mint manapság. Ne feledd, hogy ez a kézi időmérés és a kezdetleges elektronika korszaka. A sorrendet is emberi megfigyelés alapján állapították meg, ami könnyen okozott zavart, félreértéseket.
Majd be kellett küldeni a biztonsági autót, Francois Cevert és Jody Scheckter ugyanis összeakadtak a kivezető körükben. Az aszfalton rengeteg törmelék hevert, jött két mentő, a pályamunkások pedig próbálták kiemelni az összetört autókat.
Pontosan olyan jelenet ez, amire a biztonsági autót tervezték. Amikor a safety car bejött a pályára, meglepő módon az Iso-Williams pilótája, Howden Ganley vezette a versenyt, aki a huszonkettedik helyről rajtolt. A biztonsági autó személyzete többször is megkérdezte a versenyirányítástól, hogy ki vezeti a versenyt, és ők ugyanezt a választ adták.
„Nyilvánvalóan rossz autó elé jött ki, és nem megfelelő autókat engedett el maga mellett”, jegyezte meg Oliver.
Ganleynek van ötlete arra, hogy jutottak a bírák erre a következtetésre.
„Lehetséges, hogy én vezettem, amikor a többiek kiálltak. Én is megálltam, de nem akartam kimenni a boxba, nagyon keskeny volt és zsúfolt, hagytam a szerelőket, hogy először a csapattársam, Tim Schenken autóján cseréljenek kereket. Mivel kint maradtam, nekem kellett vezetni a versenyt. A sorrendet figyelő munkatársak összezavarodtak. Fentről a toronyban helyenként nagyon nehéz volt látni, kik haladtak át a rajt-cél vonalon, és kik vannak a boxutcában. Peter MacIntosh – aki a sofőr mellett ült a biztonsági autóban – egyfolytában integetett, és mutogatott nekem. Ők azt hitték, hogy én vezetek, nem álltam le velük vitatkozni.”
Ganley egyébként is jól ment a versenyen.
„Ha esőben az ideális íven kívül autózol, az sokkal gyorsabb, ezt nem mindenki vállalja be. Az autó nagyon jól kezelhető volt. Gondjaink voltak a hűtéssel, az eső így a motor túlmelegedését is meggátolta.”
Lehetséges, hogy nem előzte meg senki, amikor álló helyzetben volt?
„Ebben nem vagyok egészen biztos”, ismeri be Ganley. „Gondoltam, hogy ez lehet a helyzet, hiszen én vártam, amíg a boxutca kiürült. A szerelők már vártak, a kerékcsere rendben lezajlott. Amikor az előző körben elmentem a boxutca mellett, hatalmas volt a kapkodás.”
A versenyirányítási központban arra jutottak, hogy Oliver a boxban megelőzte Fittipaldit, és vezette a versenyt. Amikor a verseny újraindult, Fittipaldi visszaelőzött, és később megnyerte a versenyt.
Oliver így emlékszik:
„A vége felé kezdett felszáradni a pálya, Fittipaldi és a Lotus pedig minden tekintetben gyorsabb volt a Shadownál, így hamar utolért engem. A táblán még P1-et mutattak, de a plusz jel utáni számok rohamosan csökkentek. Beszéltem Fittipaldival az esetről, és azt mondtam: Próbáltalak feltartani a boxutca előtti utolsó kanyarban, behúzódtam középre, te pedig megelőztél, és intettél, megköszönve, hogy elengedtelek.”
Fittipaldi Oliverrel a nyomában áthaladt a célvonalon, mindenki azt hitte, hogy itt a verseny vége, melyet Colin Chapman híres, kalapdobálós győzelmi ünneplése is jelzett. A kockás zászló azonban nem került elő ekkor, csak később, amikor Ganley és a McLaren pilótája, Peter Revson beérkeztek a célegyenesbe. Fittipaldit és Olivert a következő körben intették le. Teljes volt a káosz és a felfordulás.
Revsont hirdették ki győztesként, Fittipaldi lett a második, Oliver pedig a harmadik. A hivatalos indoklás szerint a boxkiállások során Revson is megelőzte Fittipaldit, majd Oliver mellett is elment, valamikor a biztonsági autós fázis után.
Oliver nem biztos ebben:
„Mi határozottan azt hittük, hogy Peter Revson körhátrányban van, ám a körszámlálók megfeledkeztek erről. A mi számlálónk egy idős házaspár volt, akik nagyon jól végezték a dolgukat. Mi azt hittük, hogy Fittipaldi megelőzött engem pár körrel a vége előtt, megnyerte a versenyt, én pedig második lettem. Én csak erre emlékszem, arra viszont nem, hogy Peter is elment volna mellettem, vagy hogy egyáltalán találkoztunk volna a versenyen.
Ganley – aki végül hatodik helyen végzett – szintén nem biztos a hivatalos végeredmény helyességében:
„Szerintem Fittipaldi nyert. Jackie Stewartot elém sorolták, pedig ő kétszer is kiállt a boxba. Mégis hogyan lehetséges ez? Szerintem az egész úgy zajlott, hogy a szervezők elkezdtek gondolkodni azon, hogy ki a legnépszerűbb, kit szeretnek a szurkolók? Igen, ő jó lesz. És így alakult ki az általuk felállított sorrend. A feleségem egy nagyszerű körszámláló, az ő dokumentációja nem egyezett a hivatalos sorrenddel. A következő héten órákig böngésztük a hivatalos dokumentációkat. Még mindig azt gondoltuk, hogy Fittipaldi nyert, én meg valószínűleg harmadik lettem, legalábbis hatodiknál biztosan jobb.”
Voltak még Ganley ellen szóló tényezők:
„Nyilvánvaló, hogy Colin Chapman Emerson mellett kardoskodott, Teddy Mayer pedig Revsont tolta előre, Alan Rees és Don Nichols pedig Jackie Oliver mellett álltak ki.” - folytatta Ganley. „Mindannyian nagyon erős karakterek, akik váltig állították, hogy az ő emberük nyert. Reméltük, hogy Judy (Ganley felesége) jegyzeteit is figyelembe veszik, ám nem akartak tudomást venni róla, mivel nem illett bele a forgatókönyvbe.”
Oliver úgy emlékszik, hogy a verseny után egyáltalán nem volt forró a hangulat. „A Forma-1-re nem volt jellemző abban az időben. Nem vitatkoztunk rajta később sem, nem is lett volna értelme, hiszen nem volt elektronikus bizonyítéka az emberi mulasztásnak. Mindenki védte a saját igazát, végül az nyerte a vitát, aki a döntéseket hozza. Gyakran előfordul ez az autósportban.”
„Az eredmény ma már történelem, nem sokat tehetünk ellene” - zárja gondolatait Ganley.
