A 24 éves autóversenyző mellesleg profi kaszkadőr is.
Társszerző: Hajdu Balázs
A hivatásos kaszkadőr Jessica Hawkins munkájának lényege, hogy másokat helyettesítsen rázós helyzetekben. A W Series – a hölgyek formaautós bajnoksága – segítségével saját jogon tehet szert hírnévre.
„Én csak boldog akarok lenni, ezt az érzést pedig a versenyzés adja meg számomra. A W Series egy fantasztikus lehetőség. Végre nem kell álmatlanul forgolódnom éjszaka, hiszen a következő verseny finanszírozása megoldott. Nehéz szavakat találnom az érzéseimre. Szeretném megnyerni a sorozatot, elkötelezetten dolgozom a céljaim elérése érdekében. Nagyon várom a következő idényt. Nem rendelkezem olyan anyagi háttérrel, mint néhány versenytársam, de be akarom bizonyítani, hogy vagyok olyan jó autóversenyző, mint ők” - nyilatkozta Hawkins.
Jessica Hawkins a 11. helyet szerezte meg a W Series első kiírásában, ezzel bebiztosította helyét az idei rajtrácson – az első 12 helyezett automatikus indulási jogot szerzett 2020-ra. Hatalmas áttörés volt ez számára, rögös utat járt be eddig. Már tinédzserkorában szeretett volna megfelelő anyagi támogatáshoz jutni. Annyira elszántan kereste a mecénást, hogy felöltözött a versenyzői overáljába, és házról-házra járt, osztogatva a szórólapját különböző helyi vállalkozásoknak.
“Írtam pár sort magamról, hogy minden áron versenyezni akarok. Készítettem egy listát különféle szponzorációs csomagokról, és minden szórólapra kinyomtattam ezeket, majd jártam az ipari parkokat, helyi kisvállalkozásokat próbáltam megszólítani. Nagyon nehéz idők voltak. Őszintén szólva néha elvesztettem a motivációmat, és fizikailag megbetegített a sikertelenség. A célról azonban soha nem vettem le a szemem” - emlékezett vissza a brit autóversenyző.
Jess képes volt rendkívül messzire menni a versenyzési lehetőségért. Az effajta elszántság az ifjú hölgy nyolcéves korából származik. Az elvált szülei ekkor állapodtak meg abban, hogy minden második hétvégét az apjával tölthet.
„Az apám az egyik hétvégén elvitt egy golfpályára. A távolban megláttam, hogy a Sandown Parkban gokartverseny zajlik. Azonnal kíváncsivá váltam, és kérleltem apámat, hogy én is kipróbálhassam. Fiatal korában a Formula Ford sorozatban versenyzett – ezt csak 15 éves koromban tudtam meg. Biztos megvolt az oka, hogy miért nem mondta el. Talán nem akart engem ilyen veszélyeknek kitenni. Nem tudom, mi járhatott a fejében, amikor aznap megpillantottam a gokartpályát. Először nem akart elvinni, majd beadta a derekát. Így kerültem a versenypálya közelébe, mindössze nyolcévesen. A pálya üzemeltetői túl kicsinek találtak. Csalódott voltam, majd meggyőztem apámat, hogy menjünk vissza négy héttel később – hátha nagyobb lettem. Sajnos nem. Ám addig próbálkoztam, amíg lejjebb vitték a magasságra vonatkozó korlátozásokat. Akkor szerelembe estem az autóversenyzéssel. Magával ragadott a sebesség” - mesélte a kezdeti időszakról Hawkins.
Jess a Dorsetben található Poole városában nőtt fel. Számos különböző sportágban bizonyult tehetségesnek, még a Reading csapatában is futballozott. Az iskolát azonban unalmasnak találta.
„A suli első pár évében sokat szenvedtem. Egyszerűen untam magam. Egyfolytában a versenyzésen járt az agyam, folyton erről beszéltem az osztálytársaimnak. Biztos unták, és fogalmuk sem volt az egészről. Nagyon nehéz az autóversenyzés varázsáról mesélni az embereknek. Ez egy külön világ. Azért az iskolát is elvégeztem, kilenc tantárgyból érettségiztem és BTech diplomát szereztem sportmenedzsmentből, edzéselméletből és vezetésből” - szólt a visszaemlékezés hangján Hawkins.
12 évesen megnyerte a Brit Gokartbajnokság bajnoki címét. Ez komoly mérföldkő volt az ifjú hölgy életében.
„A család egyik barátja segített hozzá ehhez a gokartos lehetőséghez. A Pomepure gránátalmalé-gyártó vállalat szponzorált. Segítettek egy lépéssel feljebb mászni a ranglétrán” - mondta Jess.
Pályafutásának következő fénypontja a Brit Nyílt Bajnokság 2008-as első helyezése volt. Ennek megnyerésére tudatosan készült.
„Felírtam egy cetlire: Jessica Hawkins, 2008-as Brit Bajnok. Kiraktam a konyhaszekrényre, hogy minden nap lássam. Hónapokkal a győzelem előtt már ott volt. Csak erre koncentráltam – és végül elértem a célomat.”
Jessica rendelkezi néhány különös babonával. Például gyűjti a korábbi ütközések relikviáit.
„Anyám nagyon ideges lett, amikor talált egy orrkúpot és egy sérült kormányt a ruhásszekrényemben. Még egy defektes gumit is begyűjtöttem. Nem mindegyik kapcsolódik ütközéshez, van olyan, amit azért tettem el, mert szép emlékek fűznek hozzá. 17 éves koromban volt az egyetlen súlyos balesetem. Sheningtonban történt, egy gokartversenyen. Túl sokan érkeztünk meg egyszerre ugyanabba a kanyarba, és én húztam a rövidebbet. Egy kicsit fájt, de kihevertem”.
A veszély az autóversenyzés természetes velejárója. Mike és Diane, Jess szülei azonban nehezen tudtak ezzel megbirkózni.
„Anyám folyton aggódott. Egyik szülőm sem bírta igazán nézni a versenyeimet. Anyám az utolsó W Series futamon is eltakarta a szemét. Nekem nagyon kellett a jó eredmény, hogy kvalifikáljam magam a következő idényre. Szerencsére összejött a szükséges 6 pont”.
Az elmúlt időszak mozgalmasan alakult Jess számára – a versenypályán kívül is. 2018-ban 2000 jelentkező közül került be a Halálos iramban projekt 11 kaszkadőre közé. A program keretében hatalmas stadionokban, hajmeresztő trükkökkel szórakoztatják a közönséget. Jess részt vett a Chemical Brothers zenekar videóklipjében, valamint szerepet kap a következő James Bond-filmben is. A vásznon egy Land Rover Defender volánja mögött láthatod Jessicát.
Jessica a sebesség megszállottja. Még a Guinness Világrekordok Könyvébe is bekerült: a Honda átalakított fűnyíróját 6,29 másodperc alatt repítette 0-ról 160 km/h-s sebességre, valamint ért el 255 km/h-s végsebességet. A versenyzésen kívül viszont nincs sok szenvedélye.
„A versenyzés az életem. A versenyzés és a sebesség. Ezeken kívül nem sok mindenben találom meg a szenvedélyt. Jó, van egy 50 párból álló cipőgyűjteményem. Az egyiket Alexander McQueen tervezte, abban magasabbnak nézek ki.”
Jessica egyébként 161 centiméteresre nőtt, így nem csoda, hogy néha magasabbnak szeretne tűnni.
Vajon mennyi ideje jut Jessicának arra, hogy Ketteringben lévő otthonában lazítson, Moo névre hallgató macskájával? Nos, alkalmanként. Szeret zenét hallgatni, sorozatot nézni, és kényelmes ruhákban pihenni. Van egy nagyon komoly bojtossapka gyűjteménye.
„Először az eső miatt vettem fel ilyen sapkát. Ma már egy lépést sem teszek meg a sapkám nélkül. Ha elfelejteném, az komoly pánikot okozna. A W Series kezdetén még arra kértek a többiek, hogy vegyem le – ma pedig már szinte fel sem ismernek a sapkám nélkül.”
12 évesen, a BBC Sportsround műsorban megkérdezték arról, hogy mi tesz valakit jó autóversenyzővé, mire ő a következőket felelte:
„Ne hibázz, ragadj meg minden lehetőséget, és soha ne félj.”
Vajon a mai napig megállja a helyét ez a megállapítás?
„Tulajdonképpen igen. Szerintem ezek az alapok szükségesek. Hosszú, rögös utat jártam be idáig. Nagyon tisztelem a versenytársaimat. Mindenkinek megvan a saját története. Én soha nem változtatnám meg az enyémet, hiszen ezáltal váltam azzá, aki vagyok” - zárta gondolatait Jessica Hawkins.
