Érkezett hozzánk egy olvasói kérdés, az interneten pedig nagyon eltérőek a vélemények a témában, így hát nem maradt más, felkerestem egy váltókra szakosodott szerelőt - aztán végül egy másodikat is.
A modern váltószerkezet önmagában egy bonyolult és finom egyensúlyban dolgozó egység. Ha bármi megadja magát, jellemzően az autó is mozgásképtelenné válik. Milyen szerencse, hogy egy hagyományos kézi váltó igazán minimális törődést igényel. Néha egy olajcsere, párszázezrenként egy kulisszafelújítás vagy bowdencsere és máris olyan, mint új korában.
Így ölöd meg a kézi váltót
Persze egy kézi váltót is el lehet pusztítani különböző módszerekkel, és most nem feltétlen arra gondolok, amikor direkt csináljuk. Kuplung nélkül be kell húzni pár fokozatot és máris tropa a szerkezet, vagy a fogaskerekek igazolnak át a szabályos hengerek ligájába.
Rossz szokásokra gondolok, mint például a váltó rángatása, amikor erőszakos mozdulatokkal tesszük fokozatba, pedig nem igényelné. De az is egy példa, amikor kopott kulisszával gyilkoljuk és rendszeresen betoljuk véletlen két fokozat közé, ez is gondot okozhat hosszabb távon. Illetve van egy szokás, ami örök vita tárgyát képezi, amikor autózás közben a váltóboton pihentetjük a kezünket. Ez is ártalmas?
Egy átlagos emberi karjának súlya válltól az ujjak végéig kb. 5,3 kilogramm, persze hatalmas szórással vizsgálva ezt a számot. Átlagosan ez nehezedne rá egy váltóbotra, ha még nem lenne ott a vállunk, tehát legyen ez 3 kg. A bot után a szerkezete kapja a súlyt, majd a rudazat, esetleg bowdenek, végül a váltó belső mozgató alkatrészei, mint például a kapcsolóvilla. Vagy mégsem?
Most akkor árt a kézi váltónak, ha a váltóboton pihentetem a kezem?
Azzal indul a dolog, hogy például a VW-csoportos autók kézikönyvében szerepelt, hogy manuális váltónál:
Menet közben ne tartsa a kezét a sebességváltó karon. A kéz nyomása átadódik a sebességbáltóban lévő kapcsolóvillákra és ez hosszabb idő alatt a kapcsolóvillák idő előtti kopását okozhatja.
A szerelőkkel való beszélgetéseim során azonban arra jutott a dolog, hogy ez inkább csak amolyan hülyebiztos információ volt a gyártó részéről, hiszen a pihentetett kéz és a váltókar feszítése közt elég vékony a határ.
Érdemes kettészedni a történetet kereszt- és hosszmotoros autókra a váltókar kialakítása miatt. Keresztmotoros autóknál jellemzően bowdennel vagy rudazattal oldják meg, hogy a váltóbot mozgatása hatással legyen a váltómechanika mozgására. A bowdenek esetében nyert ügyünk van, mert a váltókulissza és a váltó egysége között rugalmas a kapcsolat, rudazatnál valamivel kötöttebb a dolog.
Tehát bowdenes váltónál legfeljebb a kulisszát koptathatjuk jobban, de hatással vagyunk rá? Megkérdeztem Csánk Richárd, automata és kézi váltó szerelőt, hogy szerinte tönkretehet-e egy váltóban bármit az, ha a kezünket a váltókaron pihentetjük.
A válasz egy egyértelmű nem volt. Se bowdenes, se rudazatos váltószerkezetnél nem okoz problémát még hosszabb távon sem, ha csak pihentetjük a kezünket. Persze teljesen más kérdés, ha rátehénkedünk a váltóbotra, esetleg direkt piszkáljuk.
Külön rákérdeztem a terhelés okozta károkra hosszmotoros autók esetében, ahol a váltóbot konkrétan a szerkezetből nő ki, így a váltó minden rezgését és rántását átadja. Ha ezen pihentetjük a kezünket még intenzívebb lehet a terhelés, mint egy bowdenes váltónál, de Richárd azt mondta, hogy itt sem okozhat problémát a dolog.
Kezd számomra szertefoszlani ez a veszélyérzet, úgyhogy a biztonság kedvéért még egy szerelőt megkérdeztem a témában. Szabó Rácz Miklóshoz mentem el, hogy neki mi a véleménye erről a szokásról. Ugyanolyan fejcsóválással fogadta a kérdést és segített végiggondolni, hogy a váltón tartott kéz mire terhel.
Azt mondta, hogy legfeljebb annak a rugónak az élettartamát rövidíthetjük, ami a váltót középállásban tartja, de ez is olyan minimális kopás, amit az átlag felhasználó nem fog észrevenni talán hosszabb távon sem. Ha csak pihentetjük a kezünket, mint egy könyöklőn, de érdemben nem terhelünk rá, semmi baj nem történhet.
És mi van akkor, ha feszítjük a váltókart?
Azt is elmondta, hogy bár nehéz elképzelni, de biztos van olyan, aki pihentetés közben valamelyik irányba tolja a váltókart, na ilyenkor lehet kopás. Ilyenkor a szinkrongyűrűket terheljük kicsit jobban, amik gyorsabban fognak elkopni. Persze ehhez tényleg folyamatosan feszíteni kell, azt már nem is sorolná a kéz pihentetéséhez, mivel ahhoz tényleges erőt kell kifejteni a váltókarra - még ha keveset is.
Tehát megdőlt a városi legenda, miszerint ez egy káros szokás lehet. Sok helyen olvastam, hogy a futárautók utolsó fokozata mindig kikopik, mert azon pihentetik a kezüket, de ezt is megcáfolták nekem, így összességében kimondható, hogy ezzel nem okozunk kárt a váltószerkezetben hosszabb távon sem.
Viszont azt ki kell emelni, hogy mindent tönkre lehet tenni. Ha tényleg feszegetjük a váltókart menet közben, esetleg lökdössük vagy mozgatjuk a kezünkkel, az már valóban káros lehet, de az nem is a pihentetés kategóriája.
Nyitókép: Alapjárat
