2018. február 12. | 17:46

Ha a Toyota és a Yamaha összefog, a végeredmény sikere garantált. A 2000GT már újkorában is műtárgy volt, de Japán első szuperautóját bűn lenne múzeumba zárni.

Réges-régen, valamikor a hatvanas évek elején volt egy kicsi ország távol mindentől, a Csendes-óceán közepén. Jó, sanszos, hogy Japán már azelőtt is ott volt, ahol, de most nem ez a lényeg. Ahogy a legtöbb helyen, itt is felkelt a nap minden reggel, talán korábban is, mint máshol. A társadalom egy része hibátlanra csiszolt, de végtelenül unalmas autókat gyártott, hogy az aktívan dolgozó munkásság minden reggel percre pontosan beérhessen, és 100%-os hatékonysággal betölthesse állását anélkül, hogy műszaki hibára hivatkozva késne.

A szigorú vállalatfilozófia nem engedett semmiféle kilengést, minden alkalmazottnak a vezetőség által kijelölt tervhez kellett alkalmazkodnia, ezért hiányzott az izgalom a legyártott autókból. De, ahogyan Jung pszichológiája is igazolja, minden személyiségnek megvan az árnyoldala; a japán embernek is voltak késztetései, hogy kitörjön szürkeség béklyójából és odadörrentsen a világnak egy páratlanul szép, vadítóan gyors sportautóval. Valahogy így született meg a Toyota 2000GT.

A legendás japán „szuperautó” eredeti dizájnja a Yamaha, azon belül is Jiro Kawano munkája. A motorkerékpárjairól híressé vált márka az 1960-as években több gyártóval is közreműködött. A 2000GT terveivel először a Nissanhoz kopogtattak be, de tőlük elutasító választ kaptak, mivel el voltak foglalva a korai Silvia fejlesztésével.

Keserű szájízzel, de töretlen ambícióval keresték meg a szigetország legkonzervatívabb gyártójának számító Toyotát, aki pont azért fogadta el az ajánlatot, hogy levetkőzze magáról az unalmas jelzőt. A gyümölcsöző kapcsolat egyből egy kikötéssel indult: a Toyota ragaszkodott Satoru Nozaki tervezői munkásságához, így a végső formához ő is hozzájárult.

Először 1965-ben, a Tokiói Autószalonon mutatták be a 2000GT-t. Sokakban őszinte megdöbbenést váltott ki az extravagáns karosszéria: hosszú orr, rövid fenék, a kólásüveg-dizájn tankönyvbe illő példája volt, a Jaguar E-type ihlette forma. Az említett évtized számos gyönyörű járművet sorakoztatott fel, de a Toyota sportautóját egyértelműen az egyik legcsinosabb GT-ként tartják számon.

Annyira, hogy az Aston Martinok után a leghíresebb brit titkos ügynök, James Bond is egy ilyennel menekült a csúnya rossz bácsik elől a Csak kétszer élsz című filmjében. Érdekesség, hogy a mozivásznon feltűnő autó egy vászontetős roadster volt, amiből csak két példány készült. A jelenlegi MI6 ügynököt játszó színésznek, Daniel Craignek ez volt a kedvenc Bond-autója mind közül.

A karosszéria alumíniumból készült, legmagasabb pontja mindössze 116 centire volt a földtől, súlypontja így meglehetősen alacsonyra került. Hossza 4175 mm. Kombinálva az 1120 kilogrammos súllyal igazi élményautóként lehetett használni, anno a Road & Track magazin „az egyik legizgalmasabb és élvezetesebb autónak” titulálta.

Szerencsére a beltér minőségét nem áldozták fel a menetteljesítmények oltárán, a műszerfal rózsafa borítást kapott, a rádió automatikusan találta meg a frekvenciákat. Ezek az extrák ma már talán nevetségesnek hatnak, de akkoriban különlegessé tették a 2000GT-t. 1969-ben ráncfelvarráson ment keresztül, az első lámpák kisebbek lettek, az indexlámpák formáját is átrajzolták.

Talán a légkondicionáló berendezés számított a legnagyobb újdonságnak, borsos felárért cserébe már ilyet is rendelhettek a vevők az autóba. Bemutatkozott továbbá a háromsebességes automata váltó azoknak, akik inkább csak utazóautónak szerették volna használni a csúcs-Toyotát.

A motorháztető alatt egy hosszirányban beszerelt, kétliteres sorhatos dolgozott, aminek alapjául a Toyota Crown szedánjában is használt motor szolgált. A Yamaha átdolgozta, így az immáron dupla vezérműtengellyel és Solex karburátorokkal felvértezett gép 150 lóerőt tudott. Kilenc példány nagyobb, 2,3 literes motort kapott, ezeknél viszont csak egy vezérműtengely dolgozott. Szériában önzáró differenciálművel és ötgangos manuális váltóval szerelték, háromfajta végáttétellel. A csúcsváltozat 217 km/órás végsebességre is képes volt, a megállásért négy tárcsafék felelt, amivel első volt a japán autók között.

Motorsportban is jeleskedett a 2000GT, az 1966-os Japán Nagydíjon harmadik helyezést ért el. Egy évvel ezután, 1967-ben megnyerte a Fuji 1000 km-es versenyt, majd 72 órás tesztelésen FIA világrekordot állított fel gyorsaság és tartósság tekintetében. Ezt később csak a Porsche 911R tudta megdönteni, amit kimondottan erre fejlesztettek.

A legendás japán sportautóból összesen 351 példány készült, legtöbbjük piros vagy fehér fényezéssel hagyta el a gyártósort. Ezzel a limitált darabszámmal a legegzotikusabb olasz sportautókkal vetekedett, 6800 dolláros új árával többe került, mint a kortárs Jaguarok vagy Porschék. Jelentős profitot viszont még így sem hozott a gyártónak, inkább afféle „megmutatjuk a világnak, mit tudunk” autó volt. Befektetésnek viszont kiválónak bizonyult.

Ahogy teltek az évek, a 2000GT úgy nemesedett, mára már igazi különlegességnek számít. Ezt az eladásra kínált példányok vételára is tükrözi: állapottól függetlenül 1 000 000 dollár körül kínálják őket, már ha egyáltalán akad olyan, aki megválna a japán autóipar eme csodájától.

Ha szereted a klasszikus japán sportautókat, akkor ne hagyd ki ezt a bemutatót sem!