Társszerző: Hajas Imelda
Ezúttal egy talán számodra is kedves autót varázsolt át, a japán származású Infiniti G37xs szedán modelljét. Drew Evans nem hagyott fel szenvedélyével, mely még anno, a gimnáziumban alakult ki benne, ugyanis már akkor lelkes
JDM-rajongó volt. Ennek következtében már bátran kijelenthető, hogy bizonyára nagy érdeklődéssel van a „szélestestű”, masszív és strapabíró japán járművek iránt. Az évek során számos járművet birtokolt már, különös tekintettel Nissant és - meglepő módon - Infinitit is.
Többek között magáénak tudhatott már egy 1996-os Nissan Altima SE-t (ez még a gimiben volt), egy 2006-os évjáratú Infiniti G35 Coupét, egy Juke Nismót és így tovább, fokozatosan váltogatta egymást a két márka. Ezek után persze elmondhatja magáról, hogy igazi tagjává vált a Nissan-családnak.
Philadelphiai tervező a japán tuningvilágban
Ez a szedán gyakorlatilag öt éven keresztül épült és ki más építette volna, ha nem maga a
tuner! A történet különlegessége az, hogy ezt a szélestestű paripát eredetileg a feleségének szánta „csekély” ajándékként.
Végül mégis nála kötött ki, amikor is kiderült, hogy érkezik a harmadik gyermekük. Drew egy pillanatig sem bánta meg a vételt, sőt egyből elkezdtek forogni a fejében a tuning-kerekek és már a képzeletében látta, mennyi lehetőség van benne, és hogyan tudná egyedivé varázsolni a kicsikét.
Mikor hozzá került az autó, eredetileg fehér volt, és kívül-belül eléggé fapados. Extrák? Ugyan, dehogy… Viszont tudhatott ám valamit a japán masina, ugyanis számos versenyt nyert vele, például a Best Infinitit 2004-ben. Ezután, sőt, mondhatni ennek hatására határozta el, hogy teljes gőzzel belevág az átépítésébe. Végig az volt szemei előtt, hogy valami nagyot alkosson, de olyat, ami a világ utángyártott szakaszán is bőven megállja a helyét. Hát… szerintem sikerült neki!
A G37xs átépítésének folyamata lépésről lépésre
Ugyan nagy kihívást jelentett számára, hogy miként kezdjen az átalakításba, de azt mindvégig tudta, hogy egyedülállóan szedánossá akarja varázsolni. Nagy fába vágta a fejszét, – ahogy azt mondani szokás – mivel - a kupékkal ellentétben - nem készült sok alkatrész a
szedán változatokhoz, így kissé át kellett szabnia őket. Voltak azonban olyan kupé részek is, melyek egyáltalán nem illeszkedtek a szedán részekhez. Mindvégig büszke volt magára, vagyis igazából arra, hogy a többséggel ellentétben ő a JDM utángyártott alkatrészeit használta fel és szabta át.
Az építés talán legfontosabb eleme a
Liberty Walk-kit volt, melyet teljes mértékben kupékhoz készítettek el, de később néhány átszabásnak köszönhetően felszerelte a négyajtós változatot a szedán járművére. Erre szintén nagyon büszke a tervező, – és lehet is – valamint biztos abban, hogy még egy ilyen jármű nincs a világon.
Meg akart győződni arról, hogy észrevehető lesz az utakon, így paripája színeként egy lángolóan piros színt, a Candy Apple-t választotta, amihez agresszív, kovácsolt Meister S1-es kerekeket pattintott. Ezek ajka fényes fekete, a külső-belső hordók pedig matt grafitok. A gumik Toyo Proxes R888-asak, a motorháztető pedig más tészta! Az Stillen / Vortech v3 Supercharger szerzemény, aminek a csiszolása összesen az ötből egy évbe telt.
Na és a bevonat! Az az igazán fontos még, hiszen az adja meg a végső bummot, a nagy összhatást. Drew bácsi Marsnak nevezte el autóját a csillagászat és a vöröses árnyalatok iránti szeretete okán. Ezt végig vitték az egész járművön keresztül. Evans végezetül bevallotta, hogy a hosszú évek során többször is megesett, hogy a kanapén aludt el, valamint azt is, hogy részéről sosem lesz vége az apró építgetéseknek, változtatásoknak.
Forrás:
gyenge köd
